A keramikus szobrászművész, Kungl György koncentrált látásában rejlő újraértelmezés erejét emeli vissza a kortárs gondolkodásba a FUGA Budapesti Építészeti Központ KUNGL70 című tárlata. A koncepció bár lezárt pályát mutat fel, a művek következetesen ellenállnak minden lezárásnak.
„A forrásokhoz visszanyúlva, a formákat átalakítva, a jelentéstartalmat kibővítve és újraértelmezve új minőséget teremtenek. (...) A csillogó, furcsán torzított burok mély jelentésrétegeket rejt, amelynek utalásait, jelzéseit, kijelentéseit idézőjelek abroncsa fogja közre. Minden átvitt értelemben érvényes” – írja Kungl György munkáiról Wehner Tibor művészettörténész. És valóban, a kiállított anyag giccsein-nippein sokrétű szarkazmust fedezhetünk fel, mely a nyolcvanas évekbeli értékválság jegyeit hordozza.
A kiállítás, a tavaly hetven éve született és 2023-ban elhunyt művész szavaival élve „anyagukat tekintve kerámiákból, szándékuk szerint szobrokból” áll. Köztük a James Dean-sorozat domborműszerű tételeivel, a Hét főbűn-sorozat szurikátáival vagy a Camino ihlette építészeti plasztikákkal. Készman József, a tárlat kurátora pedig vázlatokat és független akvarell alkotásokat is hozzájuk válogatott. A kiállítás anyaga keresztmetszeti logika mentén szerveződik. Különböző korszakok, tematikus csoportok és médiumok kerülnek egymás mellé, mégis egységes gondolkodásmód rajzolódik ki. Kungl dolgozószobájáról készített festménye ugyanúgy ezer irányba dől és rövidül, mint a Red Baron-sorozat színes épületei, melyekből a művész perspektíva-csokrokat köt szinte csillapíthatatlan kíváncsiságot ébresztve a nézőben.
Tárgyai a valóság kivonatolására, torzítására, jelentésrétegeinek egymásra csúsztatására játszanak – olyan humorral és szimbolikus telítettséggel, ami ma is kiemelkedővé teszi őket. Mégis a nyolcvanas évek Magyarországához kell visszanyúlni, ha meg akarjuk fejteni ezt a szövevényes jelréteget. Ennek a korszaknak volt sajátja ugyanis az a különös kettősség, amelyben a mindennapi működés és az eszmei kiüresedés egyszerre volt jelen. A világ felszíne és belső szerkezete között tartós feszültség alakult ki. Míg a dolgok a megszokott rend szerint működtek tovább, jelentésük cserélődött, elhasználódott vagy puszta szereppé vált.
A köztéri jelképek, az erkölcsi kategóriák tartalom híján dekoratívvá, formalizálttá alakultak. És ebben a helyzetben a monumentalitás csak kicsinyítve, idézőjelben volt igaz.
Kungl erre a törésre reagál tárgyiasítással, miniatürizálással. A kultikus fogalmakat és formákat lehozza a talapzatról, méretben összenyomja, anyagban finomítja, jelentésben túlterheli. – És az abszolút ironikus, groteszk láthatás lépcsőin, a rútnak is van szerepe – mondta Készman. Tárgyformálása bizonyos értelemben elemző gesztus, mely mint örvény, sodorja nézőit egyre lejjebb önmagába.
James Dean, aki sokszor megjelenik szobrainak vezéralakjaként, annak a kelet-európai jelenségnek avatárja, ahol a nyugati kultúra ikonjai késleltetve, szűrve, fragmentált formában váltak hozzáférhetővé.
A réveteg bálványalak így egyszerre testesít meg vágyat, távolságot és hiányt. Inflálódó mítosz, amely képes magára venni különböző korszakok tapasztalatait.
Kungl ezt az ambivalenciát olyan képekkel ragadja meg, amelyekben a figura úgy tűnik, elszenvedője saját szerepének. – Ezekben az emlékművekben érzelmek, gondolatok, jelszavak tündökölnek és a vesztik el terüket. Lecsupaszodnak, semmivé foszlanak - nevetségesség, mesterkéltség, esetlenség, bénaság béklyózza meg a az összeférhetetlenségeket – mondta megnyitó beszédében Készman József.
És mindezen összefüggések és hiányok révén lesz Kungl György porcelánművészete tömör, mégis rugalmas és máig lebilincselő.
Infó: Kungl 70 //4.0 FUGA Budapesti Építészeti Központ Lucien & Rudolf Hervé termében. Nyitva: 2026. február 15-ig
