Minden reális forgatókönyv azt diktálná, hogy Oroszország ne folytassa a háborút, kár, hogy ezt Vlagyimir Putyin nem így látja

Az orosz-ukrán konfliktusban idén sokak szerint megerősödött Kijev pozíciója. Ön szerint ez mire vezethető vissza?

Kétségtelen, hogy az oroszok idei tavaszi-nyári offenzívája kevés területszerzést eredményezett, jelentős veszteségek árán. Sőt, az ukránok az elmúlt hónapokban valamivel több területet foglaltak vissza, mint amekkora előrenyomulást az oroszok produkáltak. Az okok közül a legfontosabb talán az, hogy Moszkva nem tudott stratégiai tartalékokat képezni, mert nagyjából akkora emberveszteségük volt a fronton, mint amennyi katonát havonta toborozni tudnak. Az ukránok viszont az elmúlt nagyjából fél évben felfuttatták az olcsó, néhány ezer dolláros drónjaik gyártását, és megpróbálták az orosz légvédelmet hadműveleti mélységben felőrölni. Emellett nagy hatótávolságú eszközeikkel sikeresen támadták az orosz hátország létesítményeit, főként az olajfinomítás és az olajexport infrastruktúráját, illetve hadiipari létesítményeket. Az oroszok kénytelenek ezek védelmére lekötni légvédelmi erőik egy részét, az ukránok így növelni tudták a csapások hatékonyságát a megszállt területeken lévő célpontok ellen.

Az elemzők fordulatként értékelik, hogy az ukrán drónerők immár tűz alatt tudják tartani az orosz utánpótlási vonalakat. Egyetért ezzel?

Ez a törekvés mindig is megvolt, s mostanra látványos sikereket hozott Ukrajnának, legutóbb az észak felől a Krímbe vezető hidak megrongálásával. Hangsúlyozni kell azonban, hogy mindkét oldalon folyamatos a technológiai adaptáció, emiatt harcászati szinten az ukrán és orosz fél szerint is 3-4 havonta teljesen megváltozik a háború. Ezért nem kizárható, hogy az oroszok megtalálják az alternatív logisztikai megoldásokat. Egyelőre az orosz parancsnokok mellékutakra terelik az orosz teherautókat, illetve mobil légvédelmi kísérettel látják el. A technológiai újítások hajtotta adaptáció akkor eredményez igazi hatást, ha az új eszközökhöz új harcászati eljárást is kialakítanak és megteremtik a tömeggyártás feltételeit. Utóbbiban nagyon jók az oroszok. Bár a drónhadviselés terén jóval kevesebb eszköztípusuk van, de ha valami működik, azt elég jól tökéletesítik és mögé tudják tolni az ipari kapacitást. Ezt láttuk tavaly, amikor az optikai kábeles drónok hadrendbe állításával előnyhöz jutottak, miközben a front közelében még az ukrán drónok uralták az eget. A kábeles drónokkal az oroszok 60-80 kilométerre lévő logisztikai célpontokat is elértek. Azért is tudták az ukrán erőket 2025 elején kiszorítani a Kurszki területről. Ráadásul az oroszok elkezdték Starlink-antennákkal felszerelni az olcsó Molnija és BM-35 drónjaikat, így akár 500 kilométeres mélységben, zavarásmentesen támadhattak akár mobil célpontokat, köztük vonatokat is.

Túl azon, hogy Kijev kérésére Elon Musk levágta az orosz erőket a Starlink műholdas internet-szolgáltatásról, milyen új eszközök segítették lépéselőnyhöz Ukrajnát?

A fordulat nem egyes típusokhoz köthető, inkább a gyártási volumenekhez, a nyugati hadiipari cégekkel közös fejlesztésekhez és az olcsó előállításhoz. Ukrajna régóta használja például a FirePoint ukrán cég FP-1 vagy FP-5 drónjait, főleg az orosz hátország elleni bevetésekhez. Ezek gyártása egyre inkább támaszkodik közös fejlesztésekre, nyugati tőkére és gyártási kapacitásra. Ezek orosz megfelelői az iráni Sahed drónok továbbfejlesztett és Gerany néven futó különböző verziói. Ami a hadműveleti mélységet illeti, az oroszok Starlinkről való levágása miatt az oroszok kénytelenek jóval drágább dróntípusokat alkalmazni a fronttól 50-150 km-re lévő célok ellen, így például a verzióktól függően 40-70 ezer dollárba kerülő Lancetet az 1600 dolláros Molnija helyett, míg az ukránok 5-10 ezer dollárból tudnak hasonlót előállítani. Viszonylag sokat írnak az amerikai Swift Beat cég Hornet drónjairól. Sok ukrán drónt most már, legalább a végső fázisban mesterséges intelligencia vezeti rá a célra. Emellett viszonylag új fejleményként Ukrajna elérte, hogy a műholdas felderítést végző magáncégek szolgáltatását – amit az orosz hadsereg is igénybe vesz – egy amerikai céggel közösen harcászati szintre kötik be, tehát a felderítési információ nem az ukrán vezérkaron keresztül érkezik néhány nap elteltével. Így egy a front közelében működő dróncsapat is le tud kérni műholdképeket egy adott objektumról, és az AI szoftverekkel végzett szűrések után akár 20-30 percen belül csapást tudnak rá mérni.

Mi okozza a viszonylagos lemaradást az orosz oldalon?

Rögtön a Starlink elvesztése után a Kreml blokkolni kezdte a Telegram üzenetküldő alkalmazás elérését, ami szintén visszavetette a harctéri kommunikációt. Ennél is súlyosabb, hogy szétzilálta azokat az orosz oldalon is kiépült civil kezdeményezéseket, amelyek közösségi finanszírozással juttattak el kisebb cégek által fejlesztett drónokat és más felszereléseket a harcoló alakulatokhoz. Ezt az innovatív „népi hadiipari komplexumot” nagyrészt kiherélte az állam azáltal, hogy központi ellenőrzés alá vonta. A központosítás eredményeként nagyobb tömegben tudnak gyártani, de az innováció és rugalmasság csökkentése árán. A másik problémát a drónoperátorok száma jelenti. Az oroszok ukrán mintára önálló drón fegyvernemet hoztak létre, aminek a létszámát idén 165 ezer főre kívánják növelni. Szintén növelik ezen belül a Rubikon Központ létszámát, mely a legelitebb orosz drónegység, számos harcoló alakulattal és kiképzési-fejlesztési központtal. Ám nem tudnak elég fiatalt toborozni drónpilótának, ezért egy kannibalizáció zajlott le, a front közeli alakulatok drónoperátorainak elcsábításával.

Mekkora szerepe volt az ukrajnai háború alakulásában, hogy az Irán elleni háború lekötötte az USA figyelmét és katonai kapacitásainak nagy részét?

A változásokat én inkább Donald Trump elnöknek ahhoz a stratégiájához kötném, hogy le akarta tolni az Egyesült Államokról az ukrajnai háború költségeit, illetve belekényszeríteni Ukrajnát egy fegyverszünetbe az oroszokkal. Ennek nyomán Kijev egyre kevesebb fegyvert kap közvetlen amerikai forrásból, s ami onnan jön, azt is most már az európaiak finanszírozzák. Következésképp a Trump-kormányzat nyomást gyakorolni is egyre kevésbé tud Ukrajnára. Ehhez jött hozzá az iráni háború, ami elvonta az amerikai diplomácia figyelmét, ám ezt az ukránok annyira nem bánták, miután addig amerikai részről folyton megpróbálták belezsarolni őket valami megállapodásba. Két kritikus elem van, amiben még az amerikaiakra szorulnak: az egyik a hírszerzési támogatás, a másik a Patriot elfogó rakéták. Ez utóbbi szempontból az iráni háború súlyos hiányt okozott az ukránoknak az orosz ballisztikus rakéták elleni védelemben. Az ukránok gyorsan felismerték, hogy nem lesz jó, ha az Öböl-menti államok négymillió dolláros Patriotokat lődöznek el az irániak néhány tízezer dolláros Sahed drónjaira, és felajánlották az iráni drónok elfogásában szerzett tapasztalataikat.

Vajon sikerült cserében Patriotokat szerezniük az Öböl-menti országoktól?

Aligha. Legfeljebb annyit értek el, hogy ha kevesebb Patriot fogy a térségben, akkor esetleg maradhat valamennyi a számukra, amit a PURL-megállapodás keretében európai pénzen megvehetnek Ukrajna számára. Másfelől piacot szerezhetnek a saját elfogó drónjaik számára. Nem nagyon tudjuk, hogy állnak Patriotokkal, mindenesetre dolgoznak már azon, hogy európai támogatással önellátóak lehessenek az orosz ballisztikus rakéták elfogására képes rendszerekből. Ezt szintén a FirePoint cég fejleszti FP-7.x néven. Ennek óriási a tétje a következő tél orosz rakétacsapásainak kivédése szempontjából, de valószerűtlen, hogy ilyen rövid időn belül megfelelő hatékonysággal működő eszközt tudjanak rendszerbe állítani.

Volodimir Zelenszkij elnök úgy értékelte a hadszíntéren kialakult ukrán lépéselőnyt, hogy az esélyt teremt a béketárgyalásokra a tél előtt. Ön hogyan látja ezt?

Nem tudom, arra gondolnak-e, hogy több hónapig eltarthat ez a fölény. Az viszont számos értékelésben felmerül, hogy Moszkva hiába tart ki a fronton, igazából nem látszik, mit tud még elérni a háború folytatásával. És ez a vita valójában már 2022 áprilisában is felmerült a Kreml-közeli körökben. Az elmúlt években leginkább az atomfegyver bevetése mellett kardoskodó befolyásos külpolitikai szakértő, Szergej Karaganov 2022 áprilisában, az éppen Isztambulban zajló orosz-ukrán tárgyalások hátterében még amellett érvelt, hogy meg kell ragadni a lehetőséget a konfliktus lezárására, ugyanis a kitűzött célok csak óriási veszteségek és mozgósítás árán érhetők el. Most, hogy a Donbasz fennmaradó részének elfoglalására is egyre kevesebb az esély, ez a vita ismét felmerült az orosz elitben, olyan formán, hogy ha egyre kevesebb a hozadéka a háború folytatásának, érdemes lehet valamilyen módon lezárni azt. A racionális számítások, és minden reális forgatókönyv azt diktálná, hogy nem nagyon van értelme orosz oldalról folytatni. Elérkezett az az idő, amikor meg kellene egyezni – erről számos fejtegetést lehet olvasni. A fő kérdés azonban az, hogy ez így levezethető-e. Nyilván kockás lapon kijön a matek. Az én gondom ezzel az, hogy Putyin aligha így gondolkodik erről, s aligha ezek a fajta kalkulációk kerülnek a Kreml asztalára. A harctéri helyzetről szóló torz információk mellett Putyin hírszerzési tájékoztató anyagaiban valószínűleg olyasmik szerepelnek, mint a tél során megsemmisített ukrán energetikai kapacitás nagysága, az iráni háború miatt elhasznált Patriot légvédelmi rakéták száma, az Oroszországra nehezedő szankciós rezsimnek a Hormuzi-szoros lezárása miatti  gyengülése, az Egyesült Államok Európától való elfordulása vagy az Ukrajna támogatása szempontjából meghatározó országokban várható választások.

Talán Vlagyimir Putyin is pontosan látja, hogy nem fog már többet elérni Ukrajnában, mégis érdeke lehet még évekig ezzel a háborúval nyomás alatt tartani Európát és a saját lakosságát, mert erre van berendezkedve a rezsim?

Igen, én is ezt látom a békekötés egyik legfőbb akadályának. Nem beszélve arról, hogy orosz részről az egész háború bele volt illesztve egy nagyon erősen defenzív narratívába, aminek része az évszázados paranoid félelem a Nyugattól, az, hogy Ukrajnát leválasztják Oroszországról, hogy a NATO felvonulási területe lesz, és lám, lényegében ezt kapták meg a háborúval. Most már Ukrajnának is vannak saját nagy hatótávolságú csapásmérő eszközei, ezek nem voltak a háború előtt, amelyet részben éppen azzal a céllal indítottak, hogy ne is lehessen. Nem beszélve a NATO bővüléséről Finnországgal és Svédországgal, és a növekvő európai védelmi kiadásokról. Tehát a saját biztonsági logikájuk szerint is erősen kontraproduktív, amit elértek, ezért is nagyon nehéz belátni, hogy egy békekötésnél mi lehetne az alku orosz része. Nem látom azt sem, hogy a Putyin-rezsim kockázat nélkül ki tudna lépni ebből a háborúból. Az elmúlt öt évben nagyon jelentősen átalakult az orosz társadalom. Ma sincs háborús állapot Oroszországban, mégis egy nagyon erősen átmilitarizált gazdasági-politikai rendszer jött létre. És nem evidens, hogy ha holnap lezárják a háborút, akkor mi lesz mindezzel? Pláne, hogyha eladható eredmény nélkül zárják le, és mondjuk lesz néhány százezer olyan hazatérő orosz katona, aki azt mondja, hogy nem ezért harcolt. Nyilván a nagy részük pénzért harcol, de egy kisebb részük azt gondolom, hogy azért, mert ők tényleg ideológiailag még a Kremltől is jobbra állnak.