Elkezdődött a 97. Ünnepi Könyvhét, Tarr Zoltán azonnali intézkedéscsomagot ígért a magyar irodalom megmentésére

Hosszú időn át sújtott minket, mint más kreatív iparágakat is az infláció, az energiaárak növekedése, a papírhiány, a logisztikai és egyéb költségek emelkedése, szakemberhiány, az irreális adóterhek, a szabad szellemi foglalkozású munkatársak adózási lehetőségeinek változása, a csökkenő vásárlóerő és általánosságban a gazdaság ezernyi baja – sorolta a problémákat beszédében Gál Katalin, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése (MKKE) elnöke a 97. Ünnepi Könyvhét megnyitóján.

Az eseményen váratlanul megjelent Tarr Zoltán is, a társadalmi ügyekért és kultúráért felelős miniszter is, aki így fogalmazott: – Azért is jöttem el kedves egybegyűltek, hogy bocsánatot kérjek. Bocsánatot szeretnék kérni az előző miniszter és az előző kormányok helyett ennek a területnek az elhanyagoltsága miatt. De jöttem azzal a reménységgel is, hogy közösen, a jövőre előretekintve ki tudjuk javítani, helyre tudjuk hozni mindezt a pusztítást és szabadságmegvonást, hogy a könyvek, a világszínvonalon is kiemelkedő magyar irodalom új korszaka kezdődhessen Magyarországon.

A tárcavezető elmondta, hogy az empátia és a kritikus gondolkodás olyan értékek, melyek többek között könyvek olvasásával tanulhatók meg. – Nagy bűne a leköszönt kormánynak, hogy politikai alapon különböztettek meg szerzőket, lojális kiszolgálóik kapták a támogatásokat, a független folyóiratok a megszűnés szélére kerültek, miközben a magyar sajtó és irodalom is küzdött az életben maradásért – mondta Tarr Zoltán.

A miniszter a jövőre nézve konkrét terveket is megosztott a közönséggel, például, hogy garantálni fogják a könyvpiac szabad működését. – Azonnali intézkedéscsomagot hozunk a magyar irodalom megmentésére, felfüggesztjük az árkötöttségi törvény alkalmazását. (A 2024. október 1-én hatályba lépett árkötöttségi törvény azt írja elő, hogy mindegyik újonnan kiadott könyvet maximum 10 százalékos kedvezménnyel lehet árusítani a megjelenést követő 365 nap alatt – a szerk.) Széles egyeztetést kezdeményezünk minden érintettel a könyvpiac szabályozásáról, felülvizsgáljuk azokat a törvényeket, amelyeket a Fidesz–KDNP öncélúan, a gyermekvédelemmel hazug módon takarózva hozott – fogalmazott Tarr Zoltán. Emellett megvizsgálják az e-könyvek és hangoskönyvek áfakulcsát, a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) könyvtámogatási programját kiterjesztik erre a területre is, miközben felülvizsgálják az indokolatlan adóztatást, és állami könyvvásárlási programot fognak indítani pedagógusoknak, könyvtárosoknak és közművelődési dolgozóknak. Tarr Zoltán szerint az irodalom és a könyvkiadás nemzeti ügy, és nagyon fontos eszköze annak, hogy visszataláljunk és újra elfoglaljuk méltó helyünket Európában.

Az eseményt ezután egy személyes hangvételű megnyitóbeszéd követte, amelyet az esemény díszvendége, a tavaly a Test című, magyarul is megjelent regényért Booker-díjat kapó David Szalay mondott el. – Kedves olvasók, hadd kezdjem azzal, milyen megtiszteltetés, hogy engem kértek fel a megnyitóbeszéd megtartására. Ráadásul azután, hogy egy magyar író kapta meg az irodalmi Nobel-díjat. Mert az persze igaz, hogy nekem is jutott egy jelentős elismerés, viszont – a szó bármiféle leegyszerűsített értelmében véve – én nem vagyok magyar író. A tény, hogy itt és most angolul szólok önökhöz, eléggé árulkodó – mondta Szalay. Az író legfőképp a saját identitásáról beszélt, az ötvenkét éves szerző ugyanis Montreálban született, apja magyar, anyja kanadai, a fiatalkorát pedig Londonban töltötte, de többször járt Magyarországon is, mely rendkívül fontos szerepet játszott az életében.

Beszédében főleg erre tért ki: először itt kapott honoráriumot egy írásáért, 1992-ben, tizennyolc éves korában néhány hónapig dolgozott a Magyar Rádióban is, ahol legtöbbször mások által írt szövegeket kellett felolvasnia, de hetente maga is írt cikket, afféle impresszionisztikus beszámolót az országgal kapcsolatos élményeiről, a kötődéséről. Itt a pártfogója egy Charlie Coutts nevű skót kommunista volt, akit „ifjonti idealizmusa” 1956-ban Magyarországra hajtott. – Együttműködésünk csak pár hónapig tartott, de amikor búcsút vettünk egymástól, közölte velem: bízik benne – sőt meg van győződve róla –, hogy a jövőben könyveket fogok írni.

Kitért arra is, hogy először a hetvenes évek végén járt Magyarországon. – Élénk, jóllehet nagyon töredékes emlékeim maradtak a korai látogatásaimról. Gyerekkori emlékek ezek, hasonlóak a felidézett álmokhoz, egyszerre elmosódottak és intenzívek – mondta, és felidézte a nyolcvanas évekbeli látogatásait is, a balatoni nyaralásokat, a karácsonyozást pécsi panellakásokban. – Villanások ezek, ha szabad így mondanom, egy magyar gyerekkorból, amely valójában nem adatott meg nekem.

A nem olyan távoli múltban pedig valóban élt néhány évet hazánkban. – Az összes itteni élményem, a koragyerekkori emlékektől az alig pár évvel ezelőtt történt eseményekig így vagy úgy, de beszivárgott a magyarul a múlt hónapban megjelent regényembe, a Flesh-be (Testbe). Nem vitás, hogy nélkülük a regényem nem születhetett volna meg. És egyértelmű, hogy a könyvem a hosszú idő alatt Magyarországon felhalmozott élményeim terméke – mondta Szalay. – Úgy hallom, hogy a regény bizonyos értelemben kiegyenlíti nyelvi adósságomat, mert fordításban olvasva majdnem olyan, mintha egy igazi magyar író írta volna az anyanyelvén. Emiatt azt hiszem, annak ellenére, hogy nem vagyok magyar író, a Test – a maga titokzatos, megfoghatatlan, kísérteties módján – valahol magyar könyv. Vagy legalábbis olyan, amely Magyarország és egy másik világ közötti szürke zónában létezik. Ahogy tulajdonképpen én magam is – mondta Szalay, hozzátéve: – Jellegzetes emigráns gyerek vagyok, másutt születtem, másutt neveltek fel, az óhaza nyelve nem megy, és tulajdonképpen örökös kívülálló vagyok itt.