Bár a Tisza Pártnak egyelőre kisebb gondja is nagyobb ennél, idővel aligha lesz megkerülhető a kérdés: mi történjen a történelemhamisítónak tartott Szabadság téri szoborral?

Bár a parlamenti választáson győztes Tisza Pártnak egyelőre kisebb gondja is nagyobb ennél, idővel aligha lesz megkerülhető a kérdés: mi történjen a sokat vitatott Szabadság téri szoborral?

A kormány 2013 utolsó napján megjelent rendeletében döntött a Gábriel arkangyalt és német birodalmi sast ábrázoló emlékmű felállításáról, a megvalósítást „nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű” üggyé nyilvánította. Párkányi Raab Péter alkotásának szimbólumrendszere azt a képzetet keltette, mintha a magyar államot az 1944-es német megszállás miatt nem terhelné felelősség a holokausztért.

Hazai és nemzetközi tiltakozások indultak. Megalakult az Eleven Emlékmű elnevezésű kezdeményezés, emlékkövekből és személyes tárgyakból létrejött a már útikönyvekbe is bekerült civil emlékhely. Orbán Viktor miniszterelnök egyeztetést ígért a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének írt levelében, ám szavát nem tartotta be: a 2014-es választás után mindenféle konzultáció nélkül megkezdődött az emlékmű építése.

Az Eleven Emlékmű beszélgetéseket rendezett a Szabadság téren. Többek között Magyar Fruzsina és Zoltai Andrea szervezésében így tett a Tiszta emlékezettel a szabadságért, a demokráciáért nevű csoport is, amely azonban a közéleti fórumok mellett „aktív ellenállással” is kifejezte tiltakozását. Kordonbontások, élőláncok kísérték a rendőrsorfallal védett építkezést.

A rendőrség szabálysértési bírságokkal próbálta kedvét szegni a demonstrálóknak. Több tucat tüntető került bíróság elé: azok, akik nem ismerték el, hogy jogsértést követtek volna el. Az ellenük folyó eljárás végül felmentéssel végződött.

Az arkangyalos szobor a kormány által eredetileg tervezett időpont (március 19-e, a német megszállás évfordulója) helyett jóval később, július 20-án, titokban, az éj leple alatt került a helyére. 

Csordás Gábor civil aktivista azóta is nap mint nap kijár a helyszínre, ahogy a Népszavának fogalmazott, „mindenes karbantartóként” gondozza az Eleven Emlékmű civil emlékhelyét. Ha rajta múlna, nem sokáig maradna a Szabadság téren a szobor. „Francba az egésszel, vigyék innen!” – csattant fel a hangja. A civil ellenállásnak viszont – jelentette ki – mindenképpen emléket kellene állítani.

Galgóczi Péter, az Eleven Emlékmű tagja szerint a szobor nevetség tárgyává, a NER tizenhat évének szimbólumává vált. Ezért egyetért Rényi Andrással, az Eleven Emlékmű egyik alapítójával: ő is úgy gondolja, hogy a lehetőségek közül az lenne a legjobb megoldás, ha a szobor maradna a Szabadság téren.

Magyar Fruzsina lapunknak nyilatkozva arra hívta fel a figyelmet, hogy gazdasági, érzelmi, kulturális és sok más szempontból borzalmas állapotban van az ország. Akkor lehet majd ilyen kérdésekkel foglalkozni, ha „kicsit rendbe jönnek a dolgok”. A Szabadság téri szobor sorsánál is fontosabbnak, előrébb valónak tartja a Horthy-rendszer ideológiáját folytató Orbán-kormány hazugságainak „eszmei, lelki és történelmi rendbetételét”. Zoltai Andrea osztotta Magyar Fruzsina véleményét. A szobor ügyére később kell visszatérni – tette hozzá.

Az emlékmű felállítása után a tiltakozókból két másik csoport is alakult, a Szabadságszínpad és a TÉR-KÖZ Társaság. Mindkét csoport napjainkban is rendszeresen tart összejöveteleket a Szabadság téren.

Sebő Gábor, a Szabadságszínpad szervezője elmondta: a Fidesz bukását hozó parlamenti választás után azonnal írt a választókerület új képviselőjének, a tiszás Tanács Zoltánnak. Szerette volna megtudni, mi az álláspontja a szoborról. Reméli, hogy a közeljövőben választ kap. A lényeg szerinte az, hogy ez az egyértelműen történelemhamisító emlékmű elkerüljön a Szabadság térről. Tőle mehet az olvasztóba vagy máshová, akár egy szoborparkba is, csak ne legyen közterületen.

A TÉR-KÖZ Társaság tagjai között akkor tartottunk rögtönzött közvélemény-kutatást, amikor éppen a Fidesz vereségét ünnepelték. A jelenlévő tizenöt fő közül csupán ketten szerették volna, ha nyom nélkül elbontják a szobrot. Egyikük, Koltai Gabriella közölte: civil emlékhelyre sincs szükség, betöltötte funkcióját. Az emléktárgyak magángyűjteménybe vagy múzeumba kerülhetnének. A „történelemhamisító rondaság” helyére – vélekedett – egy tényleg jó szobrot kellene állítani, akár a holokauszt, akár a háború áldozatainak emlékére.

Nyolcan ellenben az emlékmű megtartására szavaztak. Mégpedig azért – mondta Groó Rudolf –, hogy örök mementóként emlékeztessen az orbáni önkény történelemhamisító és egyben kegyeletsértő tevékenységére.

Az indoklást taps fogadta. Favics Péter, miközben a többiek helyeslően bólogattak, hangsúlyozta: a szobor szerves részeként ki kellene tenni egy táblát, ami több nyelven mindenkit tájékoztat arról, hogy ez egy történelemhamisító emlékmű.