Hogyan lelt rá a XII. századi kódexcsíkokra?
Nagyon egyszerűen történt: végeztem a mindennapos könyvtári feladatomat, rendezgettem történeti gyűjteményünk muzeális könyveit, amikor feltűnt, hogy az egyik XIX. századi kötetnek leválik a gerince, ami alatt öt darab kódextöredék látható. Amikor először megláttam ezeket, gyanús volt, hogy azok nem származhatnak az 1800-as évekből, hiszen az anyag minőségéből és a rajta szereplő írásból sejtettem, hogy annál jóval régebbi lehet. De azért hitetlenkedtem, mert gondoltam, csak nem egy évszázadokkal ezelőtti pergament látok? Végül arra jutottam, hogy ezt érdemes alaposabban megvizsgálni. Így először megmutattam a témavezetőmnek, Bibor Máténak, az ELTE Könyvtár- és Információtudományi Intézet oktatójának, mivel doktorandusz vagyok az ELTE BTK Irodalomtudományi Iskola Könyvtártudományi Programján. Ő megerősített a feltevésemben, és azóta is elmondja a hallgatóinak, hogy a példám mutatja, nem lehetetlen, hogy valaki a könyvtárosi munkája során valódi pergamenre írt emléket talál.
Miért jelentős még ez a felfedezés?
Mert a töredékeket a tanszéki könyvtár viszonylag kis gyűjteményében találtam, ahol túlnyomórészt XIX-XX. századi könyvek vannak. Egy nagy könyvtárban, ahol jelentősebb muzeális gyűjtemény van, jóval nagyobb a valószínűsége, hogy a könyvtáros ilyen kincseket talál. A másik különlegesség pedig az, hogy egy XIX. századi könyvön találhatók ezek a középkori töredékek, miközben abban az időben már ismerték ezeknek a kódexeknek az értékét. Valaki mégis úgy döntött, hogy kötészeti segédanyagként használja fel azokat.
Konkrétan melyik könyvekről beszélünk?
Az 1818-ban megjelent és a francia építész Martin Pierre Gauthier által írt Genova városának és környékének legszebb épületei (Les plus beaux édifices de la ville de Gênes et de ses environs) című kétkötetes mű második könyvének gerinckötésén találtam meg a csíkokat. A felfedezésemet aztán megmutattuk az Országos Széchényi Könyvtár HUN-REN–OSZK Fragmenta et Codices Kutatócsoportnak, mely a Magyarországon található kódextöredékeket összegyűjti és adatbázisokban feldolgozza. Sarbak Gábor és Hende Fanni, a kutatócsoport munkatársai szintén megerősítették, hogy a könyvgerincen kódextöredékek láthatók, és megállapították az íráskép alapján, a pergamenkódex a XII. században készült, az öt csík pedig egy levelet alkotott, melyeket széltében és hosszában felvágtak, majd a könyv gerincére ragasztottak. A csíkokon Szent Ambrus milánói püspöknek a Szent Lukács evangéliumához fűzött magyarázatai olvashatók, a mű kilencedik és tizedik könyvéből láthatóak részletek. Úgy gondoljuk, a töredékeket XIX. századi franciaországi könyvkötők ragasztották a könyvre, hogy a borító alatt a pergamennel védjék a gerincet.
Hogy látja, mi lesz a könyv sorsa? Múzeumba fog kerülni?
Egy muzeális értékű dokumentum nem feltétlen kerül múzeumi állományba. Kódexek és kódextöredék találhatók máshol is, mint az Országos Széchényi Könyvtárban, az ELTE Egyetemi Könyvtárban és más intézményekben is. Ennek a kötetnek az lenne a legjobb, ha megfelelő szakemberek, vagyis középkori anyagokkal foglalkozó restaurátorok le tudnák fejteni a könyvgerincről a csíkokat, mert akkor azokat el lehetne helyezni egy képzeletbeli rekonstruált kódexlapon. Én a töredékeket nem állítanám ki, csak a másolatokat, de különleges események alkalmával a nagyközönségnek is be lehetne mutatni az eredetiket.
