Aleksandar Vučić szerb elnök szerint a Duna rendkívül alacsony vízállása miatt leállhat a pancsovai kőolajfinomító. A veszély azért különösen nagy, mert ez Szerbia egyetlen működő olajfinomítója. A NIS üzemének maximális kapacitása évi 4,8 millió tonna, a Reuters szerint a szerb üzemanyagigény mintegy nyolcvan százalékát fedezi. Benzint, dízelt, repülőgép-üzemanyagot, cseppfolyósított gázt, bitument és petrolkémiai alapanyagokat is előállít.
A helyzetet súlyosbítja, hogy a Duna apadása az importot is fékezi. Júliusban több folyami szakaszon az uszályok és tartályhajók csak névleges teherbírásuk 30–40 százalékával közlekedhettek. A szerb energiaügyi tárca adatai szerint július 22-ig a hónapra tervezett kőolajtermék-importnak csak mintegy negyede érkezett meg. A hiányzó mennyiséget vasúton és közúton próbálták pótolni, ez azonban drágább, és jóval kisebb tömegű szállítást tesz lehetővé.
A finomító nyersolaj-ellátása alapvetően nem a Dunán történik. A tengeren érkező kőolajat a horvátországi Omišalj termináljáról a JANAF rendszerén, majd szerbiai vezetéken juttatják Pancsováig. A folyó ettől még létfontosságú: hűtési és technológiai vízforrás, valamint a késztermékek mozgatásának egyik útvonala. A NIS 2024-es jelentése szerint a finomító abban az évben 4,238 millió köbméter vizet vett ki a Dunából.
Vučić négy olyan folyamatról beszélt, amelyhez a finomítónak szüksége van a Dunára, ezek műszaki részleteit nem közölte. A biztosan azonosítható kockázatok között ott van a vízkivétel, a hűtés, a technológiai vízellátás és a folyami logisztika. Egy finomító ráadásul nem állítható le és indítható újra egyik pillanatról a másikra: az egységeket ellenőrzött sorrendben kell kivezetni, majd fokozatosan visszaindítani. Így már egy néhány napos vízállási probléma is ennél hosszabb termeléskiesést okozhat.
Rövid ideig még vannak tartalékok
Szerbia 2025 végén már megtapasztalta, milyen Pancsova nélkül működni. Az amerikai szankciók miatt 36 napra leállt a finomító, miután megszakadt a nyersolaj beérkezése. A piacot készletekkel, állami tartalékokkal és emelt importtal tartották működésben, a magyar MOL is növelte a Szerbiába irányuló szállításokat. Országos üzemanyaghiány nem alakult ki, de az eset megmutatta, milyen szűk a mozgástér.
A mostani helyzetet nehezíti, hogy a folyami import korlátozottsága akkor jelentkezik, amikor a NIS tulajdonosi és szankciós helyzete sincs végleg rendezve. Washington július 31-én újabb ideiglenes mentességet adott, amely augusztus 28-ig lehetővé teszi a kőolaj behozatalát és a működés fenntartását. Közben a MOL tárgyal az orosz tulajdonosok részesedésének megszerzéséről.
Néhány napos leállás még nem jelentené a szerb benzinkutak kiürülését. Az országnak stratégiai készletei vannak, a vállalatok pedig operatív tartalékokat is mozgósíthatnak. Rövid távon közúti és vasúti importtal lehet időt nyerni. Hetekben mérhető kiesésnél viszont gyorsan nőnének a szállítási költségek, szűkülnének a készletek és erősödne az árnyomás. A dízel drágulása a fuvarozást és a mezőgazdaságot, a repülőgép-üzemanyag szűkössége a légiközlekedést, a bitumen és a petrolkémiai alapanyagok hiánya más iparágakat is érintené.
Pancsova termelése elsősorban a szerb piac számára létfontosságú, de normál üzemben a környező országokba is jutnak termékei. A NIS évek óta jelen van Bosznia-Hercegovinában, Romániában és Bulgáriában. A döntő különbség az, hogy a szomszédos államok számára Pancsova csak egy a több lehetséges beszerzési forrás közül, Szerbiának viszont nincs másik hazai finomítója, amely érdemben átvehetné a termelést.
Kapacitás alapján Pancsova kisebb több közép-európai társánál. Százhalombatta évi 8,1 millió tonna, Pozsony 6,1 millió tonna feldolgozására képes, Schwechat pedig éves szinten nagyjából 9–10 millió tonnás nagyságrendű. Pancsova 4,8 millió tonnája kisebb ezeknél, stratégiai súlya mégis nagy, mert Szerbia egyetlen jelentős feldolgozó bázisa.
A legkézenfekvőbb külső támasz Szerbia számára Magyarország. A MOL szerbiai töltőállomás-hálózattal és kialakult kereskedelmi kapcsolatokkal rendelkezik, a százhalombattai finomító pedig lényegesen nagyobb Pancsovánál. Hosszabb kiesést azonban a magyar rendszer sem tudna észrevétlenül felszívni. A többletszállítások vasúti kocsikat, közúti tartálykocsikat, raktárkapacitást és regionális készleteket kötnének le, miközben a környező finomítóknak saját piacaikat is el kell látniuk.
A pancsovai üzemet 1959-ben alapították, a kőolaj feldolgozása 1968-ban indult. Az 1999-es NATO-légicsapások súlyosan megrongálták a finomítót. Az újjáépítés után újabb korszerűsítés kezdődött: 2012-ben elkészült a hidrokrakkoló és hidrofinomító komplexum, 2020-ban pedig átadták a több mint 300 millió eurós mélyfeldolgozó és késleltetett kokszoló egységet.
A Duna apadása közben Szerbia energiarendszerének több elemét egyszerre szorítja. A folyó alacsony vízállása a vízerőművi termelést, az ipari hűtést és a hajózást is nehezíti, miközben a hőhullám növeli az áramigényt. Ha Pancsova is kiesne, az országnak egyszerre kellene több villamos energiát és több kész üzemanyagot importálnia. A finomító leállása ezért elsősorban Szerbiában okozna súlyos ellátási és árkockázatot, de a hatása a környező üzemanyagpiacokon is gyorsan megjelenne.
