A cinizmusnak is van határa, de a NER-nél ez a végtelenbe tart. Aligha kell bemutatni a Pallas Athéné alapítványokat, s azt a gátlástalan mondatot, miszerint a közpénz ezekbe az alapítványokba utalva – szabadon idézve – „elvesztette közpénz jellegét”. Láthatóan a módszert nem felejtették, csak a díszletet cserélik hozzá: most éppen a termőföldet, a nemzeti vagyon kiemelt, s egyébként igen értékes elemeit játszák át saját kiválasztott embereiknek, egyetlen tollvonással. Lázár János és a Jövő Nemzedék Földje Alapítvány (JNFA) esete iskolapéldája annak, hogyan válik az állami vagyon pártvagyonná. Karácsony éjjelén ugyanis a Fidesz technokratái egy 40 oldalas salátatörvénybe rejtve mintegy 1500 birtoktestet – börtönföldeket, közel 8500 hektárnyi állami vagyont – csatornáztak át a miniszter vezette alapítványhoz.
Ez nem csupán technikai módosítás. Ez a közvagyon tartós kimentése a közösségi ellenőrzés alól. Eddig ezeken a parcellákon rabok dolgoztak, segítve a börtönök önellátását és a későbbi társadalmi visszailleszkedésüket. December végétől azonban a JNFA – a törvény friss módosításának köszönhetően – ezeket a területeket az általa kiválasztott harmadik személy használatába adhatja.
A „közérdekű” alapítvány pajzsa mögött kikerülhetik a szigorú földforgalmi szabályokat, az előhaszonbérleti jogot, sőt, még a piaci árat is. Nem a helyi gazda, nem a fiatal termelő kap esélyt, hanem az a „harmadik fél”, akit a pártfunkcionáriusokból álló kuratórium megnevez.
A magyar föld így válik az állam közvetlen rendelkezése alól kivont politikai hűbérbirtokká,
vagyis ezek a börtönföldek mostantól elvesztették közföld jellegüket. Ami marad, az a nyers, gátlástalan elitista rablógazdálkodás, ahol a nemzeti jelző már csak a hűbéres birtokosztás cinikus álneve.
