Orbán Viktor, a titkos rajongó

Sulyok Tamás  2024-ben orgonán játszotta el a Boci, boci tarkát a zene világnapja alkalmából. Ez nem sokkal azután történt, hogy a köztársasági elnök nem ment el egyeztetni Magyar Péterrel arról, amit a Tisza Párt elnöke „erkölcsi, jogi, politikai és megélhetési válságnak lát  vagy kommentálni azt, hogy Orbán Balázs a miniszterelnök politikai igazgatójaként pár nappal korábban az 1956-os forradalomból azt a következtetést vonta le, nem érdemes felvenni a harcot az orosz agresszióval szemben. Akkor a közvélemény egy része szerint nem volt túl ízléses, hogy a zene világnapján a Sulyok Tamásnak kedves Cseh Tamásról és a rockzenéről van szó. Pedig valójában illett az alkalomhoz, mert tényleg ilyen a magyar politika és a könnyűzene kapcsolata.

Ha igazán szükséges, egy rosszul megfogalmazott mondat, elbaltázott döntés kísérőzenéjének valahogy mindig felsejlik a Sulyok Tamást az elmondása szerint fiatalságára emlékeztető The Beatles mögött pár hangnyi Boci, boci tarka. Vagy így lesz a miniszterelnök egyik kedvenc zenekarának, a Deep Purple világához képest merőben szokatlan párosítás Curtis, akit a miniszterelnök olyan említésre méltó magyar zenésznek tart, aki esetében dicséretes, hogy mer kiállni a véleménye mellett.

Most ez a gyakorlat például az állami tulajdonban lévő Szerencsejáték Zrt. által szervezett ingyenes koncertsorozatban is testet ölt, amelyet a választást megelőző négy hétben mintegy 60 településen rendeznek. A sors fintora, hogy több olyan megyében is, amely több szakértő szerint a Fidesz számára erősen ingoványos terep: köztük a március 12-én programindító péceli koncerttel, de akad majd koncert több békési körzetben is. (Maga Orbán Viktor is úgy nyilatkozott, hogy mind a két vidék kulcsfontosságú lesz a választás kimenetele szempontjából.)

A Szerencsekoncertnek nevezett eseménysorozaton ugyan a Boci, boci tarka nem, de csupa olyan előadó kap majd helyet, akik nem feltétlenül a magyar könnyűzenei élet leghallgatottabbjai között vannak – legalábbis a Magyar Hangfelvétel-kiadók Szövetsége által kiadott éves slágerlisták alapján biztosan nem. Sehol ugyanis egy Beton.Hofi (aki nemrég a közéleti feszültségekre is reagált új albumán), vagy Azahriah, akinek tehetségét és népszerűségét ugyan elismerte, de erősen kritikus közéleti megnyilvánulásai miatt az Orbán-kormány többször látványosan nem tudott mit kezdeni vele. Viszont helyet kapott többek között Curtis, Szikora Róbert, Mága Zoltán, a Beatrice, az Edda Művek, Fásy Ádám, továbbá Hevesi Tamás mellett a Smile is, amely korábban korántsem a platinalemezeiről, hanem inkább frontemberéről, Gönczi Gáborról volt híres, aki a kormányközeli TV2 Csoportnál a Tények műsorvezetője.

A populizmus egyik fontos eleme a népközpontúság. Ezt a látszatot biztos lehet növelni, ha kapcsolódunk olyan dolgokhoz, ami a népet is megfogja. A zene lehet ilyen. A zenészek továbbá nem tartoznak ahhoz az elithez – például a brüsszelihez –, amelyik ellen politikusaink szítanak. Ez azért releváns, mert a populizmus másik nagy komponense az elitellenesség – fejtette ki meglátásait kérdésünkre Littvay Levente politológus professzor, akit arról kérdeztünk, mire alkalmas a magyar politikai kommunikációban megvitatni a szereplők popkulturális kedvenceit. Mivel erre az elmúlt években jellemzően a bulvármédiában vagy a közösségi médiában került sor, a célját nehéz nem populista érdekek és nem őszinte rajongás mentén értelmezni. (Így derült ki például, hogy Orbán Viktor titokban Koncz Zsuzsa rajongója, hogy Gyurcsány Ferenc Madonna zenéjét sem veti meg, vagy hogy Deutsch Tamás a Tankcsapda zenéjére is vezet.)

Orbán Viktor nyilvánosan ismerte be, hogy a tradicionális cigányzenét is játszó Dankó Rádiót hallgatja utazás közben, de csak azután, hogy Lázár János hatalmas felháborodást keltett azzal, hogy szerinte a magyar cigányság jelenti a tartalékot a vonatok vécéinek takarításához. Eközben Dopeman műsorában a miniszterelnök arról nyilatkozik, tőle a rap távol áll. Ami nincs is messze a valóságtól: az elmúlt évtizedekben inkább arról volt ismert, hogy az rockzene áll közel a szívéhez olyan zenekarokkal, mint a Led Zeppelin, a Deep Purple és a Uriah Heep. (Bár ettől két nevezetesebb alkalommal tért el igazán: egyik kedvenceként az amerikai Eagles együttes Hotel California című számát, illetve Azahriah Rampapapam című dalát emlegette).

Tény, a magyar kultúra költségvetése mindenesetre jobban jár, ha a sokak szerint állami pénzzel kitömött Szerencsejáték Zrt. által szervezett ingyenes rendezvénysorozat műsorát nem a magyar politikusok ízlésének kedves, 60-as, 70-es évek rocklegendái töltik meg, hetekkel a parlamenti választás előtt.