Egymást érik a kerek számú hosszú szériák a Vígszínházban. A padlás után most A dzsungel könyvén volt a sor. Szerda este 1500. alakalommal játszották az épp aznap harmincéves születésnapját ünneplő előadást. A Kipling meséje alapján Dés László, Geszti Péter és Békés Pál által jegyzett mű ősbemutatóját 1996. január 28-án tartották a Pesti Színházban.
Azóta óriási sikerrel ment a Váci utcában, most viszont a jubileumra átkerült a Vígszínházba. Dávid Attila díszletelemei megnőttek, csaknem a duplájukra. Imre Zoltán koreográfiája is nagyobb teret kapott. A változás jót tett a produkciónak, arról nem beszélve, hogy igazi premierhangulat teremtődött. Az első vastapsot a betegsége után először a Víg színpadán megjelenő rendező, Hegedűs D. Géza kapta, aki Kipling művének a bevezetőjét mondta el nagy átéléssel.
A történet, Békés Pál mondatai, illetve Geszti Péter dalszövegei ma is rendkívül aktuálisak. „Miért csináltatok belőlem idegent?” – hallhatjuk igencsak ismerős kérdésként. Tanulságos felvetések sorjáznak a másságról, az elfogadásról. A Balut alakító, több súlyos betegségből meggyógyult Reviczky Gábor 1323-szor játszotta a Mauglit tanító medvét. Amikor szerda este „elvonult meghalni”, a nézők szíve összeszorult. Méhes László 1414-szer bújt a kígyó, Ká bőrébe. Amikor többször azt mondta „öregszem”, szintén őszinte, személyes vallomásnak hatott. A csúcstartó Borbiczki Ferenc, aki (nem tévedés!) 1427-szer játszotta Akelát.
A tapsrendben az újabb öt évre megválasztott igazgató, Rudolf Péter felolvasta az ősbemutató szereposztását, a színpadon pedig nagyon sokan ott álltak közülük, mert fontosnak tartották, hogy jelen legyenek az 1500. előadáson.
A Vígben gyakran elhangzik a „Mi vagyunk a grund” szlogen, mostantól már létezik egy másik variáció is: „Mi vagyunk a dzsungel”. És úgy tűnik, ez még sokáig így marad!
