Drótkerítések ereszkedtek, a székek közé pedig alig lélegző táncosok feküdtek emlékeztetőül, hogy „tízen voltunk…” – mindez vasárnap történt a Magyar Zene Házának koncerttermében.
Az Angyalföldi Vadrózsa Táncegyüttes előadása egy három évvel ezelőtt szárba szökkent negyed órás táncdrámából nőtte ki magát egész estés programmá. Fundák Kristóf és Fundák-Kaszai Lili a holokauszt sebeit Balogh János pszichológus és táncos, valamint Bödők Gergely történész segítségével már biztonsággal nyitja fel újra, hogy a történeti és testi síkokat egymásra csúsztatva megértsük, megérezzük és megőrizzük a borzalmak külső és belső mivoltát.
– Azért hoztuk létre ezt a műsort, mert mi vagyunk az utolsó generáció, amelynek még lehet személyes kapcsolata a holokauszt túlélőihez, magához a történéshez. Ez a kapcsolat egészen más minőségű emlékezést tesz lehetővé. A következő generációknak már nem lesz ilyen. Azt szerettük volna, hogy számukra ez az esemény olyan tapasztalat legyen, amelynek tanulságai és következményei vannak.
Hogy felismerhetővé váljanak a mintázatok, és észrevehető legyen, ha valami hasonló történik. Fel kellett tennünk magunknak is a kérdést: ha mindez velünk történne meg, képesek lennénk-e másképp cselekedni?
A tudás rendelkezésre áll, mégis kérdés, mire elég – különösen a huszonegyedik században, amikor a közösségek lassan felbomlanak. Hogyan lehet így egységesen kiállni valami mellett, vagy fellépni valami ellen. Ezekre a kérdésekre mi sem tudjuk a választ, de fontosnak tartottuk, hogy kimondjuk és továbbadjuk őket – hangzik el két lehengerlő tánc között Balogh János egyik monológja.
Az előadók közben szürke testek szörnyű halmaként képeznek egyfajta hátteret a narrációhoz – ami azon felül, hogy tudatosan reflektál, Bödők Gergely rezignált hangján egy tiszta történeti síkot is felrajzol.
Az alkotás nyíltan jegyzi a magyarság szerepét a kíméletlen jogfosztásban és a gyors és precíz végrehajtásban, amely a példátlan mértékű deportálását eredményezte.
Az élő zene és vele együtt a fiatal lábak átható dobogása, a táncosok teljesen átlényegült precíz mozgása olyan érzelmeket szabadít fel, amelyeket száz meg száz beszélgetés is csak csak körülírni képes. Az este ebből az egymásra feszülő rétegzettségből nyerve erejét egy aligha csillapodó tapasztalattá áll össze.
Infó: Angyalföldi Vadrózsa Táncegyüttes. Tízen voltunk...hogyan vész el tíz lélek. Magyar Zene Háza, 2026. február 1.
