A felvételi meghatározó állomás a diákok életében, hiszen hosszú időre kijelölheti továbbtanulásuk irányát. Egy erős iskola szinte biztos belépő a magasabb szintű oktatásba, így a szülők mindent megtesznek, hogy a gyerekeik számára biztosítsák a jó felvételi eredményt, amennyiben módjukban áll, akár jelentős anyagi és időráfordítással is.
Lehetőségek labirintusa
Magyarországon a közoktatás alrendszerei, közkeletű nevén az általános és a középiskola között több ponton is biztosított az átjárás. Ha valaki felkeresi az Oktatási Hivatal (OH) honlapját, a hat- és nyolcosztályos gimnáziumokba ugyanúgy megtalálja a jelentkezés feltételeit, mint a kilencedik évfolyam felvételi vizsgáiról szóló információkat.
Az, hogy ilyen izgalmasan alakult a magyar középiskolai szerkezet, történelmi hagyományokra és innovációk sorára vezethető vissza. Sokan kárhoztatják a rendszert a korai szelekció miatt, míg mások az életkori sajátosságokkal és a tehetséggondozással kapcsolatban dicsérik.
Jelenleg azonban ebben a sokszínűségben kell eligazodniuk a leendő középiskolásoknak és szüleiknek. Emellett ott vannak még a szakmaoktató intézmények, amelyek a 8. évfolyamban írt felvételi alapján veszik fel az új diákjaikat.
Fillérekből is lehetne jobb a közoktatás Magyarországon 1.Ez a szerteágazó rendszer 2012 óta része a magyar iskolák életének. Kereteit a 2011. évi CXC., a nemzeti köznevelésről szóló törvény határozza meg. A felvételit bonyolító szülő találkozhat még a nehezen dekódolható KIFIR felülettel is, amely a középfokú felvételi eljárás lebonyolításához szükséges adatokat és a középfokú iskolák tanulmányi területeit fogja össze. De mivel ezek nem könnyen átlátható rendszerek, a szülők között szájhagyomány útján terjednek az információk, gyakran a nagyobb testvérek beiskolázása során szerzett tapasztalatokra támaszkodva. Ezenkívül nyolcadik osztályos felvételi esetén maguk az iskolák, alacsonyabb évfolyamára járó diákok esetében a különböző felvételi-előkészítő tanfolyamok, közösségek próbálnak segíteni.Felvételi előkészítőből ugyanis rengeteg van. Egyéni, csoportos, egy féléves, két féléves, nyári. Válogathat mindenki kedvére, és válogatni is fog lehetőségei szerint.
Mert az általános iskola egyáltalán nem vagy csak saját erőforrásai felhasználásával készít fel a felvételire. Nem is az a dolga. A középfokú felvételi eljárást ugyanis nem úgy fejlesztették, hogy az iskolai tananyagot kérje számon a vizsgázóktól.
Kinek jó a felvételi?
Saját tanulmányaiból valószínűleg mindenki fel tud idézni olyan eseteket, ahol egyes tanárok egyes diákoknak nem a valós teljesítményükre adtak jegyet. Ezzel nemcsak a tanulók motivációját tudják módosítani, de a továbbtanulás szempontjából is indokolatlan előny vagy hátrány származik ilyen értékelésekből. Ráadásul az osztályok, iskolák között is van különbség. Iskolás korunkból valószínűleg ismerősek az „X. tanár úrnál ez legfeljebb hármas lenne”, vagy az „Y. iskolában bezzeg erre ötöst kaptam volna” mondatok. Az ilyen eltérések miatt helye van a felvételi vizsga objektívabb mérésének.
Felkészítő tanárként gyakran látom, hogy egy erős hármas diák ugyanolyan pontszámot tud szerezni, mint egy jó vagy jeles bizonyítványú, ha jobban ráérez a feladatra, rugalmasabban gondolkodik, vagy kevésbé stresszel.
A központi felvételi feladatsor ugyanis egyszerre méri a feladatok megoldásához szükséges készségeket és a megoldási módszerek elsajátításának sikerességét. Van általános műveltségi része, amelyben a jobban tájékozott gyereknek akkor is van esélye jól teljesíteni, ha az iskolában ezt a tulajdonságát nem mérték érdemjeggyel. Van olyan feladat, például a kombinatorika, amelyikre kevés figyelmet fordítanak az iskolákban. A fogalmazásnál pedig olyan készséget keresnek, amely az osztályteremben inkább negatívum: ez az érvelés, valamint a kritikai gondolkodás.
Ezzel együtt érdemes a tantárgyi átlagot is figyelembe venni. Aki éveken keresztül kitartóan dolgozik az iskolai mindennapokban, megérdemli, hogy ezt a felvételi során is jutalmazzák. Amennyiben lesz változás a felvételi eljárásban, fontos szem előtt tartani, hogy vannak a tanulós, a tehetséges, a kreatív, az izgulós diákok, és mindenkinek meg kell adni a lehetőséget, hogy a legjobbat nyújthassa a felvételi időszakban, és bekerülhessen az intézménybe, amelyet a továbbtanulása során megcélzott.
Amikor a legtöbb is kevés
Az általános iskola negyedik és hatodik osztályában azok írnak felvételi vizsgát, akik ezt választják, míg a nyolcadik osztályosok közül elvileg mindenkinek kötelező. Ugyan vannak olyan iskolák, amelyek nem kérik a központi vizsga eredményét, de azok vannak kevesebben.Mi történik akkor, ha valaki a tanulmányi eredményei szerint tovább tudna tanulni, de valamely képessége mégis akadályozza a papíralapú felvételi dolgozat megírásában? Ilyen helyzetbe került tanulságos történetünkben D., aki egy normál értelmi képességű fiatal, ám az élet akadályokat gördített elé.
Fillérekből is lehetne jobb a közoktatás Magyarországon 2.Fillérekből is lehetne jobb a közoktatás Magyarországon 3.D. egy gyerekkori sérülés miatt elveszítette beszédkészségét, hallás alapján tanul, mivel nem tud olvasni, és írni sem képes, legfeljebb betűket vagy számokat. Az iskolában számítógép segítségével tanul, felolvasóprogrammal. Otthon édesanyja segíti, az iskolában pedig asszisztens. Az iskolából, ahova jár, elvileg a jeles tanulmányi eredménye miatt átvehetné, de előírták neki, hogy meg kell írnia papíron a felvételi feladatsort.
D. korábban soha nem írt papíralapú dolgozatot. Minden nehezítés ellenére megpróbálja megírni a felvételit, mert célja bejutni a gimnáziumba.
Ez azonban nagy lemondásokat követel tőle, hiszen a nyár számára a felvételire való felkészülésről fog szólni. Jóval nagyobb erőfeszítéseket kell tennie azokhoz a diáktársaihoz képest, akik nem küzdenek sérüléssel. Hiába van ugyanis SNI-kódja, a pluszidő vagy a számológép használata nem oldja meg a nehézségeit. A feladatok megértéséhez szüksége lesz egy asszisztensre, aki a feladatokat felolvassa számára, és adott esetben le is írja a válaszokat, amiket D. neki diktál. Meg kell tanulnia úgy fogalmazni, hogy egy kerek egész szöveget diktáljon, mivel nem tudja elolvasni, ami le van írva.
Ragaszkodni a papíralapú felvételihez akkor, amikor már a kompetenciamérések is online (a Tehetségkapu felületén) végezhetők el, kérdéseket vet fel. Vannak még olyan diákok, akiknek segítség lenne, ha nem papíron kellene felvételit írniuk. A pluszidő segítség lehet, de messzemenően nem elég. A központi felvételinek tehát van létjogosultsága, de csak akkor tölti be valódi szerepét, ha minden jelentkező számára biztosított a tudása bemutatásának lehetősége.
Most, amikor a felvételi rendszer átdolgozása napirenden van, érdemes lenne magát a struktúrát újraformálni. A kialakításnál most lehet figyelni arra, hogy mi racionalizálja a stresszből adódó hátrányokat, kompenzálja az iskolák különböző értékelési rendszereiből fakadó eltéréseket, és jutalmazza a kreativitást, az adaptív feladatmegoldást.
Jó lenne átgondolni azt is, mi segíti a különböző egyéni hátrányokkal küzdő diákokat, hogy ők is tudásuk legjavát adhassák egy olyan helyzetben, ahol a következő életszakaszukba lépés sikeressége múlik. Mert ha nem is a jövőjük dől el a mai fiataloknak, mint ahogy régen tartották, de hosszú távú lehetőségeiket befolyásolni tudja ez a megmérettetés.
