– A kommentekben megjelenő agressziót, a vulgaritást a kutatások többsége úgy vizsgálta, mint az online gyűlöletbeszéd részét. Mint kommunikációs eszközt arra, hogy az ember kifejezze a véleményét, másokat meggyőzzön az igazáról. Mi pedig arra jutottunk, hogy a nyelvi játék, maga a nyelvhasználat önmagában óriási örömöt, élvezetet okoz az embereknek – fogalmazott a Népszavának Andits Petra kulturális antropológus frissen elkészült kutatásukkal kapcsolatban, melynek fő témája a magyar politikai Facebook-kommentelés elemzése volt.
A kutatás során három éven keresztül (az orosz–ukrán háború kitörésétől) több mint 190 ezer kommentet vizsgáltak meg, négy független és négy kormánypárti oldalon. A két részt vevő kutató mindjárt az elején leszögezte: az elemzés külön érdekessége, hogy egy olyan pillanatfelvételt örökít meg, amire nem biztos, hogy később is lehetőség nyílik.
Ennek oka: Magyarország abból a szempontból speciális, hogy a politikai diskurzus jelentős része a Facebookon zajlik, és azon belül is inkább a 30 vagy már inkább a 40 feletti korosztály körében. Európa más országaiban ez egyáltalán nem jellemző,
sokkal inkább a korábbi Twitteren, vagy mai nevén X-en beszélgetnek az emberek a közéletről, jóval tömörebben. A kutatásban szintén részt vevő Vancsó Anna szociológus elárulta: a magyar fiatalok is más platformokat használnak, így valószínű, hogy a Facebook jelentősége pár év múlva már sokkal kisebb lesz, vagy legalábbis átalakul. Ezt Andits Petra azzal egészítette ki, hogy a kutatások különlegességét épp ez adja, hiszen a többi közösségi oldalt sokkal rövidebb szövegek jellemzik, s hangsúlyosabbak a fotók és a videók.
A magyaroknak az orosz–ukrán háborúról is csak a történelmi sérelmek jutnak az eszükbe, sokan nem is tartják egyértelmű áldozatnak Ukrajnát– Ha a közösségimédia-fogyasztás átalakul, kérdésessé válik, hogy ezek a sajátos nyelvi játékok, amelyek a Facebookra jellemzőek, fennmaradnak-e. A vizsgált adatbázis ebből a szempontból különösen értékes, mert egy sajátos kommunikációs korszak nyelvi működését rögzíti; nem biztos, hogy erre pár év múlva is lehetőség lesz – fogalmazott Andits Petra.
Az így nyert adatokat több témában is elemezték, az egyik a nyelvi retorikai kérdésekre fókuszált. Vancsó Anna arra is kitért: fontos megérteni, hogy egy ilyen kutatásnál nem a reprezentativitás a cél, hanem az, hogy megnézzék, ebben a kommunikációs térben milyen értelmezések jelennek meg, melyek erősödnek fel, melyek szorulnak háttérbe vagy tűnnek el.
Mindezek alapján a kutatás egyik fő állítása, hogy a kommentek nem pusztán reagálnak a politikai eseményekre, hanem saját szabályok szerint újratermelik a politikai jelentéseket. Noha mindezeket valamennyire befolyásolja a közbeszéd, mégis,
a kommentelők túlmennek a politikai irányvonalak határain, és nem pusztán véleményt közölnek, hanem egy sajátos világot konstruálnak a Facebookon.
– Egyetlen hozzászólásban kijelölik a bűnösöket és az áldozatokat, egymástól távoli politikai eseményeket kapcsolnak össze, hierarchiákat hoznak létre, és gyakran olyan narratívát alkotnak, amely a konspirációs gondolkodás logikáját idézi. Az egész kicsit konteószerű, és fontos, hogy a nyelvi forma is részt vesz ennek a politikai valóságnak a megalkotásában. Gyakoriak az ismétlések, a szójátékok, a humor, a túlzások és a ritmikus szerkesztés, amelyek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a komment több legyen egy egyszerű véleménynyilvánításnál. Tehát többrétű és heves érzelmeket tudnak így generálni ezek a hozzászólások – magyarázta Andits Petra, majd Vancsó Anna folytatta azzal, hogy ezeknek a kommenteknek a legtöbb esetben semmi köze a cikk eredeti tartalmához, amely alatt reagálnak. – Egy idő után leválnak erről a valóságról, létrehozzák a sajátjukat, és azt kezdik el erősíteni – mondta a kutató.
Akadálypályára kerül Orbán Viktor kommenthadserege, a fő ellenség a legyőzhetetlen algoritmus leszA vizsgált időszak még éppen megelőzte a kegyelmi ügy kirobbanását és Magyar Péter politikai színre lépését, így egy olyan időszakot ölel fel, amelyet az akkori ellenzéki oldalon még nagyrészt a politikai apátia határozott meg. Épp ezért meglepő a kutatás másik fontos állítása, hogy a káromkodás, a vulgaritás egyáltalán nem húz a jobboldali vagy Fidesz-szavazók irányába, minden politikai táborra egyaránt jellemző. Andits Petra szerint a kutatói éra az obszcén kommenteket sokkal inkább köti a populista jobboldalhoz, de Andits egy korábbi kutatása és a mostani eredményeik erre rácáfoltak.
– Egy mítosz, hogy a vulgaritás a jobboldal sajátossága, a kormányellenes oldal eszméletlen fantáziadús, ha trágárkodni kell – szögezte le Andits Petra, majd hozzátette: a saját érzése alapján
az akkori ellenzék még le is körözte kreativitásban a kormánypártiakat. – Azt lehetett érezni, hogy sokkal erősebb bennük a késztetés, hogy hosszabban, nyelvi fordulatokkal tűzdelve, színesebben, agresszívabban fejezzék ki magukat
– nyilatkozta a Népszavának az antropológus.
Ráadásul nem ez az egyetlen ellentmondás, amit cáfolni látszik a kutatás. Minden kommunikációs szakember azt mondja, ha hatást akar valaki elérni a közösségi médiában, akkor célszerű nem hosszú szövegfolyamokat posztolni, hanem rövid, velős üzenetekkel fog célt érni. Ehhez képest a kommentelemzés arra jutott, hogy a hosszú, ismétlésekkel és felsorolásokkal teli hozzászólások önmagukban is meggyőzőerővé válnak. Andits Petra szerint ennek a fő oka, hogy a hosszú kommentek valójában a bizonyítékok bőségének illúzióját keltik.
Ha egy kétoldalas hozzászólásban nevek, botrányok, számok és sérelmek hosszú sora jelenik meg, az olvasó könnyen azt érezheti, hogy egy átfogó, rendszerszintű igazság tárul fel előtte.
A puszta egymás mellé rendelés és felsorolás révén a sokszor független elemek végül összefüggésnek látszanak. Ráadásul ha valaki megcáfol egy-két pontot, még mindig ott a maradék húsz, ami azt az érzetet kelti, hogy ebben lehet valamiféle igazság.
A kommenteket hajlamosak vagyunk úgy olvasni, mintha ablakok lennének az emberek érzelmeire: azért ír valaki így, mert dühös vagy frusztrált. Minket viszont az is érdekelt, mi történik magával a nyelvvel. A dühöt két mondatban is ki lehet fejezni. Ha valaki húsz soron keresztül ismétel, halmoz, új szavakat gyárt, akkor érdemes azt is megkérdezni, mit ad hozzá maga az írás. Éppen ezekben a kommunikációs szempontból már „felesleges” folytatásokban válik különösen láthatóvá az írás öröme. Attól, hogy valaki nem tud közvetlenül változtatni azon, ami ellen tiltakozik, még létre tud hozni egy rendkívül gazdag, kreatív kommentvilágot. Így maga a kommentelés válhat a politikai részvétel egyik formájává – mesélte a szakértő.
Az is érdekes volt, hogy a trágárság egyáltalán nem véletlenszerű vagy esetleges, hanem konkrét geopolitikai jelleget öltött.
A politikai függést testi vagy szexuális alárendeltségként jeleníti meg nagyon sok kommentelő. – Ha a magyar kormány vagy egy magyar politikus Moszkvához, Brüsszelhez vagy Washingtonhoz igazodik, akkor a kommentekben gyakran „nyal”, szop”, „térdel”, kiszolgál valakit. Vagyis nagyon absztrakt geopolitikai viszonyokat fordítanak le a test nyelvére. A vulgaritás így egyfajta hétköznapi nyelvet ad ahhoz, hogy arról beszéljenek, ki uralkodik kin, ki függ kitől és ki alázza meg magát – magyarázta Andits Petra, aki azt is hozzáfűzte: emellett nem csak a politikai ellenfelet alázzák meg. Van, amikor a kommentelő saját magát is beleérti: „mi, magyarok” vagyunk szolgák, mi hajbókolunk, mi alázzuk meg magunkat. Ilyenkor a káromkodás már egyfajta kollektív önmegalázás nyelve. – Ez azért érdekes, mert megmutatja, hogy a vulgaritás nemcsak támadásra használható, hanem arra is, hogy valaki a saját országának helyét és kiszolgáltatottságát fogalmazza meg – szögezte le. Noha a kommentekben erősen leképződik a közbeszéd aktuális állapota, az, hogy az internetes nyelv miatt alakult-e így, vagy fordítva, és a közbeszéd tükrözi inkább az internet nyelvét, olyan, mint a tyúk vagy a tojás esete. Senki sem tudja, melyik volt előbb, de bizonyosan hatással vannak egymásra.
