A tejtermelők védelme érdekében a nyerstejpiacon minimum átvételi ár előírását kéri a Nemzetgazdasági Minisztériumtól Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ) – értesült lapunk. Koncz Máté, a szervezet elnöke ezzel kapcsolatban a Népszavának megjegyezte: ha volt szándék arra, hogy az árstoppal, árrésstoppal és egyéb intézkedésekkel beavatkozzanak a piacon, és ezzel a lépéssel háttérbe szorítsák a termelési lánc szereplőit, akkor ennek az erőnek most is meg kellene lennie, amikor a jelenlegi borzasztóan nehéz helyzet alakult ki a szektorban. A tejtermelő gazdák azt hiszem, joggal várhatják el, hogy most az ő érdekükben is tegyen lépést a minisztérium – tette hozzá. A helyzet ugyanis valóban drámainak tűnik, és nemcsak a hazai, de az európai kontinensen is. „A tejpiac nem egyszerűen összeomlott, hanem úgy néz ki, mint egy marionettbábú, amelyet levágtak a zsinórokról” – fogalmazott lapunknak egy tejgazdaság vezetője.
Az európai ágazati hírekről beszámoló és összefoglalókat készítő European Milk Board (EMB) szerint a kontinensen a nyerstej átlagára az elmúlt fél évben tartósan csökkent. A kilogrammonkénti 50 cent fölötti ár decemberre 49 alá esett. Ez első pillantásra még nem tűnik szörnyű változásnak, ám számos országban az utóbbi napokban földcsuszamlásszerű árcsökkenést mértek – mutatnak rá. Vannak olyan államok, ahol az átlagárak már a 42 centet sem érik el januárban. Sőt, ennek hatására Belgiumban 27 százalékos, Hollandiában 24 százalékos, Lengyelországban és Írországban pedig mintegy 20 százalékos árzuhanást mértek fél éves időtávon. Hollandia esetében pedig a tej ára már bőven a termelési költség alá esett. Magyarországon sem jobb a helyzet, mutat rá a MOSZ. Koncz Máté kifejtette, hogy tud olyan hazai termelőről, aki arcpirító, 11 eurócentnek megfelelő, azaz alig 43 forint kilogrammonkénti felvásárlási árat kapott.
Sok helyen pedig 100 forint környéki árakat kínálnak, ami szintén borzasztóan alacsony. Ennyiért nem éri meg dolgozni. Az önköltségi árat nehéz meghatározni, mert a telephely elhelyezkedése, mérete és hatékonysága mind sokat számít, de az átlag jelenleg 150-170 forint körül mozog.
Ebben a helyzetben azonnal hangsúlyossá válik a fuvarozókat érintő, tervezett útdíjnövekedés is. Most ugyanis már ott tartunk, hogy a kisebb gazdaságokból, ahol nem nagy a napi termelési volumen, már nem éri meg elhozni az alapanyagot a szállítócégeknek. Így ha maradna a tervezett útdíj-elemelés, akkor biztosra vehető, hogy a kisebb telepek sora egyszerűen ellehetetlenülne.
Az EMB szerint az okok mögött részben Kínát, a világ legnagyobb tejimportőrét kell keresni. Az ázsiai ország önellátási szintje az elmúlt időszakban, és különösen tavaly megugrott. Ezen felül az EU és Kína között kialakult vámháborúban a tejipari termékekre külön fókusz irányult, és a Peking által kivetett illetékek drasztikusan csökkentették az európai termékek versenyképességét. Ennek hatására a helyi fogyasztási rend is változott és az Európából származó prémium termékek iránti kereslet lanyhult. Így például az EU vajexportja Kínába 10 százalékkal, a sovány tejporé pedig még nagyobb arányban esett vissza 2025-ben. Kína így már nem szívja fel azt az európai termelést, aminek a kontinensen maradása óriási piaci problémákat okoz. Ha ez nem lenne elég, tavaly ősszel több államban, különösen Lengyelországban és Németországban a vártnál nagyobb volt a tejkibocsátás, ami egyszerűen szétfeszíti a szektort.
Mindezzel párhuzamosan a termelési költségek nemhogy csökkentek volna, de még emelkednek is a szigorú környezetvédelmi előírások, a takarmányozás kiegészítői vagy az emelkedő munkaerőköltségek miatt. Így ma csak a nagyobb gazdaságok képesek a tartós termelésre, de ezek is a korábbi tartalékaikat élik fel – tette hozzá Koncz Máté. Egy tejtermelő telepen nem tehetik azt, amit akarnak a megtermelt alapanyaggal.
Egy tehén naponta 30-35 liter tejet ad; ha azt nem szállítják el, akkor azt veszélyes hulladékként kell kezelni és semlegesíteni.
Talán szóba jöhet, hogy a sertéseket tejjel etessék, de ez sem olyan egyszerű, ennek is megvannak a szabályai, arról nem is beszélve, hogy nincs minden tehéntelep mellett sertéstelep is.
A MOSZ vezetője szerint, ha ez a helyzet nem változik meg tavaszig, és nem kapnak segítséget, akkor gazdaságok sora – elsősorban a kicsik között, mivel a nagyobbaknak van néhány hónapnyi tartalékuk – lesz kénytelen állatokat kivágni, vagy akár a teljes termelését megszüntetni. Ez pedig a hazai tehénállomány jelentős csökkenését is magával hozhatja, ami a jelenlegi túlkínálat lecsengését követően érdemi és tartós tej és tejtermék dráguláshoz vezet. Ezt pedig a fogyasztó is megérezné.
