Magyarországon semmiféle gazdasági modellt nem valósítottunk meg, aminek az az oka, hogy a rendszerváltás nem változtatta meg a politika, az állam hatalmi szerkezetét. Ami létrejött a rendszerváltáskor, alapjában véve a korábbi szocialista hatalmi szerkezet folytatása – erről beszélgetett Róna Péter közgazdász, jogász, egyetemi tanár a Népszava médiatámogatásával megvalósuló Közbeszélgetés rendezvénysorozat legújabb részében Pogátsa Zoltánnal, az Új Egyenlőség főszerkesztőjével.
Róna Péter emlékeztetett: a ’89-es alkotmánymódosítások - ellentétben a volt szocialista országok többségével - egy létező korábbi alkotmány módosítását jelentették, ahelyett, hogy írtunk volna egy újat. Megtartottuk a ’49-es alkotmányt, aminek 95 százaléka a szovjet alkotmány fordításából állt össze. A szovjet alkotmány elmélete pedig az egységes hatalmi rendszer létrehozatala, nem a hatalmi ágak szétválasztása. Ez alapjában véve az elmélete ma a NER-nek – hangsúlyozta a közgazdász. Úgy vélte: a központosított hatalom elméletét a rendszerváltó elit még csak meg sem bolygatta; azt hitte, ha a magyarra fordított szovjet alkotmányba beillesztik, hogy szólásszabadság, gyülekezésszabadság, vallásszabadság, piacgazdaság, akkor létrejön egy demokrácia. - Hát nem jött létre, mert a hatalmi szerkezet megmaradt – mondta.
Róna Péter felhívta a figyelmet: a mai napig kiindulópontja az államelméletnek, hogy az alkotmányozás az országgyűlés, tehát a politika kizárólagos joga. Most már az alaptörvény azt is előírja, hogy az alkotmány, az alaptörvény módosítására nem lehet népszavazást elrendelni. A magyar nép tehát ki van zárva az alkotmányozás folyamatából, az kizárólag a politika játszótere. Ebből aztán létrejön a kétharmados alkotmányozó többség. „Bocsánat, de ekkora baromságot soha nem hallottam” - jelezte. „Mi az, hogy a kétharmad alkotmányozó többség? Honnan arrogálta magának a hatalom, hogy ha nekem van kétharmadom, az azt jelenti, hogy én írom az alkotmányt, és abból a nemzetet kizárom?” – vettette fel, majd jelezte: ez a szovjet alkotmány alaptézise.
Róna Péter rámutatott: az alkotmány szerepe ugyanakkor éppen az, hogy korlátokat szabjon a hatalom gyakorlásának, elidegeníthetetlen jogokat biztosítson az állampolgárok számára, és ennek érdekében kialakítsa azt az intézményrendszert, ami ezt bebetonozza, úgy, hogy a politika ezen ne tudjon áthágni. Mi ehelyett a káposztát a kecskére bíztuk, és azt mondjuk, a hatalomra – az országgyűlésre – bízzuk, hogy ő mondja meg, milyen korlátokat kíván betartani. És ha a dolgok úgy alakulnak, hogy a korábban odaírt korlát valami kényelmetlenséget okoz a számára, akkor másnap alkotmánymódosítást hajt végre, hiszen az az ő kizárólagos jogosultsága. Az alkotmány feladata a hatalom túltengésének, önkényességének korlátozása; hogy pontosan leírja, a hatalom mely intézményeivel milyen mértékben, milyen eszközökkel gazdálkodhat. Ezt nem lehet a hatalomra bízni - mondta.
Róna Péter a győzteskompenzáció rendszerére utalva arról is beszélt, hogy a választási jogok alapvető garanciáit - minden állampolgár szavazata azonos értékű - be kell építeni az alkotmányba. Úgy véli: nagy tévedés az a hatalmi koncentráció, amit az országgyűlésnek adtak. Elképzelése szerint a köztársasági elnököt közvetlenül kell megválasztani, a magyar hagyományok mentén területi alapon kétkamarás parlamenti rendszert kell létrehozni, az önkormányzatok függetlenségét pedig be kell betonozni azzal, hogy olyan adóztatási alapot és hatásköröket kell számukra biztosítani, amit a központi hatalom nem vehet el tőlük.
