egyetemek;doktori disszertáció;Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál;

A felelősség a diákoké és a kenyai íróké, a rendszer érintetlen marad

Esszégyárak és erkölcsi vakfoltok: mi van, ha kiderül, hogy a tudás ma már valójában nem is hatalom?

Több tízezer magasan képzett kenyai írja a nyugati hallgatók szakdolgozatait vagy doktori disszertációit. 

A Budapest Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál idei programjában az Árnyéktudósok (The Shadow Scholars) című film a globális felsőoktatás egyik rejtett infrastruktúráját helyezi fókuszba. Eloise King az esszék és szakdolgozatok offshore jelenségére mutat rá: több tízezer magasan képzett kenyai írja a nyugati hallgatók szakdolgozatait vagy doktori disszertációit.

A film központi alakja Patricia Kingori, oxfordi szociológiaprofesszor, aki kutatása részeként visszatér Kenyába, hogy megszólaltassa azokat, akiknek egy harvardi diplomamunka a szombat esti programjuk. Az árnyékokról így színes portrék készülnek – mégis a szolgáltatói profilon a jól eladható fehér férfiak mosolyognak. Hiszen - ahogy a filmben többször is elhangzik - “ezeknek az embereknek csak a munkájuk kell, ők nem”. Kingori közben bevándorlóként saját tapasztalataiból kiindulva beszél a láthatatlanságról, mint hatalmi technikáról. Valamint arról, hogy Afrika rendszeresen úgy jelenik meg a nyugati képzeletben, mint ami „segítségre szorul”, miközben valójában aktívan működteti az elit intézményeket.

A megszólalók pontosan leírják, ha nem teljesítenek, lepontozzák, kizárják őket a platformról, nincs haladék, nincs betegszabi. A munkát sokszor éjszaka végzik, több témában párhuzamosan, extrém gyorsasággal dolgoznak, akár olyan területeken is, amelyeket korábban nem tanultak.

Eloise King filmje információban gazdag és valóban nagyon fontos jelenséget vizsgál. Mind a kenyai túlképzett és alulfoglalkoztatott réteg, mind a konkrét működést illetően szól arról, hogyan tartja ma életben egy láthatatlan munkásosztály a meritokrácia illúzióját.

Ám a neokoloniális keretezés egyszerre túl direkt és furcsán kidolgozatlan.

A film legnagyobb elszalasztott lehetősége pedig az, hogy az esszéírást fetisizálja, közben alig beszél az intézményi nyomásról, a tandíjakról, a teljesítménykényszerről, vagyis arról a gépezetről, amely ezt az iparágat újratermeli.

Így a felelősség hol a diákokra, hol a kenyai írókra csúszik, miközben a rendszer érintetlen marad.

Ennek ellenére feltesz egy súlyos kérdést: mi lenne, ha ezek az írások mind visszakapnák eredeti szerzőjük nevét? Csak nem derülne fény arra, hogy a tudás ma már valójában nem is hatalom? Csak nem maradna minden a régiben? Ma, a mesterséges intelligencia korában, ez még komolyabb kérdés. Az MI ugyanis nem megingatja, hanem stabilizálja a filmbéli illúziót. És ahogy Patricia Kingori nyomozásából is kiderül, a teljesítmény mögött álló munka még nehezebben lokalizálhatóvá válik, az oktatás pedig végleg infrastruktúrává lesz. Az elismerés így továbbra is a centrum privilégiuma.

Infó: XII. Budapest Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál. 2026. január 24. és február 1. Között, a fővárosban és 12 vidéki helyszínen 60 film és 250 vetítés szerepel a programban. Árnyéktudósok. CC Mammut II. január 25., 26. 

Az As time goes by eredetileg egy musical betétdalának készült, aztán sztenderddé egy ikonikus film tette, amiben egy pianista énekelte, aki nem tudott zongorázni. Ki is hagyták volna, de a véletlen – meg Ingrid Bergman elfoglaltsága – ezt meghiúsította. Kevés dalnak van ilyen kalandos története.