Jelenleg egy dunakanyari lakókocsiban él, szerény körülmények között, s bár sokat utazik workshopjai és elvonulásai miatt, olyan életet alakított ki, ahol a természet és a csend határozza meg a mindennapjait.
Adélnak már a gyerekkora sem volt átlagos. Édesanyja marosvásárhelyi, így gyakran ingáztak Magyarország és Erdély között. Kisgyermekként több időt töltött kocsiban, mint az óvodában. Szüleivel és húgával egy kis lakásban nőtt fel, de nem hiányzott neki a külön szoba.
Korán kialakult benne az érzés, hogy nem feltétlenül kell követnie a társadalmi normákat ahhoz, hogy teljes életet éljen. Hamar nyakába vette a világot: 18 évesen Sevillában dolgozott, majd Dániában kezdte el az egyetemet, melyet végül Angliában fejezett be.
A legnagyobb hatással a Feröer szigeteken töltött három év volt rá.
– Mindössze 55 ezer fő él ott, több a birka, mint az ember – meséli. – Három jelzőlámpa van az egész országban. Tényleg egy vadon, hosszú és zord telekkel.
A szigetek után Győrben élt két évig, de a nagyváros lüktetését már nehezen viselte.
– Egy pesti hétvége után két-három nap kell, mire az idegrendszerem visszatalál az egyensúlyába.
Három évvel ezelőtt felmondta a győri albérletét. Éppen a franciaországi Wim Hof-központból tért haza, amikor azt érezte: ki kell költöznie a természetbe. A telet Szigetbecsén töltötte, egy horgászkunyhóban.
– Fával fűtöttem, a nagy mínuszokban tíz napig el sem hagytam a kunyhót, mert behavazódtam. Csak annyira mentem ki reggelente, hogy fürdőruhában meghemperegjek a hóban. Kreatív és produktív napok voltak ezek, amelyekre örömmel gondolok vissza – emlékszik.
Szülei először nem értették, miért költözne ki a vadonba, de mivel látták, hogy ez boldoggá teszi őt, támogatták. Ez év februárjában költözött a Dunakanyarba. A lakókocsijában nincs mosógép, zuhanyzó és mellékhelyiség a szomszédos melléképületben található. Minimalista életmódot igyekszik élni: nincs kávéfőzője, praktikus a ruhatára, mindent addig használ, ameddig csak lehet.
– Olyan, mintha sátorban élnék. Hajnalban madarak csicsergésére ébredek, éjszaka pedig hallom az őzeket, szarvasokat az udvaron bóklászni – mosolyog Adél.
Egy-egy áramkimaradás vagy nagy hóesés megnehezíti az életét. A nagy hidegek miatt azt tervezi, hogy szigeteléssel látja el a lakókocsiját. Utazásai miatt ugyan nincs lehetősége gazdálkodni, de forrásvízzel főz, növényi alapú étrenden él, és évente tart egyhetes zöldségalapú, méregtelenítő léböjtkúrát.
Adél szerint a szabadságnak ára van: sár, kényelmetlenség, a „meg nem értettség” érzése. De ez az életmód messze felülmúlja a nagyvárossal járó kellemetlenségeket, a tömeget, a zajt, a forgalmat.
– Érzékenyebbé tett a Feröer szigeteken tapasztalt békesség. Letisztult, nyugodt környezetben élek azóta – nyugtázza.
Nőként különösen hangsúlyos számára az önállóság. A kunyhóban megtanulta begyújtani a tüzet, még vizes fával, mínuszokban is képes meleget teremteni.
– Megtanultam megélni a jég hátán is, erős, független nő vagyok – mondja.
Bár mindent képes egyedül megoldani, ott van benne a vágy a társra, és szeretné, ha a jövőben megkérhetné a párját: gyújts be, kérlek, szívem!
Adél nyolc éve intenzíven dolgozik a hideggel, két éve oktatja a Wim Hof-módszert. Hat hónapon át minden meleget kivett az életéből: csak hideg zuhanyt használt, 18 fokos lakásban élt, télen mínusz 4 fokban is nyári öltözékben járt futni. Célja a téli Balaton-átúszás volt (1250 méter Tihany és Szántód között), de egy hasonló kihívást a győri holtágban is teljesített 7 fokos vízben, egyénileg, mentőbiztosítással.
– Nagyon kevés nő vesz részt a téli átúszásokon – mondja. – Meg akartam mutatni, hogy meg lehet csinálni ezt is. A nőkben általában nagyobb az ellenállás a hideg felé. Ennek hátterében gyakran transzgenerációs mintázatok állnak. Gyakran halljuk: „Ne ülj a földre, mert felfázol!” Ez mélyebben ivódott belénk, mint a férfiakba.
Szerinte a „hidegezés” nem macsó-erőfitogtatás, hanem jelenlét és szándék kérdése.
– Nem férfi és nő megy a hidegbe, hanem test és lélek – magyarázza.
Workshopjainak tízes csoportjaiban kezdetben négyszer több volt a férfi, mint a nő, de mára kiegyensúlyozottabb a arány.
– Úgy látom, az a feladatom, hogy a nőket bátorítsam, a férfiakat pedig érzékenyítsem a hidegezésben – tette hozzá.
Nemrégiben meztelen női elvonulást tartott a franciaországi Wim Hof-központban. Mint mondja, a mezítelenség a hidegben teljesen más élmény: „Egybeolvadsz a környezettel, úgy, ahogy megszülettél.”
Az erről készült videója nagy visszhangot váltott ki, számos szexista és méltatlan kommentet kapott.
Adél szerint ez is mutatja, mennyire tabutéma még ma is a nők teste, a mezítelenség és a kiszolgáltatottság nélküli erő, de elhatározta, hogy nem adja fel a küldetését.
A Wim Hof-módszer Adél számára nem csak fizikai kihívás, segít az idegrendszer szabályozásában, a stressztűrésben, a jelenlétben is. Visszafogott, önfenntartó életmódjával együtt egyfajta ellenpont a modern világ túlterheltségéhez.
– A természetben visszatöltődöm. Itt találom meg az egyensúlyt – összegzett.
Gyepes Adél
Magyarország első női Wim Hof-módszer-instruktora, lélektérmentor és testtudatkísérő. Több mint egy évtizedet töltött külföldön, öt különböző országban. A hideggel való kapcsolódása az északi Feröer szigeteken töltött éveihez kötődik. Teljes távú Ironmant teljesített Barcelonában, részt vett a téli Balaton-átúszáson, valamint Indiában szerzett jógaoktatói végzettséget. Workshopokat és elvonulásokat vezet Magyarországon és külföldön egyaránt, valamint egyéni folyamatokban kíséri a hozzá fordulókat. Második alkalommal vett részt Wim Hof egyhetes téli expedícióján oktatóként Svédországban, csoportvezetőként támogatta a résztvevőket.
