Meresztheti mindenki szemét, fülét a fideszes képviselőket, politikusokat, propagandistákat vagy épp a volt miniszterelnököt hallgatva, ahogy aggódnak a jogállamért. Jaj, hát itt a végén a Tisza még diktatúrát csinál! Micsoda dolog így visszaélni a kétharmados többséggel! Alkotmányt módosítgatni közjogi méltóságok elmozdításáért, intézmények megszüntetéséért? Ez maga a terror! Miközben nincs kormányzás, csak abszolút filmszínház. Gondolom, nem kell felsorolni, hogyan, mennyi önkényes intézkedéssel éltek vissza ezek a most sértetten méltatlankodó hölgyek és urak kétharmados hatalmukkal, s amiért mindmáig nem gyakoroltak semmilyen önkritikát. Márpedig ez lenne a legolcsóbb belépő a hitelesség templomába. Addig nem is érdemes odafigyelni, mit kárognak. Sőt, fölösleges megalázkodás.
Nincs értelme csámcsogva turkálni a bűnökben, vétkekben. Ebben a rovatban elegendő, ha felidézzük, mit művel a NER-kormány a közmédiával.
Még mindig felfoghatatlan, mekkora hatalmi gőg, pöffeszkedő gátlástalanság, gonoszság, cinizmus kellett ahhoz, hogy egy polgári demokratikusnak nevezett államban, még annak illiberális változatában is, a kormánypropaganda és jobboldali értékek magas hangon visító szintetizátorává lehetett roncsolni például a köztévét.
Ami orosz mintát követve világosan szimbolizálta, hogy ennek az országnak az ellenzéki, liberális, baloldali, nem hívő polgársága nem tartozik a nemzethez. Nem fontos, mit gondolnak, hiszen egyértelmű, hogy politikai képviselőik közvetítésével külföldi érdekeket szolgálnak. Az Orbán-kormány elleni kritika valójában Magyarország ellen irányul. Orgánumait egyelőre nem lehet jogilag elhallgattatni, de a közmédiumokból ki kell szellőztetni ezt a szellemiséget.
Általában a hírszolgáltatás, az M1 pofátlan egyoldalúságát ekézte a demokratikus oldal. Legabszurdabb hajtása az Egy perc híradó volt. Nem lehetett előle kitérni. Nézte az ember a foci vébét az M4-en, elszállva, feledve minden baját, és akkor jönnek a hírek 1 percben. Kerítésrongáló migránsokról, magyarságrontó Brüsszelről, dicső kormányunkról. Akkor is, ha aznap éppen valamilyen ellenzéki tüntetés volt. Nem nyújtott menedéket a kulturális csatorna, az M5 sem. Egyedül az M3 biztosított politikai fegyverszünetet archívumi kínálatával. Vissza is kellett húzódnia az internetre. Az ifjúsági M2-t sem érheti komoly vád, amit felfoghatunk jelentős gyermekvédelmi mértéktartásnak is. Már ez is jelzi, hogy nemcsak a hírszintű tájékoztatással volt baj. A kormánypártiság, a jobboldali nemzeti ideológia sok műsorban, főleg a közéletiekben visszahangzott. Hol színvonalasan, hol kibírhatatlanul. Így aztán a „nemzetidegen” néző számára nem maradt sok kapcsolódási pont. A sportközvetítések mellett leginkább a Duna filmprogramjára kapaszkodhatott fel. Vagy dacosan szakított a köztévével.
Ezek után legalább ennyire abszurd, ami a Tisza győzelme óta zajlik az MTVA csatornáin.
A hírműsorok egyik pillanatról a másikra nyitott(abb)ak lettek. Persze furcsa lenne azt is negligálni, hogy új kormánya van az országnak. Igaz, elvárható lehetett volna egy teljes átbillenés, a csúfos kisebbségbe került ellenzék, az egykori kormánypárti oldal teljes mellőzése. De innen már sikerült elrugaszkodni. Nem feltétlenül a kijózanodás miatt. A volt kenyéradókat nem illik teljesen megtagadni. Főleg, ha még mindig lehet tartani a csápjaiktól. Egészében mindenesetre elmondható, hogy a köztévé még mindig fideszes médiának tekinthető. Visszafogottabb, tárgyszerűbb, közszolgálatiasabb, de az.
Nyilván nem várható el mélyebb áthangolódás, hiszen törvénycsomag jelzi, hogy alapvető szerkezeti és személyi változások lesznek; Papp Dániel, az MTVA vezérigazgatója már fel is mondott. Új műsorokat értelmetlen elindítani, a meglévőkkel lehet az átmeneti időszakban operálni, azokat kell kifuttatni. És mégis... Mégis furcsa nézni az Ez itt a kérdés-t, a köztévé talán legkulturáltabb eszmecsere-műsorát, ahogy szépen, bajuszpödrő magyaros arisztokratizmussal tárgyalja nemzeti sorsfordulóinkat és a mai politikai-gazdasági, kulturális jelenségeket összefüggéseket. Jobboldali, Fidesz-szellembe illő alaphangon, lovagias liberális, baloldali partnerek kíséretében. Kapja a kritikát a globális tőke (mert nemzetellenes), Brüsszel (mert önpusztítóan nemzetellenes) és mértékkel az új kormány (hol ezért, hol azért). Péntek esténként Csuhaj Ildikó interjúműsorát, a Kérdések óráját nézhetjük. A szólóvendégek sorában Gulyás Gergely, Bóka János, Varga Mihály, Navracsics Tibor, Németh Zsolt. A másik oldalról egy tárgyilagos kövület, Medgyessy Péter, illetve pár elfogadott véleményformáló (de utóbbiak már rendre vitapartnerrel). Így aztán a köztévé háttérműsorai leginkább arról szólnak, mi lesz a kormányváltás után – a Fidesszel, a „nemzeti” vonallal. Miközben a politikai mozgások a legkevésbé erről szólnak. De ahogy a Fidesszel nem érdemes most sokat foglalkozni, köztévéjének végórái is csak némi önhergelésre jók – két meccs között.
Kiegyensúlyozottabb lett a közmédia a Fidesz brutális veresége, a Tisza kétharmados győzelme óta