Rengeteg a félelem négy humán kutatóközpontban, sokan azt sem értik, miért lehet még a helyén a HUN-REN vezetése a tízmilliós fizetésekkel

„Megértjük, hogy az elmúlt évek tapasztalatai alapján óriási bizalmatlanság halmozódott fel a kutatókban. Az is érthető, hogy többféle, egymással ellentétes és markáns vélemény van a létrehozandó új szervezet jogi formájával és finanszírozásával kapcsolatban, s nagy az igény a tervezett változások minél szélesebb körben való megvitatására. Ugyanakkor érezzük a sürgetést is, hogy minél előbb legyen változás, hiszen a törvény hatálybalépéséig a jelenlegi állapot konzerválódik. Meg kell találnunk az egyensúlyt a társadalmi egyeztetés időigénye, az átalakulással okozott adminisztratív terhek mennyisége, az új struktúra elszámoltathatósága, hatékonysága s a törvényalkotás kapacitása és időigénye között. Ehhez kérjük a kutatótársadalom bizalmát” – szól a Magyar Tudományos Akadémia vezetőinek szerdai nyilatkozata. Ebben egyértelművé tették többek között azt is, hogy a kutatóhálózat egységét, az átlátható és hatékony működést, a vezetők visszahívhatóságát és a közfinanszírozásból való működést elsődlegesnek tekintik. Utóbbi ponthoz viszont hozzátették: ennek nem egyetlen módja a költségvetési szervi, államháztartáson belüli működés.

Pósfai Mihály elnök, Kecskeméti Gábor főtitkár és Kovács Ilona főtitkárhelyettes minden bizonnyal arra reagált, hogy egy múlt heti fórum után felélénkült a vita a kutatóintézetek között azzal kapcsolatban, hogy a Magyar Tudományos Akadémiához való visszatérés után pontosan milyen formában működjenek tovább. A minisztérium és az MTA tervei szerint még ez év októberében újraegyesülhet a kutatóhálózat az MTA égisze alatt. A tárca az eddigi tárgyalások alapján elkészíti az átalakítás jogszabálytervezetét, és szeptember elején bocsátja társadalmi vitára azt.

A múlt héten Horváth Péter, a Tudományos és Technológiai Minisztérium tudománypolitikai és innovációs államtitkára, Kubinyi Enikő tudománypolitikai helyettes államtitkár, valamint Váczy Zoltán jogi és igazgatási helyettes államtitkár ellátogatott a Humán Tudományok Kutatóházába, hogy ismertessék a terveiket a 2019-ben az MTA-tól elszakított kutatóhálózat újraegyesítéséről az MTA szárnyai alatt. A tájékoztatót kifejezetten azon négy humán kutatóközpont (társadalomtudományi, bölcsészettudományi, közgazdaság- és regionális tudományi, nyelvtudományi) dolgozóinak tartották, akiket tavaly leválasztottak a HUN-REN-nek nevezett hálózatról, és az ELTE-hez csatoltak.

A zárt körű eseményen kiderült, hogy a döntéshozók amellett tették le a voksukat, hogy a kutatóhálózat a jelenlegi HUN-REN-hez hasonlóan úgynevezett „sajátos jogállású jogi személyként” működjön tovább. „A négy leválasztott, egyelőre az ELTE alá tartozó humán kutatóközpontban rengeteg félelem van ezzel kapcsolatban, ezek egyértelműen költségvetési szervként szeretnének tovább működni, mert ezt látják biztonságosabbnak. Ezzel szemben a természettudományi központok nagy része amellett érvel, hogy ez a bizonyos magánjogi státusz sokkal nagyobb rugalmasságot biztosít számukra. A fórumon kicsit úgy tűnt, hogy megint a négy kutatóközpontnak kell alkalmazkodnia, pedig a legutóbbi átalakulásnál egyértelműen ők jártak rosszul” – mondta el lapunknak Gerő Márton, a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének (TDDSZ) a képviselője.

amelyben a HUN-REN kötelékébe tartozók részesültek, ennek következtében jelentős bérkülönbség alakult ki a különböző intézetek dolgozói között. Emellett az egyetemhez kerülés számos működési problémát hozott magával, az átalakulással kapcsolatos adminisztráció leterhelte a munkavállalókat. Attól tartanak, hogy most megint nekik kell alkalmazkodni. „Egy ilyen átállás nagyon sok energia, munka, és sokba is kerül, különösen, ha gyorsan kell csinálni. Ez az eljárásmód azt sugallja, mintha a természettudományi központok szempontjai elsőbbséget élveznének, s ezekhez a bölcsész- és társadalomtudományi központokban igazodni kell” – hangsúlyozta Gerő Márton. Azt is kiemelte: a négy humán kutatóközpont vezetője összeállított egy anyagot, amelyben végigveszik, hogy miért lenne jobb költségvetési szervként működni, de a 14 jellemzően természettudományi, még a HUN-REN alá tartozó többi központ vezetőjétől ilyen anyagot nem kaptak a munkavállalók a magánjogi forma mellett érvelve, amivel össze lehetne vetni.

Ezekben az intézményi autonómia valójában a csúcsvezetők autonómiája volt. Ők gyakorlatilag korlát nélkül bármilyen döntést meghozhattak, kontrollálatlanul gazdálkodhattak az anyagi forrásokkal. Ez nagyon erős korrupciós kockázat, amivel összefüggésben az akadémiai szabadság is sérülhet. Ezzel szemben a másik oldal attól tart, hogy ha a HUN-REN alá tartozó központoknak vissza kell térniük az államháztartási törvény hatálya alá, akkor az jelentősen megnehezíti a gazdálkodásukat, és nem tudnának több évre előre tervezni.

A szakszervezet számára az a legfontosabb, hogy az újonnan létrejövő kutatóhálózati modell erős munkajogi védelmet biztosítson, az akadémiai szabadság feltételei biztosítva legyenek, transzparensen és a döntéshozatal minden szintjén demokratikusan működjön, ehhez illeszkedő szervezeti formát kellene választani. Gerő Márton szerint az átalakulással párhuzamosan a kutatóhálózatban az évek alatt felgyülemlett sérelmeket el kell ismerni és jóvá kell tenni valamilyen módon, mert ahhoz, hogy egységesen tudjanak működni, alapvető feltétel, hogy ne görgessék tovább ezeket a feszültségeket. Ennek csak egy eleme, hogy a bölcsészek és társadalomtudósok is megkapják azt a fizetésemelést és egyéb juttatásokat, amiben a többiek részesültek. „Ez a minimum, és nem lehet annak függvénye, hogy melyik döntéshozó mennyire jó fej vagy nagyvonalú, vagy hogy marad-e egyáltalán rá forrás a HUN-REN kasszájában” – tette hozzá.

A közelmúltban ugyanis felröppent a hír, hogy Gulyás Balázs, a HUN-REN elnöke arra készül, hogy még az októberi tervezett újraegyesülés előtt szétosztja a meglévő forrásokat – vagy legalábbis azok egy részét – az alá tartozó kutatóközpontok között, amiből így megint csak kimaradnának a még az ELTE-hez tartozók. „Nagyon rosszul néz ki ebben a helyzetben, hogy átláthatatlanul elkezdi kiosztani a pénzt, mivel a minisztérium világossá tette, hogy az ELTE-s központok kompenzációja is a HUN-REN-nek juttatott költségvetési forrásokból képzelhető majd el, az lenne az elődleges forrás” – mondta Gerő Márton. Éppen ezért a TDDSZ a múlt héten nyílt levélben szólította a fel a HUN-REN vezetőit, hogy az új törvény elfogadásáig és az új kutatóhálózat létrejöttéig tartózkodjanak minden új kötelezettségvállalástól, és hozzák nyilvánosságra, hogy milyen források állnak még rendelkezésre, mennyit költöttek el eddig az idei költségvetésből, és milyen célokra.

Tanács Zoltán tudományos és technológiai miniszter még május végén lemondásra szólította fel a HUN-REN elnökét és vezérigazgatóját, mivel a jelenlegi vezetéssel nem tartja feloldhatónak a szervezet körüli feszültségeket. Gulyás Balázs elnök és Jakab Roland vezérigazgató ennek ellenére nem mondott le; a tudósok egy része azt is nehezen érti, hogy az új kabinet miért nem tudja eltávolítani őket, még mindig hoznak pénzügyi döntéseket, és felveszik a havi tízmillió forint körüli fizetésüket. A minisztérium tisztségviselői a kutatók felvetéseire úgy reagáltak: a HUN-REN-törvény nem teszi lehetővé, hogy egyszerűen el lehessen távolítani a vezetőket, és nem tér ki arra sem, hogy kinek van aláírási joga, ha az elnököt és a vezérigazgatót leváltják. Éppen ezért erre az átmeneti időre már nem érdemes őket törvényi erővel eltávolítani, ugyanakkor Gerő Márton szerint érthetetlen, hogy a többszöri felszólítás ellenére miért szervezkednek továbbra is, „miért nem húzzák meg magukat”, és segítik az átmenetet. De az is nehezen érthető, hogy a HUN-REN irányítótestületében ülő emberek – többek között nemzetközi hírű tudósok – miért asszisztálnak mindehhez.