Lattmann Tamás: Komolytalan hülyeség a Trump-féle Béketanács

Nem elsősorban a nemzetközi jog került válságba, hanem maga a jog mint rendszer – erről beszélt a Népszava Törésvonal című műsorában Lattmann Tamás nemzetközi jogász.

Szerinte a nemzetközi kapcsolatok átalakulásának oka nem jogi, hanem politikai: olyan szereplők kerültek hatalmi pozícióba, akik változtatni akarnak a fennálló rendeken.

Hangsúlyozta, hogy a jog – legyen szó nemzetköziről vagy belsőről – jóval rugalmasabb, mint ahogy azt sokan gondolják. Ha a politikai akarat megvan, a szabályok viszonylag könnyen átalakíthatók. Ezt sokan figyelmen kívül hagyják, amikor a nemzetközi jogot bírálják – még jogvégzett emberek is, különösen azok, akik valójában nem értik a jog működését.

„Az olyan államok, amelyek elkezdik harciasan letojni a nemzetközi jogot, azok első lépésben általában a saját belső jogukat tojják le” – fogalmazott. Példaként Donald Trumpot említette, aki ugyan folyamatosan feszegeti a belső jogi korlátokat, de ezekkel végül nem tud mit kezdeni. Vlagyimir Putyin esetében viszont – tette hozzá – ez már nem kérdés.

A nemzetközi jogász szerint csak részben igaz az a kép, hogy egyre több politikai vezető látványosan semmibe veszi a nemzetközi jogot. Úgy véli, a háttérben inkább az áll, hogy egyes vezetők nem tartják fontosnak a jogot, nem értik a jelentőségét, vagy egyszerűen nem foglalkoznak vele. Ilyen helyzetben pedig a jog szükségszerűen hanyatlani kezd. Itt megemlítette 

Ez a szemlélet szerinte világosan megjelenik Orbán Viktor egyes megszólalásaiban is, amikor arról beszél, hogy a bíró azt alkalmazza, ami a jog, a jogot pedig ő mondja meg – „tehát akkor legyen úgy”. Ez a hozzáállás szerinte egyértelműen nem a jogtisztelő politikai vezetők sajátja.

A nemzetközi jog működésével kapcsolatban Lattmann Tamás hangsúlyozta: a rendszer alapvetően az államok érdekeihez igazodott. Az államok elsősorban a saját érdekeiket követték, és a szabályozást nem engedték ki a kezükből.  A nemzetközi jog ma is nemzetközi szerződéseken alapul, amelyeket az államok tárgyalnak le, írnak alá és ratifikálnak, és csak hosszú folyamat után válnak kötelezővé. A rendszer tehát eddig is az államok kezében volt, és ott is maradt – a nemzetközi kapcsolatokban pedig igenis számít az erő.

Úgy véli, az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) működtetése ma is érdeke a nagyhatalmaknak. Ugyanakkor élesen bírálta azokat az új kezdeményezéseket, amelyek inkább politikai show-elemek, mint valódi megoldások.

„Most ugye Trump itt bohóckodik ezzel a béketanáccsal, nem lesz ebből semmi, ez komolytalan hülyeség. 1949-ben a Szovjetunió megcsináltatta a béke világtanácsot (...) papíron a mai napig működik, senkit nem érdekel. Vannak ilyenek” – fogalmazott.

Ugyanakkor emlékeztetett arra, hogy a nemzetközi kapcsolatok szabályozása mindig is azon alapult: az államok nem mennek bele olyasmibe, amit nem akarnak. Az elmúlt években voltak ugyan olyan lépések, amelyeket egyesek áttörésként értelmeztek, de ezek az államokon belül gyakran populista politikai kommunikáció tárgyává váltak. Ilyenkor a döntéseket úgy állították be, mintha Brüsszel vagy Strasbourg kényszerítené rá az országokra. Ezeket a narratívákat Lattmann Tamás egyértelműen elutasította, mondván: „olyan zöldségek”, amelyek soha nem voltak igazak.

A nemzetközi jogász végül arról beszélt, hogy szerinte nem maga a rendszer omlik össze, hanem a hozzá fűződő érzelmek változnak meg. A modern politika egyre inkább az érzetekre reagál, nem a tartalomra. A nemzetközi kapcsolatok elméletében ismert konstruktivizmus alapján a döntések arra a valóságra épülnek, amit a szereplők maguk alakítanak ki – és ez a logika egyre erősebben jelenik meg a politikában is.

Ennek következményeként a külpolitika egyre inkább a populista belpolitika alá rendelődik, ami nagy beszédekhez, látványos keménykedésekhez vezethet. Lattmann Tamás szerint ez oda is vezethet, hogy egyes szereplők ezeket akár tényleges erővel is megpróbálhatják érvényesíteni.