A kötet első ránézésre történettudományi munka, mert közel százötven oldalon keresztül beszél többek között a XX. századi magyar kulturális élet meghatározó támogatóiról, de ennél jóval ambiciózusabb tervei vannak: még belefért ugyanis a könyv pár oldalába az is, mit gondolnak a kultúrát szervező szakemberek arról, hogyan is nézhetne ki a mecenatúra a XXI. században. Merthogy léteznek mecénások – ahogyan arra Balogh Máté András, a kötetet gondozó Art is Business ügyvezetője is felhívta a figyelmet – csak azt hisszük, kikoptak a második világháború, majd a rendszerváltás viharos éveiben. Erre a kötet is bizonyíték, amely az elmúlt 25 év támogatóit is összegyűjtötte, bár tény, nevük nemcsak a többségi társadalom, de a kulturális szféra jó része előtt is szinte teljesen láthatatlanok. „Valami mozgolódik a háttérben, egyre többen érzik úgy, hogy a rendszerszintű változásba invesztálni kell, nem is keveset, de Magyarország lemaradt például Nyugat-Európához képest, ahol a mecenatúrának már évtizedes hagyománya van. A kutatásaink alapján mi most nagyon az elején járunk még.” – mesélt tapasztalatairól Pistyur Veronika, hozzátéve, a mentalitás is más, a mecénások jó része nem igazán beszél a nyilvánosságban kulturális szerepéről, pedig ez elengedhetetlen lenne ahhoz, hogy tudjanak róluk azok, akiknek igazán szükségük lenne rájuk. A vállalati és magánadományokból létrejött kötethez ez is adta az apropót, számos portrén keresztül tárja fel a mecénások kultúra téren elért sikereit is. „A kutatás alapján nagyon jól tipologizálható, milyen emberek is a mecénások javarészt. Természetesen voltak közöttük arisztokraták, nagyvonalú polgárok, az ipar jeles képviselői, de személyiségükben van egy közös: felelősséget is éreztek az iránt, hogy ha tudnak, akkor adnak. Olykor sokkal többet is adtak mint ami szükséges lett volna és akkor is, ha nem az ő dolguk lett volna.” – emelte ki Podonyi Hedvig, a kötet egyik szerzője.
Szóval mindenképp ambiciózus a könyv mögött állók célja a magyarországi mecenatúra élénkítésére, különösen egy olyan kulturális környezetben, amelyben évek óta jellemzően a fogyatkozó állami támogatások és vele szemben a kultúrpolitika előtt kiváltságosok jóléte akasztja meg a képző- és előadóművészetek szereplőinek gondtalan működését. Egy ilyen feszült környezetben, ha más nem is, akkor a szabad választás joga adhat motivációt: „Hadd hozzam ide azt a fogalmat, hogy szabadság. Ma is támogatunk, mi mindannyian mint adófizetők kultúrát. Nem feltétlenül tudjuk, hogy mit és nem feltétlenül adtuk a beleegyezésünket ahhoz, hogy azt támogassák, amit. Ellenben, ha mi dönthetjük el, az a mi szabad döntésünk és ez egy felemelő érzés. – emlékeztetett L. Horváth Katalin, a kötet szerkesztője.
