Ami Polgár Judit államfőjelöltsége körül történt, az bezavart az új kormány mézesheteinek?
A legtöbb embernek, úgy látom, az a szubjektív ítélete, hogy ez egy törés vagy legalábbis az első hiba. Én ezt inkább előre kódolt hibának érzem, tehát olyan konfliktusnak, ami valamilyen formában előbb-utóbb kipattant volna. Érdekes, hogy pont a köztársaságielnök-jelölésnél történt meg.
Valójában miért lett ebből ekkora ügy?
Magyar Péternél olyan dolgokat vett észre egy nagyon széles közönség, amit eddig nem, de szerintem inkább csak nem néztek oda vagy elfordították a fejüket. Az egyik, hogy az impulzív, improvizatív megnyilvánulásai gyakran a színházias elemeket helyezik előtérbe, miközben a tartalom nincs mindig összhangban azzal az értékrenddel és szerepfelfogással, amelyet ő képviselni szeretne. Ez a személyiségének egy olyan vonása, amely most egy jóval szélesebb közönség előtt is láthatóvá vált. A másik fontos szempont Magyar Péter politikafelfogása. Ez korántsem fedi teljes mértékben a támogatói jelentős részének elképzeléseit. Számukra hiányzott Polgár Judit életéből egy következetes politikai gerinc korábbi bizonyítéka. Miközben Magyar demokráciafelfogásában mindig is az jelent meg, hogy a hivatásos politikusokat és a teljes politikai elitet kell leváltani, függetlenül attól, hogy az egyes szereplők milyen szerepet játszottak az elmúlt tizenhat évben.
Százalékokban mérve eshetett a Tisza népszerűsége emiatt?
Egy-egy ilyen eset valószínűleg többeknél is változtatott valamennyit a hőmérő állásán, de az másnap valami más miatt visszafordulhat. Az biztos, hogy nem segítette Magyar Péter népszerűségét a történet, de teljesen valószínűtlen, hogy emiatt hibahatárt meghaladóan csökkenne a Tisza a következő felmérésekben. Akkora dráma egyelőre nem történt.
Sulyok Tamásból viszont lehet még mártír, ha hasonló politikai hibákkal elrontják az utódlását, nem?
Nem, őt nem fogja rehabilitálni a szavazóközönség, bármi is történik még a Tiszával.
A neve egybeforrt azzal, hogy kapcarongya volt az Orbán-rendszernek és a Fidesznek, ami egy kifutóban lévő termék.
Azzal egyetért, hogy most átmeneti államfőnek kell jönnie? Miért nem lehet azonnal közvetlen választással kihúzni az ügy méregfogát, amikor kétharmaddal már most is Alaptörvénybe írhatnák?
Szerintem ez egy bölcs dolog. Ebben a még mindig rendkívül nehéz rendszerváltó időszakban alapvető állami intézmények átalakítása zajlik, ami szükségszerűen komoly konfliktusokkal jár. Emellett még mindig folyamatban van az intézmények megtisztítása a maffiaszerű működéstől, illetve azoknak a szereplőknek az eltávolítása, akik ennek a rendszernek a kiszolgálói vagy bűntársai voltak.
Ezt befolyásolná az, hogy ősszel mi választunk egy új elnököt?
Igen. Azt egy több hónapos kampány előzné meg, ami elvonná a politikai figyelmet más ügyekről. Egy ilyen választás önmagában is egy nagy politikai esemény: az emberek közvetlenül dönthetnek, van beleszólásuk, ráadásul a kérdés mindenki számára közérthető. Ez jelentősen megmozgatná a közvéleményt, és a politikai napirendet hónapokra uralná. Ráadásul ebben benne van a meglepetés lehetősége is a Tiszának: megjelenhet egy új szereplő, aki képes meglovagolni valamilyen társadalmi elégedetlenségi hullámot, mert egy közvetlen köztársaságielnök-választás arra is alkalmas lehet, hogy egyfajta politikai figyelmeztetést küldjenek az emberek az új kormánynak anélkül, hogy leváltanák és útjába állnának. Természetesen ugyanez két év múlva is igaz lenne, sőt akkor még inkább. De a mostani rendszerváltó lépésekhez nagyobb szükség van a friss választási győzelem adta erős morális és politikai felhatalmazás érzetének, amit egy közvetlen elnökválasztáson kapott fricska könnyen elvehetne a kormányoldaltól.
Egy közvetlen elnökválasztást megnyerhetnének olyan Magyar Péter által „óellenzékinek” titulált szereplők, mint Márki-Zay Péter vagy Hadházy Ákos?
Márki-Zaynak nem hiszem, hogy sok esélye lenne. Hadházy Ákosnak viszont nyilvánvalóan van egy jelentős támogatói bázisa, és a politikai karaktere – ez a magányos, elvi harcos, aki nem köt kompromisszumokat – nagyon jól illeszkedne egy ilyen baráti figyelmeztetést közvetítő szerephez. Olyan választók számára is vonzó lehetne, akik elsősorban csak jelképes üzenetet szeretnének küldeni a kormánynak. Nem tudom, hogy vannak-e elnöki ambíciói, de ha lennének, szerintem lenne esélye. Nemcsak azért, mert a neve önmagában is mozgósító erő lehet, hanem azért is, mert képes lenne kampányt szervezni: aktivistákat és adományokat gyűjteni. Ebben már komoly rutinja van. Ha közvetlenül választott köztársasági elnök lenne, biztosan nem vonulna háttérbe a Sándor-palotában. Inkább folyamatosan igyekezne látható maradni, kezdeményezésekkel előállni. Egy köztársasági elnöki hivatalt még korlátozott jogkörök mellett is nagyon kreatívan lehet használni arra, hogy valaki napirenden maradjon és politikai nyomást gyakoroljon a mindenkori kormányra. Éppen ezért a Tisza számára valódi kockázati tényező lehetne. Különösen úgy, hogy jelenleg nem látszik egyértelmű, kézenfekvő Tisza-jelölt.
A Fidesz-közeli közvélemény-kutatókkal beszélgetett mostanában?
Próbálkoztam, de ezek az emberek most is meglehetősen zárkózottak.
Etikai vizsgálatot kezdeményeznének az ELTE-n Mráz Ágoston Sámuel ellen, akit tudatos manipulációval vádolt több oktatótársaLátjuk még valaha Mráz Ágoston Sámuelt, az Alapjogokért Központot és a többieket, akik jelentősen „félremérték” a választási eredményt?
Amennyire tudom, a Nézőpont alapítványa tavaly év végén még mintegy félmilliárd forintos tartalékkal rendelkezett. Ebből hosszú ideig fenn lehet tartani egy intézet működését, tehát rövid távon biztosan nincsenek egzisztenciális problémáik, bár nyilván megszűntek a kormányzati megrendelések. Az Alapjogokért Központ viszont továbbra is aktívnak tűnik. Az a benyomásom, hogy továbbra is Orbán Viktor politikai projektjének szellemi hátországaként tekintenek magukra. Hívják azt Fidesznek vagy esetleg valami másnak. Az elmúlt időszakban több olyan elemzést is készítettek – például egy észak-macedóniai jogi vitáról –, amelyek első pillantásra távoli témának tűnnek, valójában azonban könnyen értelmezhetők a magyarországi politikai folyamatok, különösen az esetleges elszámoltatási törekvések kontextusában. Ezek inkább háttéranyagoknak tűnnek, amelyek egy politikai stratégia megalapozását szolgálhatják.
Egy friss kutatás szerint a választók 69 százaléka nem látná szívesen Orbánt fontos politikai szerepben. Elérte már Gyurcsány Ferenc elutasítottságát?
Szerintem Orbán Viktor esetében az elutasítottsági mutatók jelenleg másodlagos jelentőségűek. A politikai jövőjét nem elsősorban a népszerűsége határozza meg, hanem az, hogy milyen büntetőjogi következményei lehetnek a kormányzása időszakának. Az ő jövője ma már sokkal inkább jogi, mint közvélemény-kutatási kérdés. Az sem biztos, hogy egyáltalán a Fidesszel képzeli el a politizálást, de ha az igazságszolgáltatás esetleg nem gördít akadályt további közszereplése útjába, akkor egy 10-15-20 százalékos pártot még sokáig vezethet.
Épp most merült fel, hogy Navracsics Tibor és Ferencz Orsolya új demokrata polgári pártot alapítanak. Erre lát kézzelfogható szavazói igényt?
Őszintén szólva egyelőre nem. Egy új párthoz nem elég az, hogy valaki kulturáltabb vagy mérsékeltebb szereplőnek számít a Fideszen belül. Ahhoz önálló politikai identitásra, világos mondanivalóra és olyan társadalmi csoportra lenne szükség, amelyet valóban képes megszólítani. Jelenleg nem látom azt a választói réteget, amely tömegesen várna egy ilyen formációra. A Fidesz megmaradt szavazótábora értelemszerűen lojális az orbáni párthoz, akik pedig elfordultak a párttól, azokat a hatalomgyár tartotta ott korábban.
Medián: Orbán Viktort a magyarok 69 százaléka nem szeretné többé fontos politikai szerepben látniA Mi Hazánk tudott szívni belőlük?
A panelkutatások alapján látható némi áramlás a Fidesz felől, de ezt egyelőre nem értékelném drámaiként. A Mi Hazánkhoz a radikális jobboldali Fidesz-szavazók mehetnének át, de jellemzően nem ők hagyták el a Fideszt eddig.
Nemzetközi példák alapján viszont azt látjuk, hogy a radikális jobboldali pártok válnak a kormányok legesélyesebb kihívóivá. Elég csak megnézni az AfD-t Németországban vagy a Reform UK-t Nagy-Britanniában. Elképzelhető, hogy Magyarországon a Mi Hazánk járja be ezt az utat?
Igen, ez elvben elképzelhető. De az ilyen folyamatok lassan zajlanak le, nem néhány hónap alatt. A Mi Hazánkban kétségtelenül van növekedési potenciál. Nem állítom, hogy valaha 15-20 százalékos párttá válik, ezt ma senki sem tudhatja. Azt viszont elképzelhetőnek tartom, hogy a jelenlegi támogatottságát tovább növeli, és tartósan a mostaninál magasabb szintre kerül. De az oroszbarát, Ukrajna-ellenes vagy más, markánsan ideológiai álláspontokat valló fideszes szavazók többsége ma még nem keres új politikai otthont. Ha ez egyszer változni fog, az valószínűleg egy hosszabb folyamat eredménye lesz, nem pedig egyik napról a másikra következik be. Ez nem holnap fog bekövetkezni.
Akkor ön szerint milyen típusú erő lehet Magyar Péter kihívója 2030-ban?
Egyelőre szerintem senki. Ez nagyon hosszú út is lehet. Én inkább azzal számolnék, hogy idővel elmegy az emberek kedve, csökken a politika iránti érdeklődés, sokan ki is ábrándulnak, és egyhamar nem lesz újra 80 százalékos a részvétel a választásokon. A napi elégedetlenség viszont még nem szül értelmes kihívót, e mögé nagyon sok tanulás szükséges. Magyar Péter mögött is ott volt ez, ami ritka mennyiségű politikai tehetséggel, kreativitással és kommunikációs ügyességgel párosult. Szóval nem lesz egy könnyű történet ezzel szemben egy kormányképes alternatívát teremteni. Előfordulhat olyan is, mint a háború után Japánban vagy Németországban, vagy Olaszországban, hogy egy nagy párt nagyon-nagyon hosszú évtizedeken át marad központi szerepben. Főleg úgy, hogy a Mi Hazánk és a Fidesz egyelőre lefoglalja a szavazóközönség 20-30 százalékát, de nem koalícióképesek másokkal.
