Orbán Viktor alighanem sokat adott volna azért a képért, amely Magyar Péternek már az első NATO-csúcsán megadatott. A magyar miniszterelnök a csoportfotón középen állt, éppen Donald Trump mögött. Rögtön az amerikai elnök közvetlen közelében találta magát, ez azonban a volt kormányfőnek sosem sikerült, a csoportképeken rendszeresen az uniós vagy a NATO-vezetők szélére tették. Pedig Orbán hosszú éveken át mintaként, szövetségesként, külpolitikai „jackpotként” tekintett Trumpra. S jól tudjuk, a képeknek saját életük van. Egyetlen beállítás néha többet mond a pillanat hangulatáról, mint a közlemények aprólékosan megfogalmazott mondatai.
Magyar Péter Ankarában új fiú volt a nagyok között. Nem hozhatott magával erős hadsereget, látványos fegyveripari kapacitást vagy olyan stratégiai súlyt, amely önmagában megkerülhetetlenné tenné Magyarországot. A honvédség állapota finoman szólva sem acélos, a magyar haderő nem tartozik a NATO meghatározó katonai oszlopai közé, a védelmi kiadások növelése pedig olyan terhet jelent a költségvetés számára, amelyet a magyar választók is számonkérhetnek majd. Mégis
érződött, hogy Magyarország helyzete megváltozott a védelmi közösségben. Érződött, hogy a partnerek újra számolni akarnak vele.
A bizalmi tőke még a NATO-ban is legalább akkora érték, mint például egy modern vadászgépflotta. Orbán Viktor utolsó néhány évében Magyarországot sokan a közös döntések akadályaként, Moszkva trójai falovaként, a nyugati egység állandó zavaró tényezőjeként kezelték. Ne feledjük, az Orbán-kormány éveken át akadályozta Svédországnak a védelmi szövetséghez való csatlakozását egy olyan időszakban, amikor a NATO-tagság biztonságot jelentett az orosz fenyegetés árnyékában. Ám teljesen feleslegesen játszottuk el minden bizalmi tőkénket Svédországgal és a szövetség többi tagjával szemben, s mindezt csak azért, hogy megmutassuk: mi szuverének vagyunk!
Magyar Péternek ezért Ankarában nem is kellett valamiféle világpolitikai mutatvány ahhoz, hogy a figyelem középpontjába kerüljön. Már az is komoly megkönnyebbülést jelentett a partnerek számára, hogy Magyarország végre nem az ellenség érdekei szerint viselkedik, s a magyar kormányfő „csak” azt mondta, amit egy szövetségestől elvárnak.
A NATO-országok vezetői megkönnyebbülten hallgatták, amikor Magyar Péter kimondta, hogy az orosz–ukrán háborúban Ukrajna az áldozat, Oroszország az agresszor. Ezzel retorikai szempontból visszavezette Magyarországot abba a közösségbe, amelybe tartoznia kell. S bár fegyverekkel továbbra sem segítjük Ukrajnát, a különbség így is kézzelfogható: a humanitárius támogatás, a Zelenszkijjel küszöbönálló kétoldalú találkozó, a Kárpátaljára tervezett közös út mind azt üzeni, hogy Budapest már nem az ukrán ügy szabotőrjeként akar fellépni.
Magyar Péter ugyanakkor kerülte a látványos gesztusokat, nem akart Trump közelébe férkőzni és gyengéd pillantásokat vetni rá. Inkább azt üzente: a magyar kormány visszatért a tárgyalóasztalhoz, beszél a finnekkel, németekkel, kanadaiakkal, norvégokkal, a Nyugat-Balkán vezetőivel, és közben megbízható partnerként lép fel.
A Trump-szál ettől különösen érzékeny. A volt kormányzati oldalból lett új ellenzék számára különösen kellemetlen, hogy Magyar Péter első NATO-csúcsán nem amolyan kiközösített vezetőként bolyongott az esemény ankarai színhelyén. Oly sokszor hallhattuk pedig, hogy Orbán Viktor voltaképpen az egyetlen politikus Európában, aki ért Trump nyelvén, különleges bejárása van Washingtonba, s az amerikai jobboldal számára is minta. Ha Magyar Péter akár csak udvariasan kezet foghat az amerikai elnökkel, máris sérül ez a mítosz. Ezért kell a fideszes médiumokban azt láttatni, hogy az amerikai elnök negligálta őt.
Persze Trump részéről egy kézfogásból nem következik stratégiai szövetség, ahogy egy csoportképből sem lesz külpolitikai doktrína. Trump számára az érzelmi hűség nem sokat ér, ő csak alkukban, „dealekben” képes gondolkodni, és bármikor képes tegnapi barátait mai adósaiként kezelni. De éppen ezért volt fontos, hogy a magyar kormányfő ne rajongóként, hanem a szövetség hiteles tagjaként viselkedjen. Orbán Viktor éveken át úgy tett, mintha különleges kapcsolata lenne Trumppal, valójában azonban egy kiszámíthatatlan amerikai elnök jóindulatától tette függővé az országot. Magyar Péter éppen ezt akarja elkerülni.
Az ankarai debütálás sikere ezért nem abban mérhető, Trump mekkora figyelmet szentelt neki. A fontosabb kérdés az, sikerül-e Magyarországnak visszaszereznie azt a bizalmi tőkét, amelyet az elmúlt években módszeresen elpazarolt.
A kép Trump mögött erős pillanat volt, de a NATO-ban a képek után mindig jönnek a számlák: védelmi kiadások, haderőfejlesztés, ukránpolitika, orosz viszony, szövetségi fegyelem. Magyar Péter első csúcsa azt jelezte, hogy Magyarországot újra szívesebben látják a körben. A következő évek döntik el, ez több volt-e egyszeri diplomáciai jóindulatnál.
Magyar Péter: Egy sikeres NATO-csúcson képviselhettem Magyarországot, Donald Trumppal kezet fogtunk, sőt, gratuláltDonald Trump engedélyt ígért Ukrajnának a Patriotok gyártásához, a NATO 80 milliárd dollárt ad a Putyin-rezsim háborúja elleni védekezésre