– Hemző Károlyt a New York Palotában ismertem meg, mert a kilencvenes években még ott működött a Magyar Hírlap szerkesztősége, ahol archívumvezető voltam. Később többször találkoztunk, és ő mutatott nekem fotókat arról, hogy milyen volt az 1976-os, a Műcsarnokban rendezett háromtermes kiállítása és annak megnyitója. El voltam bűvölve, részben mert két évvel korábban Korniss Péternek volt itt egyéni kiállítása, még korábban Féner Tamásnak, szóval kiderült számomra, hogy a hetvenes évek nagy változást hozott a magyar fotográfiában – mondta lapunknak Szarka Klára fotótörténész, aki az Újabb találkozásaink című kiállítással megidézi a Műcsarnokban Hemző legendás tárlatát, illetve bemutatja a Hemző Károlyról elnevezett díj nyerteseinek és finalistáinak munkáit, párhuzamba állítva azokat a mester műveivel.
A kurátor szerint Hemző az 1976-os kiállításával meghaladta a korát, például ő maga installálta a képeit, melyeket nagy méretben is kitett, vagy triptichont is formázott belőlük. A mostani kiállítás első terme ezt a legendás tárlatot idézi meg, láthatjuk Hemző sportfotóit, Budapestről készített képeit, lovakról készült portréit és az említett képtablók rekonstrukcióit is. Ezek közül a hetvenes években készült Triptichon című három fotóján egy belga középkori kápolnában álldogáló turistacsoport, egy Párizs melletti ifjúsági fesztiválon megörökített szerelmespár és egy Sopronban látható címer felett elreppenő fehér galamb látható. – Hemző rájött arra, hogy azokat a képeket, amelyeket különböző időpontokban és helyeken készített, egyszerre összekötheti valami formai és tematikai is – mondja a kurátor.
A második terem a Tól -ig címet kapta, itt a Hemző-díj finalistáinak fotóit és olyan hommage-képeit láthatjuk, melyekkel tisztelegnek a mester előtt: Bielik István például Hemző egyik ételfotóját idézi meg, de az eredeti szőlő és lágy kenyér helyett műszőlőt és amerikai toastkenyeret örökített meg. A teremben a Hemző Alapítvány fotográfiával foglalkozó tagjainak képeit is megnézhetjük, mint Korniss Péter 1974-es, Műcsarnokban rendezett kiállításáról készült képeket, Bácsi Róbertnek egy Balaton-felvidékre elvonuló családot ábrázoló képsorozatát vagy Bánkuti András változatos tematikájú alkotásait.
A Most című szekcióban az eddigi díjazottak munkáit láthatjuk az idén nyert Mohos Zsófia kivételével. – A Hemző-díjra harmincöt év alatti, határon túli és anyaországi magyar fotográfusok pályázhatnak. Az alapítvány tagjaival kitaláltuk, hogy ne nyílt pályázatot hirdessünk, hanem szakemberek ajánlhassanak fiatalokat, hogy segítsék is őket a fejlődésben. Akiket díjaztunk, azok közül senki nem hagyta abba a fényképezést, és ma már megkerülhetetlen alkotója a magyar fotográfiának – mondja Szarka Klára, hozzátéve, a tárlat utolsó termében egyértelműen láthatjuk, hogy a nyertesek milyen változatosan közelítik meg a témáikat, és milyen eltérő módon ábrázolják azt. Zoltai Andrásnak például a globális szárazsággal kapcsolatos fotóiból láthatunk válogatást, míg Végh László a parajdi sóbányában készített riportja szerepel. Mások képein főleg az emberekről készült portrék kapnak hangsúlyt: Pályi Zsófia képein a búcsúk világa és annak résztvevői jelennek meg, míg Hajdú D. András A herszoni fiú című képén a tizenhárom éves Glibet látjuk, amint 2022. november 14-én az első sorban hallgatja Zelenszkij beszédét – a fiút február 24-e óta először engedték ki a szülei a házból.
A díjazottak között két elhunyt alkotó művei is szerepelnek a tárlaton. A tavaly decemberben meghalt Csudai Sándortól láthatunk Szabadság-szobrot lebukó napkoronggal, villamosmegállóban várakozó madármaszkos férfit a pandémia idején és különös módszerrel fotózott futót, míg a 2022-ben elhunyt Móricz-Sabján Simontól a Gyulai Várfürdőben pihenő emberekről szerepelnek érzékletes portrék, ahogy a hely jellegzetes, barna színű vizében pihentetik a megfáradt testüket.
Infó: Újabb találkozásaink | 1976–2026 | Hemző és a Hemző-díjasok. Kurátor: Szarka Klára. Műcsarnok, Megtekinthető 2026. szeptember 20-ig
