Szevasz, Gyurikám! Alapos körültekintés és az egymilliárdos óradíjam bezsebelése után én azt mondom neked, hogy fesd barnára a hajad, és indíts pénzügyi videópodcastot! Vigyáztam!
Van néhány jóember, akit szívesen megnéznénk közelről, a maga fizikai valójában, mondhatni csodájára járnánk oda és vissza, és alkalmasint volna úgy tizennégyezer kérdésünk is az „akkor ezt most mégis hogy” tematikájában, de egy unortodox válságmenedzser személye különösen izgat bennünket csütörtök délelőtt óta.
Ekkor élesítette Matolcsy György volt jegybankelnök a legújabb videóját a bájos YouTube-csatornáján, és arról értekezett, hogy Amerikában naponta ezer új milliomos születik, és ott bizony nem kérdezik meg az emberek, honnan van a pénzed,
meg hogy „a pénz szabadságot ad, a pénzügyi függetlenség ad olyan biztonságot és szabadságot neked, amellyel az állam ellen és a világ ellen megvéded magad”. (Magában számol, számol, még mindig számol, sokáig számol, ha nem is a milliókat, és nem küldi el a karibi faunába a rabló urat fennhangon a gazdag magyar szitokművészet utolérhetetlen erényeit csillogtatva, talán odatalál magától is, családi vonás.) Értjük ám mi a viccet, ha egyre kevésbé szeretjük is, mert mit is látunk? Van egy gazdasági szakember, aki a régóta megalapozott gyanú szerint felelős 270, 500, 600 (ki tudja, mennyi) milliárd forint eltékozlásáért, és nyomozás folyik az ügyben, amit még a volt fideszes képviselő által vezetett ügyészség sem tudott elsimogatni, Varga Mihály utód szerint is visszaéltek az alapítványi struktúrával (milyen szépen mondta), a kormányfő Matolcsy kormányzati munkát segítő értékeiről áradozik (szótő: árad, de még mennyire), és a csóka kiül egy kamera elé újdonat hajzattal, és a meggazdagodásról mesél. Az egyébként tisztességes munkával iparművészi babérokra törő Ambrus Attila azonnal hagyja a mosott ruhát másra, szabad az út a Fúrj, fúrj, bébi! c. podcast előtt, hátha nem védte le a hirtelenböszme amerikai.
Apropó, levédés: a „biztos választás” szlogennel azért mégiscsak alaposan beégtek kormányék, és most (Bödőccsel szólván) nézhetnek, mint swingerklubban a férj, akinek a saját felesége jutott: jó-jó, de hát mégsem ez volt a terv. Azért abban bízhat Orbán igazgató, hogy a digitális polgárok talán még felismerik a szarkazmust és Orbán Viktort pénzszámolás közben.
De megnéznénk magunknak azt a titkosított lájfkócsot is, aki Gulyás Gergely arcát tréningezi a kormányinfók előtt.
(De szegény sminkes se lehet hétköznapi, ő már bizonyára vödörből púderezi a miniszter orrát, amit lassan toronydaruval kell beemelni a Karmelitába.) Gulyás szemrebbenés nélkül képes olyan magyar szóösszetételekre, hogy nincs oka sem a kabinetnek, sem másnak egy nem jogerős ítéletet tiszteletben tartani. A Tisza-csomag hamisítása a kezdetektől napnál világosabb, amint az is, hogy kinek fűződik érdeke hozzá, de még az egyre nyomorultabb Index sem volt képes annál tökösebb védekezésre, mint hogy véleményt fogalmaztak meg. Hát, vajon maradt-e még józan eszű humanoid Kárpátiában, aki hitelt ad az Index vagy akár minden idők legtöbbet hazudó kormánya szavának? A baromságokra hazai ezermilliárdokat költő, a ragályos multikráciájuk miatt uniós százmilliárdokat bukó gyülekezet minisztere szerint az is teljesen rendben van, hogy tizenhárom évig működött a Szőlő utcai embertelenség. Mindegy, hány feljelentést tettek: a rendszert, ami nem talált kivetnivalót ebben a megveszekedett borzalomban, ők működtették. Ők felelősek érte. És bizony elkoitálták, nem kicsit, nagyon. A közlekedési miniszter világszerte gyakorta nem felelős közvetlenül a rettenetért, ami adott esetben életeket követel, de Európában mindig lemondás a hasonló történet vége. Még a hasonlóan síkos terepen működő síugrásszakmában is klasszisokkal nagyobb ennél a rend és a fegyelem: a norvég síugrók ruházatát varrógépekkel doppingoló edzőket másfél évre tiltotta el a nemzetközi szövetség. Orbán európai lecsúszásban figyelemre méltó kormányzati rettenete nyomában bezzeg csak a Pintér-féle penetráns pökhendiség jár, miszerint „nem ők szülték...”. Ez a lovagias beleállás (aka Sir Robin) lassan jobban csípi az ember szemét, mint ha a C12-es oldatot fecskendeznének a kormányváltó hangulatára. Ilyen oldathangulatban egyet sem kellemes aludni, nemhogy 45-öt a következő 89 napban. (Vannak időszakok, amelyek tényleg ilyen álmatlanul telnek, de biztos nem a szabadlábon lévő matematikusok számára.) Hadiláb, hadigazdaság, és akkor még egy szót sem vesztegettünk a háborús végkifejlete, vagyis a hadi endre (ó, jaj, tudjuk, szóviccre nincs bocsánat, de már késő).
És ha már hadiállapot: Donald J. Trump amerikai elnök a héten ünnepelte a tizenhatodik véleményváltását, ami a felelős megnevezését illeti az orosz agressziót lezáró békekötés ellehetetlenülése miatt. Magát megnevezni nem tudó republikánus forrás szerint az elnök általában egy százdolláros feldobásával dönti el, hogy aznap ki legyen a felelős a vérontás elodázásáért, mert így tovább tart a játék, mint ha pénzérmét dobna föl.
Legújabban az ukrán elnököt tartja kerékkötőnek, szent meggyőződése, hogy Volodimir Zelenszkij föld-levegő rakétákat dobál föl, hogy aláállva eljátszhassa a megtámadott szerepét.
Ha valakit, hát Trumpot bizonyára nem az eszéért fogják elrabolni, és úgy egyáltalán, kinek kellene otthonra egy ilyen kellemetlen izé.
Mindeközben idehaza a tetőfokára hágott a háborús pszichózis, a zuglói nyugdíjasok már ott tartanak, hogy bespájzolnak a gyógyszerekből, tartós élelmiszerből, mondván, „jön a háború, doktor úr!” Keczéry Attila András háziorvosnak, a kamara titkárának posztja szerint (amelyet a 444.hu szúrt ki) ezt a félelmet váltotta ki az emberekben az állami médiából folyamatosan áradó tartalom. Ilyen az, amikor békét akar a Fidesz. Bele sem merünk gondolni, mi lenne, ha háborút akarnának a fiúk.
