„A lelki élet nem könnyű, az anyagi pedig lehetetlen” – Krisna-völgyi búcsújárás kulturális forgataggal

Pszichológusok, coachok, életvezetési tanácsadók és különféle lelki utak népszerű kísérői a megmondhatói, az anyagi világ élhetőségével akadnak dolgok. A Krisna-völgy háromnapos búcsúja nem tolakszik válaszokkal, de a hívők nem is ugranak el a kérdések elől.

A lelki élet nem könnyű, az anyagi pedig lehetetlen – suttogja hangosan Gábor, a bajai bhakta, miután visszatért a dzsapázásból, vagyis a csendes meditációból, amit a somogyvámosi Kamala Bhavan kemping udvarán ejtett meg szombaton hajnali kettőkor. Előtte kicsit megijesztett, ahogy mozdulatlanul ült a csillagok alatt, a sarlós hold félhomályában, pedig a Krisna-völgyben semmi ok az aggodalomra, legfeljebb egy: az emberi civilizáció jövője.

Búcsú van Somogyvámoson, a Krisna-völgy Indiai Kulturális Központ és Biofarm majdnem teljes 300 hektáros területén. Ez már a harmincegyedik. Európa legnagyobb ökofaluja nyitottan és befogadóan nyitja meg a kapuit, mint év közben oly sokszor. De ez a legnagyobb, háromnapos fesztivál, ahol a gasztronómiai és kulturális kalandok között a virágszirom- és festékporszórós Holi-ünnepet is megidézik, tűzceremóniával egybekötött védikus-indiai esküvőt is tartanak a hétvégi napokon, és Vallabhi-val, a TikTok-kerrel is találkozhatni, merthogy ez a vallás követi a digitális trendeket. Élménydús kavalkád minden korosztálynak, és e marketingszlogen azért helyénvaló, mert a Krisna-tudatú hívektől sosem állt távol a gondolat, hogy látszani és hatni akarjanak. De ez egy egyháztól nem merőben szokatlan.

Ami azt illeti, jelentős hátránnyal indultak Magyarországon is a 90-es évek elején, amikor a destruktív szekta megbélyegzését kellett magukról állhatatos munkával lemosniuk. Lelki tanítómesterük, az 1956-ban Kanadába menekült magyar családból származó Siwarama Swami érkezése pecsételte meg a sorsukat: elfogadott, vagy legalábbis elviselt egyház lettek, amin a 2010-es évek kirekesztő egyházpolitikája sem tudott maradandó károkat okozni. A legszebb példa erre a Krisna-völgy, ahol önellátó és erőszakmentes biogazdaság működik, távol-keleti növénykultúrákat is meghonosító arborétum fejlődik, az óvodától a gimnáziumig van oktatás, és a Syama Handmade textilműhely új kenderfeldolgozó üzemet épített.

A Krisna-tudat választ adhat az élet kardinális kérdéseire, de néhány dologgal szemben nem mutat toleranciát, ez pedig a húsfogyasztás, a bódítószerek élvezete (beleértve a feketekávét is), a szerencsejáték, valamint az örömszerzési célzatú szexualitás.

Gábor, a bajai bhakta mesél minderről a somogyvámosi éjszakában. Mint mondja, mindjárt fél öt, kezdődik a nap a szokásos imádsággal, és ezúttal bizony az éjjelt is a meditációnak szenteli. Kipróbálta a szerzetesi létet is, de a Krisna-tudat elsajátításában még vannak előtte kihívások.

Madhupati dás (Mérő Mátyás) 77 esztendős, és a sokáig a közösség szóvivője volt. A legnehezebb időkben, a 2011-es egyházügyi törvény elfogadása idején is. Mivel egyházuk nem politizál, a kirekesztés időszakára is csak egy budapesti ökrös-szekeres fesztivállal reagáltak, és énekeltek-mantráztak, mint rendesen.

– meséli kérdésükre Madhupati dás. – Ha elérjük azt, hogy mindennél és mindenkinél jobban szeretjük Krisnát, vagyis az Istent, akkor visszafogad minket a lelki világba. És mit mond Jézus, amikor Márk evangéliumában megkérdezik, mi a legfontosabb parancsolat? Szeresd Istent teljes szívedből, lelkedből, elmédből, és azzal folytatja, hogy szeresd felebarátodat. Nincs lényegi különbség. Ha a hiteles vallásokat nézzük, a judaizmust vagy az iszlámot, azok is Istenről, az Istennek való meghódolásról szólnak. A zsidó vallásban a Tóra 613 parancsolatot fogalmaz meg, de ha csak a Tízparancsolatot megtartod, már az sem kevés.

Madhupati dás transzcendentális úton talált rá a Krisna-tudatra, amiben felesége nem követte, de elviseli ezt. Ötvenöt éve élnek együtt Budapesten. – Isten az a személy, aki a legjobban ismer bennünket, és mindenkinek olyan hitet ad, amit ő követni képes. Én is kereső voltam. Ateistaként indultam, és 30 éves korom körül elkezdett nagyon hiányozni valami. Rájöttem, hogy Isten hiányzik. Negyven lehettem, amikor meggyőződtem róla, hogy Isten létezik, vagyis valami van az anyag fölött. Az, hogy ki a rendes ember vagy hogy kell viselkedni, az nem az anyagban van leírva. Keresni kezdtem, shoppingoltam vallást, hogy kiderüljön, melyik révén tudhatok meg legtöbbet Istenről.

Szabó Győző színművész is feltűnik a forgatagban. Évek óta nyomon követi a Krisna-völgy életét.

– Keresek valamit, igen – meséli a színházban és filmekben is sokat foglalkoztatott művész. – A saját lelki békémet próbálom megtalálni, és ha valami nagyon közel áll ahhoz, amit el szeretnék érni, az a Krisna-tudat. A béke, a színesség, a ragyogás, amit az ember általában keres, főleg abban a világban, ahol én élek. Taposómalomban dolgozunk hosszú évek óta, és ez az a pár nap vagy akár csak egy nap, amikor le tudok jönni ide.

Ha tehetném, szívesen megélném ezt egy évben többször is. A barátaimmal azon vagyunk, hogy megtaláljuk a világi lét és e között egy egészséges harmóniát. Ez a törekvés nagyon bennem van, csodálatos érzés itt lenni minden évben. De mivel 0-24-ben dolgozunk, ezt is nehéz volt kiegyeztetni. A többiekkel is alig tudunk találkozni Csillaghegyen. Valami beakadt nekem a Krisna-tudattal kapcsolatban, nagyon közel áll hozzám ez a vallás. Egyébként a hétköznapokban a sport segít kikapcsolni, és időnként egy kis meditáció.

A jókora fák árnyékában ízes felvidéki tájszólást is hallani. Magyar Irén és Vida Júlia Érsekújvár mellől érkeztek a nyugdíjasklub szervezésében.

– Faluról jöttünk, Tardoskeddről – mondja Júlia. – Érsekújvárból, ha megyünk föjjelfelé, akkor a következő falu.

Itt muszáj megdicsérnünk ritka szép beszédjüket.

– Jól van! Mindenkinek más ez a tájszólás! – mondja Irén á-k helyett hosszú a-kkal.

A klubtagok jóformán még körül sem néztek, csak pihegnek az árnyékban.

– Olyan meleg volt, hogy muszáj volt egy kalapot vennünk. Egy jó kávét azért meginnánk még, de itt a Völgyben azt nem kapni. És a szendvicseimet is a buszban hagytam. Abból már vacsora lesz, mert csak hét körül indulunk neki a négyórás útnak.

A kecskeméti Szabó Róbert és felesége sok éve találtak egymásra, és később együtt a Krisna-tudatra is. A polgári házasságukat már korábban megkötötték, de mivel e vallás gyakorlói, lehetőséget kaptak az egyházi esküvőre. Egy kis kecskeméti közösség tagjaiként gyakorolják a vallásukat. Mindketten civil szakmát gyakorolnak.

– Én kőfaragóként tevékenykedek – mondja Róbert.

– Nekem pedig ruhakészítő a szakmám – felel a párja.

– Valójában itt megkapjuk azt a tudást, amivel ki tudunk kerülni ebből az anyagi körforgásból. Az életnek valójában az a célja, hogy ebből a szanszárából (az élet és a halál körforgásából), amibe beleestünk, előbb-utóbb kikeveredjünk – fogalmaz a férj.

– Ez ember csak hajszolja a vágyait, de mindig újabbakat és újabbakat kell elérnie, és sosem szabadul ebből a fogságból – így az asszony.

– A hiteles lelki tanítómesterek által tudást kapunk, és ezáltal tudunk fejlődni a lelki életünkben. És ez bizonyíték is egyben, hogy ez működik – mondják szinte együtt. – A hiteles lelki tanítómesteri láncolat ugyanis Krisnától ered. Amit ő mondott, mi lehet annál hitelesebb?