Magyarország energiafelhasználásában a földgáz továbbra is kulcsszerepet játszik, jelentősége a fűtés, az ipar és az áramtermelés területén sem megkerülhető. A Covid-járvány és az orosz–ukrán háború következtében tapasztalt geopolitikai és piaci sokkok – árrobbanások, ellátási bizonytalanságok – rávilágítottak arra, hogy az energiaellátás nem pusztán gazdasági kérdés, stratégiai szempont is. Ebben a keretben felértékelődik a hazai készletek szerepe, beleértve a hagyományos és nem hagyományos szénhidrogénkészleteket is.
A palagáz a nem hagyományos előfordulású földgázok gyűjtőneve, amelyek alacsony áteresztőképességű kőzetrétegekhez kötődnek, pórusokba zárva, diffúzan. Kitermelésük technológiailag összetettebb (repesztőfolyadékos rétegrepesztéssel) és költségesebb, mint a hagyományos készleteké. Magyarországon elsősorban az Alföld déli és keleti térségeiben – például Békés vármegyében, illetve Kiskunhalasnál – merült fel a kitermelés lehetősége, 3-6 kilométer mélyről.
Biztonságra törekedve
A kitermelés támogatói is hangsúlyozzák, hogy ez az energiahordozó nem a megújulók alternatívája, inkább a zöld átmenet kiegészítője lehet. Érvelésük szerint a megújuló energiaforrások bővítése idő- és tőkeigényes, miközben a rendszer stabil működéséhez továbbra is szükség van szabályozható kapacitásokra. Ebben a logikában a hazai hagyományos, illetve nem hagyományos földgázkészletek szerepköre egyféle biztosítékként jelenik meg.
Az iparági szereplők gyakran hivatkoznak arra, hogy a palagáz-kitermelés technológiája az elmúlt évtizedekben jelentősen fejlődött. A kútszigetelési technikák, a rétegrepesztés kontrollja, a monitoringrendszerek és az adatgyűjtés mind olyan területek, ahol a korábbi hibákból tanulva szigorúbb műszaki megoldások váltak általánossá. E nézőpont szerint a környezetvédelmi kritikák egy része tehát nem a jelenlegi technológiai szintből indul ki, hanem korábbi, rosszul szabályozott példákból. Holoda Attila energiapolitikai szakértő szerint megfelelő ellenőrzés mellett a kockázatok kezelhetők, és nem indokolt a technológia teljes elutasítása.
Veszélyben a föld és a víz?
A környezet- és egészségvédelmi szakmai szervezetek, köztük a Magyar Természetvédők Szövetsége (MTVSZ) ugyanakkor a kitermelés jelentős környezeti, társadalmi-egészségi kockázataira figyelmeztetnek: a hazai palagáz szerepének túlértékelése és összemosása a hagyományos földgázéval szerintük gazdasági kockázat is. A civilek a 2010-es évektől nyomon követik az európai és a makói palagázfeltárási próbálkozásokat és 2022 óta a békési engedélyezési eljárást is.
A szervezetek elsősorban a felszín alatti és felszíni vízbázisok védelmére, a nagy vízigényre, a rétegrepesztés során alkalmazott „vegyi koktél” kockázataira és a kibocsátások (pl. metán) légszennyező és éghajlatromboló hatásaira hívják fel a figyelmet. Magyarország esetében ez különösen érzékeny kérdés, hiszen az ivóvízellátás jelentős része felszín alatti készletekből származik.
Botár Alexa, az MTVSZ éghajlat- és energia-programigazgatója szerint nincs garancia a felhasznált repesztőfolyadék, illetve termeléskísérő víz megfelelő kezelésére és a hosszú távú kockázatok vizsgálata sem történik meg.
A kritikusok szerint a palagáz-kitermelés vízigénye különösen érzékeny kérdés hazánkban, ahol az éghajlatváltozás és a nem megfelelő területhasználat következtében egyre gyakoribbak az aszályos időszakok. Bár országos szinten a rétegrepesztés (fracking) vízhasználata az iparág szerint nem számottevő, továbbá visszaforgatják, regionális léptékben komoly terhelést jelenthet a gazdáknak is. Míg a kitermelők a vízhasználatot technikailag kezelhető kérdésként látják, a környezetvédők és az aggódó helyiek a vízbiztonságot stratégiai, hosszú távú közérdeknek tekintik.
Donald Trump csak fúr és fúrHoloda Attila szerint azonban a vízszennyezéstől való félelem sok esetben túláltalánosítás, amely nem veszi figyelembe a konkrét földtani és műszaki körülményeket.
– Ivóvízbázisaink és a kitermelési zónák között több száz vagy akár több ezer méteres földtani elválasztás van, és a modern kútkialakítás mellett a szennyezés esélye rendkívül alacsony. A rétegrepesztéshez használt vegyi anyagok, mint a hipó, a nátrium-klorid vagy a citromsav pedig mind olyan anyagok, amiket a mindennapi életünk során, nap mint nap használunk kozmetikai és háztartási szerekben is – mutatott rá a szakértő.
A földgázt a szénhez képest gyakran tisztább energiahordozóként említik, ugyanakkor a palagáz esetében a metánszivárgás jelentős klímakockázatot hordoz.
A környezetvédők arra figyelmeztetnek, hogy már kismértékű szivárgás is jelentősen ronthatja, illetve a szénével egyenlővé teheti a földgáz klímamérlegét. A kitermelés során ún. fáklyázással égetik el a nyersanyagból kiemelt, hasznosíthatatlan vagy szállíthatatlan metánt, amellyel a kitermelt mennyiség akár 40 százaléka kerülhet a levegőbe.
Kockázat és haszon
A szervezetek hangsúlyozzák: nem mindig biztosított a teljes átláthatóság és a független ellenőrzés. Egyetlen láncszem hibája – legyen az engedélyezés, kivitelezés vagy monitoring – aránytalanul nagy környezeti és egészségi kockázatot hordozhat.
Magyarország gázellátása a kontinenst behálózó gázvezetékek kiépítettségének köszönhetően biztosított. A hazai palagáz kitermelésének szerepe maximum annyi lehetne, hogy némiképp csökkentse a behozatalt – bár erre sem látszik alkalmasnak, hiszen a teljes felhasználásunk legfeljebb néhány százalékát adhatná. Emellett a palagázkutak hozama néhány év alatt töredékére csökken, állandó kútfúrásra van szükség (tervben 50-100 kút), ami a környezetvédők szerint földkizsákmányolást jelent.
Ráadásul a környezeti, egészségi és klímavédelmi kockázatok nem relativizálhatók pusztán technológiai optimizmussal.
Galambos Eszter, az MTVSZ munkatársa lapunknak elmondta: igazságtalan, hogy a drága és szennyező palagáz-kitermelés kockázatait és kárait évtizedekig a helyi lakosság és a földek viseljék.
A magyarországi vita nem elszigetelt jelenség: a palagáz-kitermelés világszerte számos konfliktust váltott ki. Az egyik legtöbbet hivatkozott példa Franciaország, ahol 2011-ben törvényi úton betiltották a hidraulikus rétegrepesztést. A döntést részben az ivóvízbázisok védelmével, részben a technológia hosszú nem ismert hosszú távú hatásaival indokolták. A tiltás politikailag is stabil maradt: Franciaország később a fosszilis energiahordozók fokozatos kivezetését is törvénybe foglalta, így a palagáz kérdése végleg lekerült a napirendről. Írországban és több amerikai államban szintén betiltották a frackinget, egészségügyi és vízbázisvédelmi kockázatokkal indokolva a döntést.
Széles körű ellenállás
Ezek az esetek arra világítanak rá, hogy a palagáz-kitermelés megítélése nem kizárólag technológiai kérdés. Sok országban a társadalmi ellenállás, a szabályozási kapacitáshiány és az energiaátmeneti célok együtt vezettek oda, hogy a döntéshozók inkább a visszalépést választották – még akkor is, ha ezzel potenciális hazai energiaforrásokról mondtak le.
Elméleti szinten a szakértők egyetértenek abban, hogy a palagáz-kitermelés megfelelő szabályozása és ellenőrzése elengedhetetlen. A vita inkább arról szól, hogy a gyakorlatban mennyire garantálhatók ezek a feltételek. Emellett gyakran háttérbe szorul a fogyasztás kérdése is, pedig hosszú távon ez az egyik legmeghatározóbb tényező. Holoda Attila lapunknak kiemelte, hogy energiahatékonysági beruházások, épületszigetelés, korszerű fűtési rendszerek és tudatos fogyasztás éppúgy részét képeznék a zöld átmenetnek, mint a fosszilis energiahordozók arányának csökkentése.
– Fontos különbséget tenni spórolás és tudatos energiahasználat között. A probléma nem a komfortigény, hanem az, hogy rossz hatékonysággal használjuk fel az energiát.
A politika hosszú ideig az alacsony energiaárakat használta választási eszközként. A rezsicsökkentés azt az érzetet keltette, hogy az energia olcsó, és nem érdemes vele foglalkozni. Ennek a következménye jól látszott: a rezsicsökkentés bevezetése után a lakossági gázfogyasztás mintegy 1 milliárd köbméterrel nőtt.
Amikor viszont 2022-ben kiderült, hogy az energia drága is lehet, a lakosság egyetlen év alatt 1 milliárd köbméterrel csökkentette a fogyasztást – tette hozzá.
A palagáz így nem végső megoldás, hanem próbatétel: megmutatja, képes-e a magyar energiapolitika kezelni az ellátásbiztonság és a környezeti felelősség szempontjait. A valódi energiabiztonsági stratégiai megoldás hazánk teljes fosszilisgáz-függőségének csökkentése, illetve a zöld átmenet lenne.
