„Ha nem tudod megmondani, hogy mit akarsz, ne csodálkozz, ha nem az történik, amit szeretnél” – e köré a gondolat köré összpontosul a Lányi András író, filozófus szerkesztésében megjelent, mintegy félszáz szerző tollából származó Felforgatókönyv című kötet, amelynek nemrég tartották meg a bemutatóját a szerkesztő mellett Szent-Iványi István volt nagykövet, Kajner Péter közgazdász, egyetemi oktató, Rékassy Balázs orvos, egészségügyi szakmenedzser és Gloviczki Zoltán főiskolai tanár részvételével, Csury Balázs moderálásában.
A Magyar Hang kiadásában megjelent kötet a rendszerváltozás forgatókönyveként prezentálja magát és arra kísérel meg koprodukciós választ adni, milyen lenne az ideális alternatíva egy NER utáni időszakban. Az ismertető szerint megírását az indokolta, hogy „a politikusok többsége azt mondja, amit választói hallani szeretnének, a választók többsége azt szereti hallani, amit már sokszor elmondtak neki. Az ország előtt álló kihívások ezzel szemben azt követelik, hogy olyan kérdésekre keressünk választ, amelyeket a többség nem szívesen hall, és amelyekben nincs egyetértés.” A szerzők az ország problémáinak változatos terepeit vesézik ki, Laczó Adrienn ügyvéd, volt büntetőbírótól Fleck Zoltán jogász, egyetemi tanáron át a beszélgetés résztvevőiig ki-ki a maga szakterületén felkínálva az alternatívákat. Céljuk a főbb nehézségek azonosításán kívül a megoldási javaslatok megfogalmazása volt, „abban a reményben, hogy majd mások is így járnak el, a politika pedig visszanyeri eredeti értelmét: nem szekértáborok nemtelen viaskodása lesz, hanem a meggyőződések, értelmes érvek vitája.”
A kötetet egy nagyjából egyórás kerekasztal-beszélgetés keretében mutatták be az Írók Boltjában úgy, hogy nem volt elég hely az érdeklődőknek, többen a felvezető lépcsőn állva vagy a földön ülve hallgatták végig az eseményt. Bevezetőjében Csury Balázs arról beszélt, hogy azt tapasztaljuk, a magyar politika nem úgy működik, ahogy működnie kellene, ahelyett ugyanis, hogy az állampolgárok problémáira kínálna megoldásokat, egyes érdekcsoportok és klikkek hatalmi csatározásává vált. Ezért ha ezt bárki meg akarja változtatni, akkor újra kell értelmezni a saját állampolgári szerepünket, vissza kell venni a közügyek feletti kontrollt, amelyhez hozzá kell tudnunk szólni az életünket érintő szakpolitikai témákhoz – magyarázta. Vagyis a könyv egy vitairatot fogalmaz meg arról, hogyan lehetne a szerzők szerint Magyarországot jól kormányozni, a „felforgatás” pedig akkor sikeres, ha más is megfogalmazza az erről szóló gondolatait, akár hasonló könyvekben – tette hozzá, majd átadta a szót a szerkesztőnek, Lányi Andrásnak, aki a civil politizálás korlátairól, az azzal elérhető eredmények véges lehetőségéről beszélt. Felidézte, hogy annak idején a rendszerváltás sok tekintetben a társadalom feje fölött zajlott, és ez nagyrészt felelős azért, hogy az eredménye is felemás lett. Nem létezett ugyanis civil nyomás, amely érvényesíthette volna az akaratát a politikai szereplőkkel szemben. A szerkesztő hangsúlyozta azt is, hogy a cikkeknek, könyveknek sincs semmi hatása a politikára, amíg azok nem válnak valamilyen módon a közvélemény részévé.
A moderátori felvetésre, miszerint amikor elkezdünk foglalkozni szakpolitikával Magyarországon, azt egy Csipkerózsika-szerű álomból felébredve tesszük, Szent-Iványi István úgy fogalmazott, hogy a helyzet súlyosabb ennél, mert Csipkerózsikát álmában megrontották. Az Orbán-kormány külpolitikáját elvtelennek, opportunistának tartja, amelyet az alapoktól kellene újraépíteni, ami nem lehetetlen, de nehéz feladat.
Szent-Iványi István a magyar külpolitika egyik nagy problémájának tartja, hogy az Orbán Viktor baráti körén alapul, és azt, hogy adott országgal milyen a viszonyunk, az határozza meg, hogy ott éppen a miniszterelnök valamelyik barátja van-e hatalmon, vagy sem. Orbán beavatkozik más országok választásába, ahelyett, hogy stratégiai partnerségre törekedne velük, ami független az adott kormányoktól. Magyarországot negatív példaként emlegetik, a Szijjártó-féle külügyben futsalosok, fidelitasosok jutnak szerephez, ahelyett, hogy a meritokratikus szempontok dominálnának. Ezért a volt diplomata szerint a külügyet elsősorban nem politikai, hanem szakmai alapon kellene átszervezni, pártkatonák helyett hozzáértő személyeket kellene alkalmazni. Úgy vélte, a Martonyi-érának is voltak értelmes diplomatái, akiket érdemes lehetne visszahozni, de számos tehetséges fiatal van, akit szintén lehetne alkalmazni a külügyben.
Szent-Iványi István problémaként említette azt is, hogy bár Magyarország sok külképviselettel rendelkezik, sokat ötlet nélkül hoztak létre, ami problémákat nem old meg, csak az állományt duzzasztja fel.
Kajner Péter közgazdász az eseményen egyebek közt a rezsicsökkentés problémaköréről beszélt: a jelenlegi szisztémának szerinte az a problémája, hogy elfedi a problémákat, például, hogy a lakások 40 százaléka elavult, miközben, ha a rezsicsökkentésre költött pénzt például felújításokra fordítanánk, akkor a rezsi organikusan is csökkenhetne a fogyasztás csökkenésével. Ezzel szemben januárban az is plusz 50 milliárd forintba került, hogy a rezsicsökkentett árak ne szálljanak el.
A szakértő a mezőgazdaságról szólva elmondta, az ma már nem képezi a vidéken élők nagy részének megélhetését, számuk pedig várhatóan tovább fog csökkenni, miközben a termelők és a fogyasztók között minél kevesebb kereskedelmi szereplő közbeiktatása lenne az ideális. Problémaként említette azt is, hogy 2010 és 2023 között drasztikusan csökkent a kis- és középvállalkozások száma, továbbá, hogy ha az EU magára húzza a Mercosur-megállapodást, a verseny még kiélezettebb és nehezebb lesz.
Rékassy Balázs elkeserítőnek tartja, hogy 20-30 év alatt az egészségüggyel érdemben semmi nem történt, 70-es évekből megörökölt rendszerben élünk. A pénzhiány mellett motivációvesztés is van ezen a területen. Elmondása alapján nagy hangsúlyt fektetne az alapellátásra, valamint az egészségtudatosságra való nevelésre, mert az meg tudja előzni, hogy kórházba kelljen kerülni. Ez az ország versenyképességére is kihat, mert ha egy ország polgárai korán lesznek betegek, az a gazdaságot is negatívan érinti. A problémákat sorolva kifejtette, az állami egészségügyet a frusztráció, a kiégés jellemzi, a kórházigazgatók szerepe leginkább a végrehajtásra korlátozódik, számos orvos pedig átmegy a magánellátásba, vagy külföldre.
Gloviczki Zoltán az eseményen elmondta, a magyar oktatásban már mindkét szélsőséget kipróbáltuk, a decentralizáció és a teljes magára hagyás után elmentünk a „debil” centralizációig. Ezzel szemben szerinte a szubszidiaritás lenne fontos, hogy aki tud, azt engedjék kibontakozni, aki nem tud, azt pedig segíteni, támogatni kell. Véleménye szerint alsó tagozatban átlagon felüli minőségű munka folyik, ehhez képest felsőben még mindig sok gyerek nem tud írni-olvasni. A szakértő úgy véli, 6. osztályig főleg az alapvető készségeket kellene fejleszteni, az alapvető ismeretek segítségével. Gloviczki Zoltán elmondta azt is, hogy a könyvben alapvetően „a legnagyobb közös osztót” keresték.
Lányi András beszélt még az ellenállás jogáról: szerinte bármit mondanak a jogászok, az nem jogi, hanem politikai kérdés, az emberek zsigereitől függ. Ha például egy vezetés a hatalom kisajátítására és a nemzet vagyonának megszerzésére törekszik, szükséges lehet bizonyos jogi korlátokat átlépni, hiszen olyan még nem volt, hogy egy autokráciát a saját törvényei szerint döntsenek meg. A szerkesztő abban bízik, hogy a Felforgatókönyv egyfajta „cseppfertőzéses úton terjedő politikai öntudathoz” tud hozzájárulni.
