Donald Trump amerikai elnök kedden egy nap után visszatáncolt irreális - és Teherán által is kigúnyolt - ötletétől, amelynek értelmében az Egyesült Államok a Hormuzi-szoros biztonságának garantálásáért cserébe 20 százalékos vámot szedett volna a szoroson áthaladó hajóktól, és bejelentette, hogy ehelyett "hatalmas" egyesült államokbeli befektetésekről állapodott meg az Öböl-menti államokkal. Életbe lép viszont az iráni kikötők ugyancsak hétfőn kiltásba helyezett amerikai blokádja közép-európai idő szerint ma este 22 órától.
Truth Social-bejegyzésében Trump azt írta, hogy a Hormuzi-szoros minden hajóforgalom előtt nyitva áll, kivéve Iránt – és ez a hazug, erőszakos, rosszindulatú vezetésük miatt van, amely a teljes pusztítás útjára viszi őket. Ezért teljes blokád lesz, de csak az iráni kikötőkbe érkező és onnan induló, illetve a bármilyen iráni rakományt szállító hajókra. Trump szerint az Öböl-menti államokkal kötött kereskedelmi és befektetési megállapodások váltják majd fel a hajók áthaladásáért beszedni tervezett díjat.
"Ezek a befektetések hatalmas lesznek, de ugyanakkor rendkívül jók számukra és az ő jövőjük szempontjából. (...) történelmi szinten fogjuk látni a gyárak, üzemek és berendezések Egyesült Államokba özönlését, ami további több millió jól fizető amerikai munkahelyet teremt! Amerika ismét GYŐZ, úgy győz, mint még soha. véget értek azok az idők, amikor Irán több százezer embert, köztük 52 ezer tüntetőt ölt meg, és ami a legfontosabb, Iránnak soha nem lesz nukleáris fegyvere!" - hangoztatta bejegyzésében Trump, anélkül, hogy állításait bármilyen részlettel alátámasztotta volna.
Az elnök terve, miszerint Egyesült Államok a Hormuzi-szoroson áthaladó hajóktól rakományuk értékének 20 százalékával megegyező díjat szedne be, eleve kétséges volt, mivel az ilyen vám ellentétes a hajózás szabadságát garantáló nemzetközi joggal. A közel-keleti ügyekben jól informált Axios amerikai portál úgy tudja, hogy az USA még térségbeli szövetségeseivel sem egyeztetett az ötletről.
A Hormuzi-szoros jogi státusa eleve kizárja a trumpi vámokat. A nemzetközi jog szerint a szoros Irán és Omán felségvizeit érinti, de mivel nemzetközi hajózási útvonalról van szó, az ENSZ Tengerjogi Egyezménye (UNCLOS) alapján a szoros a nemzetközi hajózás előtt nyitott átjárónak minősül. Vagyis a kereskedelmi hajók számára biztosított a "tranzithajózás" joga, amit még Irán és Omán sem korlátozhat önkényesen.
Érthető módon a két ország gyorsan, de egymásnak ellentétesen reagált az amerikai elnök szavaira. Omán kedd délután közleményben szólította fel az összes érintett felet, hogy tartsák tiszteletben a hajózással kapcsolatos nemzetközi jogot. Az Al Dzsazíra katari hírtelevízió által ismertetett külügyi nyilatkozat hangsúlyozza, hogy Omán az ENSZ Tengerjogi Egyezményének részes államaként teljesíti a rá háruló kötelezettségeket, „átlátható és semleges együttműködést folytat minden féllel Hormuz ügyében, hogy a hajózás szabadsága helyreállítható legyen a szorosban a nemzetközi joggal teljes összhangban”.
Irán maró gúnnyal reagált Donald Trump tervére. Abbász Aragcsi iráni külügyminiszter, akit a viszonylag mérsékeltebb perzsa vezetők között tartanak számon - az X-en azt írta: „Irán mindig is a szoros őre volt, és örökre az is marad.” A teheráni vezetés már korábban is felvetette díjkivetési szándékát, amit az Egyesült Államok hevesen elutasított, így Aragcsi most azonnal lecsapott az ötletre, hangsúlyozva, hogy Trumpnak „teljesen igaza van”, annak, aki biztosítja a kereskedelmi hajók biztonságos áthaladását a Hormuzi-szoroson, díjazásban kell részesülnie. Majd ironikusan hozzátette: „A 20 százalék nyilvánvalóan túl sok. Mi méltányosak leszünk.”
Megszólalt az Iránt de facto irányító Forradalmi Gárda is, amely azzal vádolta az Egyesült Államokat, hogy veszélyezteti a világ olajellátását.
Az Irán-párti „Ellenállási Tengelyhez” köthető libanoni Al-Majadin tévécsatornának, amelyet az izraeli média idézett, egy a Forradalmi Gárdához köthető iráni biztonsági tisztviselő arról számolt be, hogy Irán továbbra is ellenőrzi a Hormuzi-szorost, és fokozza a válaszlépéseket, ha az USA folytatja „provokatív magatartását”. A forrás gúnyosan leszögezte: a szoros biztonságát és igazgatását Irán akarata határozza meg, nem pedig „Trump tweetjei vagy az amerikai hadihajók jelenléte”.
A harcok kiújulásának első napjaiban még kivárt a piac, de hétfőtől az olajárak meredeken emelkedni kezdtek, a nemzetközi referenciaárnak számító északi-tengeri Brent-olaj hordónkénti ára kedd délelőtt elérte a 84,40 dollárt.
A hogyan tovább egyelőre nem látszik. Donald Trump egyszerre fenyeget és bizakodik, a harcok olyan intenzitással újultak ki, amire még nem volt példa az április elején életbe lépett fegyverszünet kezdete óta. A minden éjjel egyre súlyosabb amerikai támadások dacára az elnök a Fehér Házban tartott sajtótájékoztatón azt mondta, hogy egy Iránnal kötött megállapodás továbbra is „lehetséges”, ő biztos abban, hogy ez meg is fog történni. Mindezt azután, hogy egy rádióműsorban még súlyosabb csapásokat ígért, és arról beszélt, hogy „amikor az embernek szélhámosokkal van dolga, a megállapodások nem sokat érnek”.
Donald Trump közölte, kedden is folytatódnak az Irán elleni hadműveletekAz Egyesült Államok és Izrael február 28-án indította el Irán elleni újabb háborúját, amelyet azonban mindvégig az amerikai elnök akarata, pontosabban szeszélye irányított és fullasztott káoszba. Negyven napi légicsapások után Trump győzelmet hirdetett, miközben a háború egyetlen célja sem valósult meg. Sőt, a helyzet még rosszabb lett, mint volt – Irán lezárta a Hormuzi-szorost, a rezsimváltás nem következett be, sőt, a háború egy a korábbinál is keményvonalasabb vezetést ültetett nyeregbe Teheránban, az ország irányítását valójában a Forradalmi Gárda vette át.
Ámde a Hormuzi-szoros lezárása nemcsak globális válságot okozott, az amerikai piacra is kihatással volt, így Trump tűzszünetre kényszerült. Az akadozó fegyvernyugvás közepette, pakisztáni és ománi közvetítéssel került végül sor az amerikai-iráni tárgyalásokra, amelyek eredményeként június 17-én írták alá a megállapodást. Eszerint 60 nap áll rendelkezésre a nukleáris tárgyalásokra, arra, hogy megnyugtató választ találjanak az iráni atomprogram sorsára. A megállapodás azonban csak 21 napot élt, Trump múlt héten, július 8-án Ankarában jelentette be: a fegyverszünet „véget ért”, mert az Iszlám Forradalmi Gárda újra kereskedelmi hajókat támadott meg. A harcok kiújultak, amiért mindkét fél a másikat okolja.
Hétvégén veszélyes eszkaláció kezdődött, már nem csak a szorosban dörögnek a fegyverek, Irán újra bombázni kezdte a térség arab államait, a területükön található amerikai bázisokat. A helyzetet súlyosbítja, hogy hétfőn Szaúd-Arábia is elkezdte bombázni a jemeni húszikat, akik Irán oldalán részesei a háborúnak.
A húszik katonai szóvivője megtorlást ígért, hangsúlyozva, hogy „a szaúdi ellenség viselni fogja agressziója következményeit, ez a támadás nem marad válasz nélkül”. A húszi álláspont szerint azzal, hogy Szaúd-Arábia hétfőn légitámadást hajtott végre a jemeni főváros, Szanaa nemzetközi repülőterének közelében, Rijád valójában felrúgta a fegyverszünetet, és „stratégiai csapdába lépett, amiért nagy árat fog fizetni”.
A szaúdi légierő egy Iránból érkező, vélhetően hadászati utánpótlást szállító repülőgép jemeni leszállását akarta megakadályozni. A húszi válasz nem késett soká, a lázadók rakétákat lőttek ki Szaúd-Arábiára. Ezzel tulajdonképpen vége is lett a négy éve tartó törékeny tűzszünetnek. (A 2014-ben kirobbant jemeni polgárháborúba Szaúd-Arábia a törvényes kormány oldalán szállt be a síita lázadó húszik ellen 2015 tavaszán egy szunnita koalíció élén – kezdetben csak légicsapásokkal, később szárazföldi csapatokat is bevetve.) A szaúdi-húszi konfliktus réme a térség arab államaiban azonnal megkongatta a vészharangot, kedden Omán és Katar is elítélte a húszik szaúdi bombázását.
Az Egyesült Államokban is politikai hullámokat vet az iráni harcok kiújulása. Trump múlt héten hivatalos levelet küldött a Kongresszusnak, amelyben jelezte, hogy az Iránnal folytatott konfliktus újra kirobbant. Ez a tűzszünet összeomlását jelenti, ami viszont az amerikai értékelés szerint is alapjaiban átírja a közel-keleti energia- és nyersanyagszállítás, a globális kereskedelem gazdasági feltételeit. Nem utolsósorban azt is jelenti, hogy Trump tovább rombolja az amerikai jogállamiságot is.
Az Axios tudósítása szerint a Kongresszus demokratái dühöngenek, értékelésük szerint Trump hivatalos értesítése a harcok újraindításáról alkotmánysértő. Ezzel a levéllel az elnök gyakorlatilag újra elvette a kongresszustól a háborúról való döntés alkotmányban rögzített jogkörét.
Az elnök és a Kongresszus közötti hatalommegosztás kérdését az 1973-ban elfogadott szövetségi törvény, a War Powers Resolution (Háborús Hatásköri Határozat) szabályozza. Ez korlátozza az amerikai elnök háború indítási jogát, illetve, hogy a Kongresszus jóváhagyása nélkül tartós fegyveres konfliktusokba keverje az országot. A törvény azért született meg, mert bár az amerikai alkotmány szerint a hadüzenet joga ugyan kizárólag a Kongresszusé, a koreai és a vietnámi háború idején regnáló elnökök főparancsnoki minőségükben többször vetettek be csapatokat kongresszusi felhatalmazás nélkül.
A War Powers Resolution elméletileg megakadályozza az elnöki túlhatalmat, Trump esetében azonban ez sem működik, nem tudja biztosítani a kongresszus ellenőrzését a katonai beavatkozások fölött. Az előírás szerint ha az elnök nem konzultált a kongresszussal a harcok megindítása előtt, 48 órán belül köteles írásos jelentésben beszámolni annak okairól. A csapatok legfeljebb 60 napig maradhatnak a harci övezetben. Ezt az időtartamot azonban az elnök kérésére a Kongresszus 30 nappal meghosszabbíthatja. A demokraták azt kifogásolják, hogy Trump hivatalos értesítésével újraindult a 60 napos időkorlát. Noha a Kongresszus egy egyszerű, ún. concurrent resolution határozattal bármikor dönthet úgy, hogy azonnali hatállyal visszahívja a csapatokat, a döntést pedig az elnök nem vétózhatja meg, ez egyelőre, a Trumphoz lojális republikánus többség miatt nem járható út.
