Az idősödő férfiakról, az apákról és az örökölt mintákról szól a Kingdom című független színházi produkció, amely a klasszikus férfiképet árnyalja és kérdőjelezi meg, mely szerint a férfi erős, magabiztos, nem sír, nem kér segítséget, és mindig megold mindent.
– Úgy éreztem, muszáj a férfiakkal is foglalkozni, hogy ők is megnyílhassanak, elmondhassák a problémáikat, és átgondolhassák, milyen szerepekben érzik magukat komfortosnak, vagy éppen ellenkezőleg. Illetve teret akartam nekik biztosítani, hogy megélhessék a sebezhetőségüket és esendőségüket. Úgy látom, hogy a férfiak annyira felveszik ezeket a szerepeket, és annyira keményekké válnak, hogy ezután már nehéz nekik kimondaniuk és kimutatniuk, hogyan érzik magukat, mi gyötri éppen őket – mondja Szabó Veronika színművész, az előadás rendezője. Úgy véli,
a patriarchátus mindenkinek terhes tud lenni, beleértve a férfiakat is, mivel elvárják tőlük a nagy felelősséggel járó szerepeket, miközben nem fejezhetik ki az érzelmeiket, a problémáikat és az elégedetlenségüket, hisz akkor „gyengének fognak látszani”.
Szerepek fogságában
A jelen előadásnak előzménye is van: Szabó Veronika 2018-ban rendezte meg a Queendom című darabot, amelyben fiatal nők mutatták be, nekik milyen szerepelvárásoknak kell megfelelniük, és hogyan lehet azok alól kibújni, vagyis nem beleragadni az egyes szerepekbe.
– Sokszor ezeket az elvárásokat a férfiak szabják. John Berger művészettörténész például készített egy dokumentumfilmet arról, hogy a képzőművészet története során a női aktokat férfiak festették, ami azért szembetűnő, mert ezeken a női test sokszor szexualizált pózokban jelenik meg. Ha viszont ma egy nőt megkérnénk, hogy álljon be mint modell, akkor nem biztos, hogy ilyen pózt választana, vagy ha mégis, akkor pontosan azért, mert megszokta, hogy ezt várják el tőle – érzékelteti Veronika.
A Queendom című darab szereplői is először azt mutatták be, hogy a férfitekinteten keresztül hogyan reprezentálódik a női test, majd ezt a képet bontották le fokozatosan.
– Amikor elkészült az előadás, örültem, hogy ezt a témát színpadra vittük, de belegondoltam, hogy a férfiaknak is számos szerepnek kell megfelelniük, melyek ugyanúgy nehezítik az életüket. Ezért akkor eldöntöttem, hogy róluk is rendezek egy darabot, egy amolyan második epizódot.
Apák terhei
Veronika eleinte fiatal férfiakkal akarta az előadást létrehozni, de idővel rájött, hogy idősebb színészeket kell keresnie, mivel a maszkulinitáshoz kapcsolódó minták az apák generációjában jobban tetten érhetők, hisz számos felelősségteljes helyzetben kell helytállniuk, és nehezebben is mutatják ki az érzelmeiket. A rendező szerint a fiataloknál már más a helyzet, ők már inkább reflektálnak az érzelmeikre, és a különböző identitásaikat is jobban meg merik mutatni.
– Nekem három férfi felmenőm is hatvanasként, szívinfarktusban halt meg, ami miatt elgondolkodtam azon, hogyan történhetett ez meg. Persze az okot tudom, hiszen sokan azért halnak meg korán, mert önpusztító módon élnek, de akkor is felmerül a kérdés, hogy miért.
Valószínűleg azért, mert egy idős férfinek át kellett élnie a rendszerváltással járó számos változást, és a kilencvenes években újradefiniálnia magát, vagyis kitalálni, hogyan éljen. Ez pedig sok terhet jelent, pláne, hogy az ő apáik még egy teljesen másik korszakban nőttek fel, amikor részt kellett venniük a második világháborúban vagy művelniük kellett a földet. Manapság már vannak férfikörök, melyek biztonságos teret adnak az őszinte megosztásra, de apáink idejében ilyenek még nem léteztek. Pedig egy férfi is egy feladat kapcsán ugyanúgy kimondhatná, hogy ő azt nem biztos, hogy meg tudja oldani, és ez szorongással tölti el.
Árnyaltan látni a másikat
Amikor az előadáshoz hatvan év feletti férfiakat keresett, Veronika ügyelt arra, hogy civilekkel és színészekkel is együtt dolgozzon, így teremtve egy olyan produkciót, melyben nem a színészi technika számít, hanem hogy olyan játékos helyzeteket teremtsenek meg, melyekben a szereplők létezhetnek.
– A szereplőválogatáshoz egy castingot tartottunk, melyre első körben tizenöt-húszan jöttek el, szakmabeliek és civilek is – mondja a rendező, hozzátéve, nem a színészi tudásra volt kíváncsi, hanem érdekes karaktereket keresett, akiknek aztán különféle szituációkban kellett részt venniük, például a szájszinkront kellett gyakorolniuk. Így állt össze a hatfős csapat, melybe egymástól igen eltérő személyiségtípusok kerültek be.
– Az előadással az a célom, hogy bemutassam, nem mindenki az, aminek elsőre látszik, hiszen egy kemény pali is lehet érzékeny, vagy egy intellektuális férfi is lehet nyers. Hajlamosak vagyunk az első benyomás után ítélni, a darab viszont megmutatja, hogyan tudnak ezek az impressziók felülíródni – magyarázza Veronika. Az előadást posztdramatikus színházként definiálja, mivel a színészekkel nem szövegkönyvből dolgozik, hanem adott helyzetekből, szerepekből és improvizációkból építik fel a produkciót. Nem is egy történetet akar elmesélni, hanem témákat jár körbe, például hogy idős férfiként milyen átélni a dühöt, a szomorúságot vagy a szeretetet.
– Az egymáshoz közel álló férfiakat általában úgy látjuk, hogy kezet ráznak vagy megveregetik egymás vállát, de ritkán fordul elő, hogy átölelik egymást vagy érzékenyebben viszonyulnak egymáshoz, amit sokan megbélyegeznek. Az előadással ezen a hozzáálláson is szeretnék javítani – mondja a rendező.
Veronika azt reméli, hogyha valaki megnézi a darabot, akkor jobban megérti azt a férfit, akivel együtt él, legyen az apja vagy a társa, és máshogy fog rá nézni, mint azelőtt.
– Ha én egy beszélgetésnél másként, árnyaltabban tudom szemlélni a másikat, azzal teret nyitok neki, miáltal ő is jobban felvállalhatja magát. Lehet, hogy ezután olyan beszélgetés tud lezajlani például apa és fia között, amire korábban nem volt lehetőség, se motiváció. Sok embertől halljuk, hogy az apjukhoz érzelmileg nem tudnak közelebb kerülni, merthogy az apák zárkózottak, és őket már nem lehet megváltoztatni. Én viszont remélem, hogy az előadásnak köszönhetően ez a lelki távolság csökkenhet.
Számítanak a támogatásra
A Kingdom című előadás független színházi produkció, ezért Szabó Veronika rendező közösségi kampányt indított, hogy az alkotókat és a szereplőket honorálni tudják. – Korábban nem csináltam ilyet, de sajnos a független kulturális területen a források folyamatosan szűkülnek, ezért muszáj a közösségi finanszírozást igénybe vennünk. A produkció stábja sok tagból áll, a hat színész mellett egy zeneszerző is van a színpadon, míg a szereplők mozgásán egy koreográfus dolgozik, de még sorolhatnám a többi tagot is. A jelenlegi forrásokból nem tudunk mindenkit kifizetni, ezért szeretnénk mások segítségét kérni, hogy támogassanak minket – mondja a rendező. A produkciót ezen az oldalon lehet támogatni: donably.com/kingdom-eloadas-letrehozasa
Az előadás megtekinthető a Trafó Kortárs Művészetek Házában (IX. ker. Budapest, Liliom u. 41.) 2026. február 20-án és 21-én, 20 órás kezdettel.
