A Lowbrow Goes On tulajdonképpen tíz kisebb tárlat. Közös nevezőjük egyfajta anarchista szemlélet, amellyel kiragadják az ecsetet a hatalom kezéből és vállaltan mindennapi fogyasztóként, avagy épphogy nemfogyasztóként alkotnak falra, gördeszkára vagy motoros macsók bicepszére.
Zsigó Bianka, a kiállítás kurátora által válogatott együttesük egy úgymond örökké „lappangó” jelenség, az „éhező művész” képével és az intézményen kívüliséggel játszik – a szürke tömegből jön, és az immáron nem szürke tömegnek szól. Közvetlen előzménye a 2012-es Lowbrow – alantas művészet? című kiállítás, amely már akkor a hierarchikus művészetfelfogás kritikáját célozta. A mostani anyag ennek a gondolatnak kiforrottabb, magabiztosabb változata, a hangsúly továbbra is a mellérendelésen van. A művészetről, mint közös mezőről való gondolkodáson, melybe ezek a művek úgy lépnek be, hogy idegenségükre legfeljebb ironikusan tekintenek – így szerezve vissza érvényességüket.
A lowbrow (alacsony szemöldök) fogalma az amerikai vizuális kultúrából ered, Robert Williams és az általa alapított Juxtapoz magazin révén vált nemzetközileg meghatározóvá. A kifejezés eredetileg pejoratív, a XIX. századi frenológia áltudományos elképzeléseiből származik, amely a homlok formájából próbált az intelligenciára következtetni. Williams ezt a bélyeget fordította visszájára, amikor a képregényes, karikaturisztikus, reklám- és popkulturális képi világot beemelte a kortárs művészet diskurzusába. A Deák17 Galéria kiállítása ezt az örökséget fordítja le a kortárs magyar kontextusra, helyi történetekkel és életművekkel.
A résztvevő művészek egyetlen stiláris irányzat helyett inkább vizuális ökoszisztémát rajzolnak fel. Olyan alkotók találkoznak, akik a TV-ből, videoklipekből és graffitikből tanulták meg az alkotás nyelvét, ezt a nyelvet pedig saját nézpontjukból alakították tovább, sok esetben nosztalgiát, iróniát és kritikai távolságot rápakolva.
Jáger Attila például a gördeszkás, képregényes közegből érkezik. Művei a diszharmónia, a megfoghatatlan, mély és folyamatos zsibongást vetik papírra, vagy deszkákra. Utóbbiakra készült grafikáiban a kopások, törések és karcolások is a kompozíció részévé válnak, amely az otthonos tárgykultúra művészi igényű szemlélését is kiemeli. Tollrajzai sűrű, szinte horrorisztikus struktúrák, amelyekben visszatérő figurák – pókok, küklopszlányok, zacskófejű karakterek – alkotnak egy saját mitológiát.
Közben megtaláljuk Sárdi Katalin munkáit is, amelyek a nyolcvanas évek neonfényes popvizualitását idézik. Az animációs rendező és illusztrátor a japán anime, a Cartoon Network és a klasszikus képregények esztétikáját használja kiindulópontként. Energikus, gyermekien merész kompozíciói fanart-szerű tisztelgések a popkultúra különböző szereplői előtt, miközben egyedi szuperhős-univerzumot is kiépítenek.
Közben a kiállításon fontos szerepet kap a Converse is, melynek szponzorációs jelenléte a legérdekesebb, hiszen a kiállító alkotók kiszolgáltatottságát éppen azzal a tárggyal emeli ki, amely arról vált híressé, hogy mindenki telefirkálja.
A Lowbrow Goes On így végül egy olyan lenyűgöző kiállítás, amely paradox helyzetet teremt. Látszólag megszünteti a saját témáját – azzal, hogy a shopping street feletti kiállítóterembe emeli az „alantas művészetet” –, mégis a piac határain való átlépés virgonc gyönyörét piacosítja, tárgyiasítja.
Infó: A Lowbrow Goes On kiállítás a Deák17 Galériában (Budapest, V., Deák Ferenc u. 17) ingyenesen tekinthető meg 2026. április 25-ig. Kiállító művészek: Borbás Róbert, Erhardt Domonkos, Fáskerti Zsófia, Gazdag Ágnes, Haránt Artúr, Jáger Attila, Karácsonyi László, Sárdi Katalin, Stark Attila és Void.
