Az Anya nevű applikáció (lányokra fejlesztve)
A kizárólag lánygyermekekre kifejlesztett, Anya nevű applikációt (innentől: Appanya) kétféle fokozatra lehet állítani: „elég jó” vagy „tökéletes” anya. Az „elérhetetlen”, „mérgező”, „szar” változatokat ne keressék bennem: fejlesztőim ezeket meghagyták a valóságnak. Aki a „tökéletes” anya verziót nem tudja értelmezni, nyugodtan váltson vissza, és elsőként szokja meg az „elég jó” verziót.
Appanya alkalmazható minden olyan esetben, ahol a lánygyermek úgy érzi, valóságos édesanyja (innentől: Nem Appanya) nem kezeli jól az adott helyzetet, alul- vagy túlreagál bizonyos szituációkat. Magyarán 24 órás, szünetmentes működésre tervezték.
Appanya nem szól, ha pattanást lát a homlokon, nem tesz megjegyzést, hogyan áll a frizura, vagy épp mit vett fel a leányzó reggel, ehelyett motivációs idézeteket köp ki magából, hogy izmosra fejlődjön az önbizalom. Testszégyeníteni sem tud, sem a felhasználót – sem annak osztálytársát („milyen görbe a lába”), sem a szomszédot („hogy elhízott”), sem a sógornőt („úgy öltözik, mint egy kis k.”), ugyanis ezt nem programozták bele, mint ahogy a bezzegelés funkció is teljesen hiányzik.
Appanya tudja, a kamasz lány lelki nyugalma azon áll vagy bukik, hogy békén hagyják-e reggel, így csupán csendesen letölt egy ínycsiklandó reggeli receptet, de csak a képernyőn mutatja, mert tudja, a lánygyermek fogyózik. Nem mondja, hogy „már megint de savanyú vagy”, nem faggatózik, hogy „mégis mi a fene lehet a bajod”, és pláne nem teszi hozzá, hogy „de hát mindened megvan”, „el vagy kényeztetve”, és „nekem mennyivel rosszabb volt”.
Nem Appanya talán kikel magából, ha kislánya éjfélkor az első emeleti ablakon kimászva a diszkóba szökik, majd onnan egy „gyanús kinézetű” fiatalemberrel tér haza, ráadásul alkoholos állapotban, Appanya viszont jól tudja, ez a kamaszkori lázadás része, és mint ilyen, egészséges és üdvözlendő jelenség.
Nem Appanya sokszor nem képes olyan kínos szituációkat kezelni, mint a szexuális felvilágosítás, első menstruáció és első szex, túlreagálja a diszkós incidenst is, Appanya azonban érzelemmentesen, értő odafigyeléssel van jelen, és tudja, mindezek természetes jelenségek, a lánygyermekre rezonálva, vele minőségi időt töltve, igényeihez alkalmazkodva válaszol minden egyes felmerülő kérdésre, és megerősíti, hogy szuverén lény, aki azt tesz a testével, amit akar.
Appanya nem veszekszik apával, de még Appapával sem akad össze a szoftvere, ha túlhevül a készülék, kikapcsol, így biztosítva a családi békét.
Appanya sosem égeti be lánygyermekét, nem akarja a kezét fogni suli felé menet, amikor az azt már nem akarja, Appanya mindig elég zsebpénzt ad, és sosem kéri fel a lánygyermeket, hogy genderkonformista módon mosogasson el és takarítson: ezen feladatok megmaradnak Nem Appanyának, aki sosem ér rá beszélgetni, minőségi időt tölteni, mivel a konyhában vagy az irodában robotol, esetleg a becsúszott unokát neveli.
A Leány applikáció (anyákra fejlesztve)
A Leány nevű applikációt (innentől kezdve: Appleány) pszichológusok által kifejezetten olyan, túlságosan tudatos anyákra fejlesztették ki, akik folyton-folyvást úgy érzik, nagyon elrontottak valamit.
Csúnyán szólt, netalán rákiabált Appleányra, és most egy sarokban ülve, szipogva pörgeti a telefonját, azt keresve, hogy melyik guru szerint milyen maradandó károsodást ejtett önbizalmamon. Úgy érzi, nem jól magyarázta el a női test működésének rejtelmeit, és Appleány emiatt túlságosan szégyenkezni fog, ha „arra” kerül a sor, vagy épp ellenkezőleg, nem eléggé? Attól tart, hogy a nők társadalomban betöltött helyét, annak patriarchális vonatkozásait és feminista vonatkozásait túl korán kezdte el boncolgatni, vagy talán túlságosan későn?
Semmi probléma, ebben az esetben csak egy gombnyomás az Appleányon, és máris törölve az aznapi memória! Csakúgy, mint a többi játékban, az egyes pályák és szintek elmenthetők, így – a való élettel ellentétesen – nem kell újrakezdeni minden egyes nap az egész nevelést.
A memóriareseten túl számos más vonzó funkciót is beépítettek az Appleányba, így például az anyának nem kell lelkifurdalást éreznie, amikor nem sikerült valamely osztálytársról szóló, pár hete mosogatás közben fél füllel végighallgatott pletykát megjegyeznie, mivel az app ezeket kijegyzeteli, sőt az egyes, a leánygyermek életében fontos személyekről karakterkártyákat is készít, és a megfelelő időben fel is villantja ezeket (a megfelelő összegű mikrotranzakciós fizetés után ugyanezt megteszi a legújabb trendi zenekarokkal és rajzfilmekkel is).
Ha még így is túl sok az információ, és az anya most már tényleg pihenni szeretne kedvenc sorozatával és egy pohár vörösborral a kanapén, Appleány tíz vagy akár tizenkét órára bővített intervallumra is lenémítható, reggeli újraindítás után pedig azonnal és válogatás nélkül megeszi reggelijét, felöltözik, és mosolyogva magától elindul az iskolába (puszis elköszönés extra funkció).
Appleányban letöltéskor azon funkciókat is ki lehet választani, amelyeket egyáltalán, semmilyen körülmények között, soha nem szeretnénk alkalmazni, így például el lehet hagyni a méltán gyűlölt kézműveskedés, konyhát katasztrófavédelmi területté varázsoló közös főzőcske, agyrohasztó ruhavásárlás, sminktanítás, hajfésülgetés és -fonás, illetve a szerelmi bánatok maratoni kivesézését.
Mivel az Appleányba beépített funkciók és pályák teljesen valósághűek („figyelj már oda, hogy tartod magad!”, „beszéljünk a menstruációról”, „beszéljünk arról, hogyan lesznek a kisbabák”, „hogy te kivel akarsz elmenni fesztiválozni?!”), ezért az applikációt azon fiús anyáknak is nagy szeretettel ajánljuk, akiknek mélységes, sőt gyakran hangoztatott meggyőződésük, hogy fiúkat nevelni márpedig nehezebb!
