„Először rémisztő volt, hogy hirtelen fizikai valóság lett az álomból”

„Mi is kíváncsiak voltunk, 2025-ben mit gondolnak a magyar fiatalok erről az országról, Európáról és a világról - indokolta az élet.történet. pályázat és a Mintha félistenek világában élnénk című kötet megszületését Németh Péter, a Népszava főszerkesztője, aki a keddi könyvbemutatón elmesélte, hogyan adta az ihletet az ezerkilencszázhúszas-harmincas években Vilnóban kiírt életrajzi pályázat Horváth Patríciának, általa pedig a Népszavának és a partnereinek. – Ötven pályázatnak már örültünk volna, végül 199 írás érkezett, ez egyértelmű siker, amit az is bizonyít, hogy könyv született belőle. A mai fiatalságnak van gondolata, mondanivalója a világról, és bár ezek a gondolatok nem bárányfelhősek, jól írják le, mi történik a világban, és ők milyen felelősséget vállalnak a saját sorsukért - részletezte, majd hozzátette: – Szent elhatározásunk, hogy folytatjuk és reméljük a mai szerzők közül néhányan vállalják majd, hogy bevonjuk őket az értékelésbe.

Először rémisztő volt, hogy hirtelen fizikai valóság lett az álomból – válaszolta az első díjat nyert Krolikowski L. Lilian Bálint Orsolya, lapunk újságírója, a könyvbemutató moderátora kérdésére, hogy milyen érzés a könyvet kézbe fogni. A többiek – Bátor Emma, Bolovits Bodza, Fekete Gergő és Kiss Bálint Béla - elfogódott reakciójából azonban kiderült, a rémületet a büszkeség követte. Ami a pályázat óta eltelt időt és alkotói hatását illeti, a beszélgetésből kiderült: Kiss Bálint Béla folyóiratokban publikál, dolgozik az első regényén, kijött egy zenei projektje, Bátor Emma továbbra is ír novellákat a slam poetry mellett, Fekete Gergő az elmúlt pár hónapban filmforgatókönyvet írt, és rövidfilmet is rendezett, Krolikowski L. Lilian pedig fotózással is foglalkozik.

Mi vizsgáztunk, hogy mennyit tudunk arról a világról, amelyet ti sokkal intenzívebben éltek – kezdte mondanivalóját Upor László, a Freeszfe Egyesület által delegált zsűritag, aki számára a legkellemesebb meglepetés az egyedi hang volt: – Szinte kivétel nélkül mindenki a saját hangján írt. Nem olvastam azt, hogy ő most úgy ír, mintha írná X vagy Y. » Bolovits Bodza is a saját hang meglétét hangsúlyozta, amikor arról esett szó, olvasták-e egymás írásait. – Kiemelném Nagy Rebeka Bellát és Kamarás Hannát, utóbbi szövege nagyon megérintett, az árvaházakban történő gyermekprostitúcióról írt – mesélte Kiss Bálint Béla. Krolikowski L. Lilian is őt akarta kiemelni: – Az övé fogott meg leginkább, vele beszélgettem is, nagyon megszerettem őt.

Egy nem túl közeli ismerősöm küldött egy síró hangüzenetet, miután elolvasta az írásomat – idézte fel Kiss Bálint Béla, amikor a szövegek hatásáról esett szó. – Elolvasol egy verset, lehet, hogy aki írta mást gondolt, de te belelátod a saját dolgaidat, és ez csodálatos – mondta Fekete Gergő, Bolovits Bodza azt reméli, lehet erőt meríteni abból, amit írt, hasonlóan gondolja Bátor Emma is: – Ha egy ember tud kapcsolódni ahhoz, amit írtam, már megérte kiadni a kezeim közül. » Ehhez kapcsolódva Upor László hangsúlyozta: – A jó írás legalább kétszer terápiás, egyszer amikor írják, egyszer, amikor olvassák. És a díjazott írások mindegyike ilyen. Majd tanácsot is adott az olvasáshoz: – Teát, zsebkendőt bekészíteni sokat!

Majd a számára legfontosabb tanulságról beszélt: – Ha az a kérdés, hogy mi hogyan vizsgázunk előttetek, fiatalok előtt, akkor azt kell hogy mondjam: leszerepeltünk. Nagyon vacak világot sikerült idecsöppenteni körétek és ezzel is szembesül az ember, amikor ezeket olvassa.

A megszólalók közül van, aki szerint túlságosan védik a szülők a gyerekeiket, van, aki úgy véli abban is érdemes támogatni egy gyereket, amit a szülő hülyeségnek vél, és az egyenrangúságot is említették – a műsorvezetői kérdésre: Mit szeretnétek, hogyan figyeljünk rátok? A generációk közötti szakadékkal kapcsolatban viszont jó példák is előkerültek: Korilowski L.Lilian felidézte, milyen élményeket szerzett, amikor ruhatárosként két idős hölggyel beszélgetett vegánságról és Carson Comáról.  Kiss Bálint Béla egyetért abban, hogy az idő nem számít, hanem az a fontos, hogy érdeklődéssel forduljunk egymás felé. – A fő félelmem az emlékek elvesztése, de azzal, hogy egymással beszélünk, vagy egy könyvvel életben tartjuk az emlékeket az nagyon sokat jelent. De az internettel sok olyan dolgot is meg tudok jegyezni, amit legszívesebben elfelejtenék – hozott a beszélgetésbe meglepő szempontot.

Evidens volt a műsorvezetői felvetés arról, hogy ez a generáció digitális világban nőtt fel, az analógot szinte nem ismeri.– Nem baj, hogy van az internet, mert fontos, hogy rá tudunk keresni kérdésekre, tudunk kommunikálni, mégis néha jobb nélküle élni. Az analóg kamera és telefon izgalmas – reagált Krolikowski L. Lilian. Fekete Gergő nagy híve a „digitális detoxnak”, szerinte fontos, hogy ne vegye egyszerre ennyi impulzus körül és az elmélyülés lehetőségét hangsúlyozta. – Ha megszületik bennem egy ötlet, nem a telefonba írok már, hanem jegyzetfüzetbe. Bátor Emmánál pedig mindig van könyv, és ha túl sokat használná a social mediát, inkább azt veszi elő.

Fekete Gergő írásában hangsúlyosan megjelenik a mentális egészség. – Nekem a terápia az ivó csirkék nézése – reagált közönségsikert aratva Krolikowski L. Lilian. A mentális betegségek, a függőség még tabu, de egyre jobb ezzel kapcsolatban a helyzet – emelte ki Fekete Gergő. Bátor Emma pedig - aki azért fog most pszichológia alapképzésen diplomázni, mert szerinte semmi sem olyan fontos, mint odabent jól lenni - az egészség szóból az egészet emelte ki. A felismerés és a segítségkérés fontosságával kapcsolatban mindannyian egyetértettek. „Nem féltem, amikor megtudtam, mert nem akartam megnehezíteni sem a saját, sem a család dolgát. Tudtam, hogy képes vagyok a gyógyulásra, minden ilyen érzéssel utólag küzdöttem meg. A pályázattal kiírtam magamból, közben nem beszéltem erről senkinek” – reagált Bolovits Bodza a majdnem halálos kór megélésével kapcsolatban.

Klímaválság, háború, közélet – mindez könnyen adhat okot a szorongásra, de hogyan lehet ezt csökkenteni?- kérdezte Bálint Orsolya. „Olyan ez mint a részvétnyilvánítás. Amióta elveszítettem az anyukámat, nem nyilvánítok részvétet, mert megtapasztaltam, hogy nem tudunk igazán mások fájdalmában részt venni. Egy kávézóban dolgozom, ahol gyakran találkozom irániakkal, de csak értő figyelemmel tudom hallgatni, amit éreznek és átélnek” – mesélte Bátor Emma.

Részt vesznek-e a választáson? – Aki teheti már, az igen, derült ki a válaszokból. Fekete Gergő örül annak, hogy ma már egyre inkább divat foglalkozni a közélettel, a Szlovákiában élő Kiss Bálint Béla is hasonlókat tapasztal, Bátor Emma is elmegy szavazni, és reméli, hogy jó lesz, ami jön. Krolikowski L. Lilian és Bolovits Bodza viszont még túl fiatal, de Upor László fontosnak tartotta hozzátenni: ő is elmegy szavazni.

És hogy mi az a minimális változás, amit várnak? Krolikowski L. Lilian szerint a világ nem rossz, de az előítéleteket nagyon szomorúnak tartja. Kicsivel kevesebb milliárdos, kevesebb rosszindulat – tették hozzá a többiek.