Donald Trump talán nem is olyan titkos kívánsága nem teljesülhet, nem adhatja át az Egyesült Államok nemzeti tizenegyének a hőn áhított trófeát a labdarúgó-világbajnokság megnyeréséért, miután Belgium kiejtette a torna utolsó, még talpon maradt házigazdáját is. Ezzel azonban lehet, hogy még szolgálatot is tett az európai együttes az amerikai csapatnak. Mert ha az Egyesült Államok továbbmegy, minden következő mérkőzés fölött ott lebegett volna a gyanú árnyéka: vajon meddig tart a sport és hol kezdődik a Fehér Ház befolyásolása.
A Bosznia-Hercegovina elleni mérkőzésen Folarin Balogun, aki egyébként Európában, az AS Monacónál keresi a kenyerét, piros lapot kapott, a szabályok szerint automatikus eltiltás járt volna, így nem léphetett volna pályára Belgium ellen. A FIFA fegyelmi gépezete azonban hirtelen példátlanul rugalmasnak bizonyult, és saját szabálykönyvét sem tartotta tiszteletben: felfüggesztette a büntetés végrehajtását, és a focista „próbaidőt” kapott.
Mint kiderült, a nemzetközi szövetség nagyvonalúsága mögött Donald Trump telefonhívása állt, aki személyesen protestált Gianni Infantinónál, a FIFA elnökénél, mert szerinte a kiállítás igazságtalan volt. Azt mondta, csak azt kérte, nézzék meg újra az esetet. És ez éppen elégnek is bizonyult. Egy elnök kérését, aki ráadásul tavaly épp Infantinótól kapta meg az egyes egyedül miatta létrehozott békedíjat, nem lehet csak úgy lesöpörni az asztalról.
A futball egyik régi alapelve, hogy a játékvezető döntését nem lehet felülbírálni. Lehet vitatni a kocsmában, a lelátón, a közösségi oldalakon, de a torna rendjéhez az is hozzátartozik, hogy a szabály mindenkire éppen úgy vonatkozik. A piros lapra is megvannak a szabályok: azonnali következménnyel jár, a következő mérkőzésre szóló eltiltással.
A FIFA most azonban azt üzente, különleges helyzetben másként is lehet dönteni. Ezzel azonban sikerült alaposan megingatni a torna tisztaságába vetett hitet. Infantino kiszámítható magyarázatot adott. Mint mondta, sok állami vezetővel beszél, s különben is, a döntést független fegyelmi testület hozta, a FIFA intézményei önállóan működnek. Ez a magyarázkodás azonban, miután fény derült Trump telefonhívására, nevetségesen hatott.
Infantino és Trump kapcsolata ugyanis jóval több udvarias protokollnál. A FIFA elnöke pontosan érzi, honnan számíthat pénzre, figyelemre és politikai védelemre.
Trump pedig jól tudja, miként kell minden ügyből személyes politikai tőkét kovácsolni. A futball ebben a konstrukcióban díszlet, a világbajnokság üzleti-politikai színpad, a szabály pedig kellemetlen kellék, amelyet adott esetben meg lehet változtatni.
A sors iróniája, hogy Balogun amerikai válogatottként azért lehetett ennek a drámának a központi alakja, mert New Yorkban született, nigériai szülők gyermekeként, majd Angliában nőtt fel, és ott lett futballista. Éppen az a születési jogon alapuló állampolgárság nyitotta meg előtte az amerikai válogatottság útját, amelyet Trump politikája évek óta szűkíteni próbál. A Fehér Ház ura most azért lépett közbe, hogy a válogatott egyik legfontosabb játékosa a pályán lehessen, miközben saját ideológiai világa egy ilyen esetet alaphelyzetben gyanakvással kezelne. A remélt haszon ezúttal felülírta az elvet.
Persze az amerikai válogatott tagjai nem tehetnek arról, hogy ilyen világraszóló botrány középpontjába kerültek. Nem ők s még csak nem is Balogun írta át a szabályokat. Mégis ők viselték volna a következményeket: a sikerük hitelességét sokan megkérdőjelezték volna, a világ egy része már nem jól játszó futballcsapatot, hanem kivételezett házigazdát látott volna bennük.
A FIFA számára még nagyobb a kár. A szervezet évek óta próbálja elhitetni, hogy a botrányok, korrupciós ügyek, politikai alkuk és presztízsberuházások korszaka után képes rendet tartani a saját háza táján. Ehhez képest elég volt egy piros lap, egy telefon, egy jogi kiskapu, és ismét előkerült a régi kép: a nagy hatalmú vezetők egymás közt intézik el azt, amit a szabályoknak kellene eldönteniük. Már eleve bírálatok érték, hogy 48 csapattal rendezik meg a vébét, mondván: ez is csak azt bizonyítja, hogy a FIFA-t kizárólag a profit maximalizálása érdekli.
Trump csak azt tette, amit tőle megszokhattunk. Visszaélt a fölényével, hiszen pontosan tudta, Infantino szervilis módon mindent megtesz neki, amit kér tőle.
Belgium tehát kiejtette az Egyesült Államokat, és ezzel lezárt egy botrányos fejezetet, mielőtt az egész torna még mélyebbre süllyedt volna. Trump kívánsága nem vált valóra, az amerikai álom ezen a világbajnokságon véget ért. A piros lap ügye viszont velünk, szurkolókkal marad. Mert itt már nem Balogun becsúszásáról, nem egy játékvezető ítéletéről van szó. Arról, hogy a futball világában is egyre nehezebb megvédeni azt az eddig alapigazságnak hitt mondatot: a pályán dől el minden.