A Fidesz szerint Forsthoffer Ágnes a Sándor-palota illegális lakásfoglalója. És biztos van, aki szerint a laposföld-hívők nem normálisak, mert a bolygónk valójában homorú, vagyis úgy gömbölyű, hogy a belsejében élünk. Menjünk tovább, nincs itt semmi látnivaló, mondhatnánk, de mégiscsak tizenhat évnyi letűnt kormányzás és élet-halál-úrhatnámság örököse, szellemi netovábbja mondá, amit monda.
Mármint Bóka János, a Fidesz frakcióvezetője, aki a vége főcím „és még sokan mások” rovatában szerepelne, ha filmszínész volna, de nem az (pedig nagy jövő állna mögötte), hanem a jelenleg még nagyobbik ellenzéki párt arca, hangja, elméje. Áldás és átok. Mármint egy vezénylő csillag követőjének (elkövetőjének) lenni vezénylőcsillag-hullás után.
Ez legfeljebb annyira nagy vidámság, mint bokszzsáknak lenni egy ökölvívó-edzőtáborban. Van az a pénz, de azért sajognak a reggelek.
Forsthoffer Ágnes akkor volna a Sándor-palota illegális lakásfoglalója, ha a Tisza Párt nem nyerte volna meg a választást (a minden szempontból Fidesznek épített pályán) látványosan, és pedig azzal az egyértelmű felhatalmazással, hogy Orbán trónbitorlását tragikus hirtelenséggel berekessze. Három és fél millióan mondták, hogy ez a rátarti nyerészkedés húzzon el végre a búsba, de a leghatározottabban talán mégis azt fejezte ki ez a mindvégig meglepően békés tömeg, hogy pokolra kívánja a valósághajlítást. A bármit-mondás és az akármit-csinálás kultúráját.
Amivel csak és kizárólag azt bizonyították be (a történelemben sokadszorra), hogy nincs oly éktelen galádság, amire ne volna kapható szabad szemmel is látható sokaság. Példának okáért olyas közbotrányra, ami megspórol 10 milliárdot a paksi szivattyútelep-fejlesztésen, de 17 milliárd forintot költ el Balásynál propagandára vagy 4,8 milliárdot a Ferencvárosnál alkalmasint irredenta pöttyöskergetésre (vö. „profi” futballozás pusztító skandálumok kíséretében.) Ennyit Bóka Jánosról.
A Fidesz szokta kevésbé őszintén mondani szügyig bebetonozva a hatalomba régen, hogy kívánatos volna egy ütőképes baloldal. Az a baj, hogy a buja gondolataiban ilyenkor mindvégig a jól megvásárolt Szili Katalin és a (tök ingyen furcsa) Thürmer Gyula neonkommunista platformjának násza járt, amitől egy tetszőleges baloldalinak bármikor örökre elment az életkedve.
Most éppenséggel hasonló gondolat járhat az egyszeri magyarok fejében, ám ezúttal teljesen őszintén, miszerint az ország megérdemelne egy ütőképes jobboldalt
(a Medián szerint egy Fideszből kiváló blokk simán bejutna a parlamentbe, máskülönben: a Fidesznek és a kiválónak aligha van közös halmaza, de a kiválás ettől még nagyon is reális).
Itt jegyezzük meg, hogy ismét felütötte a fejét az elsőre kellően perverznek tűnő Ölelj meg egy fideszest! kezdeményezés, ami figyelemre méltó változás a 2010-es évek közepén szárba szökkent Nem szexelek fideszessel! mozgalmához képest, amiben akár egy fejlődő ország ígérete is benne lehet. Bár a vérmes reményekkel azért óvatosan bánnánk, kezdhetnénk egy romantikus beszélgetéssel mondjuk, EU-s érintésvédelem mellett.
A siker minimális esélye érdekében kell mondanunk: érdemes volna elgondolkodni olyan fogyasztóvédelmi szabályozáson, ahol a választót legalább a sikító sületlenségektől megkímélni köteles a politika. Példának okáért: napvilágot látott egy 482 oldalas dokumentum, amiben az MTI fideszes kézi vezérlését leplezi le a Pro Domo fedőnevű munkacsoport.
Ugyanekkor a mai Fidesz a közmédia függetlenséget temeti egy (valóban nem túl míves) miniszterelnöki poszt miatt, amiben Magyar Péter az energetikai vészhelyzet közepén (uh, Orbán már hogy bevezette volna!) egy nyegle „Nem hinném…”-mel kommentálta, támogatja-e a közmédia új kinevezettjeit.
A mondata akkor volna diktatúra, ha a jelöltek nem a NER emberei lettek volna. Mivel azok voltak, a megjegyzése csupán ízléstelen.
Mindebben az a csodálatos, hogy a választók figyelnek, visszajeleznek. Véleményük hangos, mert lehetőséget látnak a jóra. Szemben az orbánizmussal, amikor átlagosan kivérzett közérzetű magyarnak már bottal se volt kedve böködni a politikának nevezett kupactanácsot.
Orbán még ellenzékben mondta: imádkozik a Gyurcsány-kormányért, Karácsony megválasztásakor pedig azt, hogy a főváros sikerében érdekelt. Az ember, aki „sosem hazudott a magyaroknak”, de a lábjegyzeteit nem szeretnéd látni. Mindezek után meg lehetne próbálni inkább az igazat mondani.