Orbán Viktor március 4-én azt nyilatkozta az ATV-nek, hogy Ukrajna részt vesz a Tisza Párt kampányának finanszírozásában „informatikai mozgósítási rendszerek kiépítésével, applikációk és szoftverek fejlesztésével.
A miniszterelnök szerint bizonyító erejű titkosszolgálati jelentések készültek a parlament nemzetbiztonsági bizottsága számára, amely – kérésre – valószínűleg megismerhető lesz.
A jelentés minden bizonnyal egy fabrikált dokumentum. A Tiszának nem érdeke, hogy bármilyen törvénytelen finanszírozással kockáztassa a választás lebonyolítását, illetve saját győzelmét. Az ukránoknak pedig ugyancsak nem érdekük, hogy a nyugati – NATO – támogatást kockáztassák bármilyen megmozdulással: provokációval, szabotázzsal vagy éppen a Tisza Párt támogatásával. Mint ahogyan az sem, hogy olyat tegyenek, ami gyengíti a Tisza győzelmi esélyeit, hiszen annak nyomán remény lehet a két ország közötti vitás kérdések rendezésére.
Ezzel szemben az Orbán-kormánynak kifejezett érdeke, hogy ne egyszerűen a háborús hisztériát erősítse (ez 2022-ben egyszer már bejött), hanem azt összekapcsolja a Tisza Párttal. A kormányzati logika egyszerű. Kijev fenyegeti Magyarországot, ezért fokozott katonai jelenlétre, a kritikus infrastruktúra megerősített védelmére van szükség. Mindez azonban csak látványpékség: azért szükséges, hogy a lakosságban a háborús félelmet erősítse, a Tiszával való összekapcsolás pedig Magyar Péterék „háborúpártiságát” támassza alá.
Orbán Viktor: Azt szeretném, hogy ne legyenek katonák az utcákon, de ha kell, akkor nem habozunkAz egésznek igencsak hasonlít a mintázata a 2002-es választások külföldi finanszírozását firtató titkosszolgálati jelentések felhasználásához. Akkor is készült titkosszolgálati jelentés, akkor is levették róla a minősítést, és így propagandaeszközzé vált. A mostani interjúban Orbán hasonló eseménysort vetített előre. Elkészült a „bizonyító erejű” jelentés a nemzetbiztonsági bizottság számára, az újságíróknak csak kérniük kell a titkosság megszüntetését, hogy megismerhessék annak tartalmát – végül is csak „tények” vannak benne.
Ez ugyanaz a módszer, amit az orosz hírszerzés használ. Ott rendszeresen tesznek közzé „hírszerző értesülésekre” alapozott információkat.
Ezek azonban a valóságban titkosszolgálati érdekérvényesítő műveletek, amelyek célja hitelesnek látszó anyagokkal a közvélemény befolyásolása.
Most a magyar esetben is erről van szó. Egy „titkosszolgálati információ” miniszterelnöki bejelentése, majd nyilvánosságra hozatalának belengetése egyértelművé teszi: kormányzati befolyásoló műveletről van szó, amelyben a titkosszolgálatokra bízták a főszerep eljátszását, a „bizonyítékok” szállítását. Akárcsak néhány napja, amikor – ugyancsak titkosszolgálati jelentésekre „alapozva” – ukrán fenyegetésre hivatkozva emelték meg a kritikus infrastruktúra védelmi szintjét.
Le kell szögezni még egyszer: sem a Tiszának, sem az ukránoknak nem áll érdekében együttműködés, az ukránoknak pedig bármilyen provokáció Magyarország ellen. Szemben a hatalom birtokosaival, akik ezek bizonygatásával erősítik a háborús hisztériát. A legutóbbi csavar, azaz a Tisza és az ukránok összekapcsolása, azt az érzetet kelti, hogy a hatalmi pánik esetleg mégiscsak a választások elhalasztására irányuló lépésekre vezethet.
Mindebben dicstelen szerepet játszatnak el az egykor nemzetbiztonsági titkosszolgálatokkal. Lévén, hogy a titkosszolgálati állítások szinte bizonyosan alaptalanok – azaz fabrikáltak – mind az „ukrán veszéllyel”, mind a Tisza Párt „ukrán finanszírozásával” kapcsolatban, kérdések merülhetnek fel ennek a titkosszolgálati tevékenységnek a jogszerűségével szemben. Vajon tényleg a nemzetbiztonsági kockázatok felderítését, vagy inkább az esélyek növelését szolgálta a hatalom megtartására?
A titkosszolgálatok vezetőinek és politikai irányítóinak egyaránt érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy egy Tisza győzelem esetén mik derülhetnek ki a fentiekkel összefüggésben az utóbbi évek során keletkezett titkosszolgálati iratanyagok jogállami szempontú felülvizsgálata során.
