Ez a harmadik alkalom, hogy fellép a Paloznaki Jazzpikniken. Hogy érzi magát, és fürdött-e a Balatonban?
A Balatonban nem fürödtem, mert amikor koncertezünk, akkor próbálok egész nap semmit se csinálni. De ha szabadnapunk van, az más, akkor pihenek. A feleségem, Lene és én viszont holnap hazautazunk, és komppal fogunk átutazni a Balatonon. De mondták már, hogy érkezzek hamarabb a fesztiválra, és akkor lehet vitorlázni is. Egyszer meg kellene azt szervezni.
A koncertje nagyon energikus volt, látszott a közönségen, hogy élvezi a show-t. Mit gondol, mi Rick Astley sikerének a titka?
Ez nagyon nehéz kérdés. Szerencsés voltam, olyan pillanatban tűntem fel, amikor a zene az emberek életének a részét képezte. Persze ez manapság is így van, Harry Styles és Taylor Swift esetében is. De a nyolcvanas években a világ egy kicsit naivabb volt, ha megnézel egy korabeli videóklipet, akkor lágy fókuszban látod a képet, ami miatt az emberek romantikusan viszonyulnak hozzá. Manapság a fiatalok is így kapcsolódnak ehhez a korszakhoz. A hatvanas és a hetvenes évek is csodálatos évtizedek voltak, de a nyolcvanas másabb volt a videóklipek miatt.
A legújabb lemezén a Never Gonna Stop című számban a mesterséges intelligenciáról énekel. Mit gondol, milyen hatással lesz az MI a popdalokra és a popiparra?
Rémisztő, félelmetes, ami történik. Ezzel szemben ma este is láthattuk a koncerten, hogy ha valaki felmegy a színpadra, és tud kapcsolódni az emberekhez, az sokkal fontosabb, mint bármilyen MI által létrehozott alkotás. Ha egy szobában előadsz embereknek, az számít igazán. Ha elmész az operába, vagy megnézel egy színdarabot vagy futballmérkőzést, az emberi dolog, akkor az egyének között interakció történik. De amint valami digitálissá válik, már másról van szó. Az nem belülről jön.
Most is dolgozik új lemezen?
Mindig dolgozom új lemezen. Most új dalokat próbálgatok, aztán meglátjuk, mi történik.
A popzene új, fiatal előadóinak mit tanácsol, hogyan lehetnek olyan nagy sztárok, mint ön?
Meg kell találniuk a közönségüket. És ha egy pubban találsz meg tizenöt embert, akkor őket is a közönségeddé kell tenned. Aztán több embernek kell előadnod. Manapság számos lehetőségünk van, hogy előadjunk az interneten, a YouTube-on, a TikTokon vagy bármin, és mindenki láthat mindent a világ bármely pontján. De amikor fiatal voltam, akkor felszerelést kellett szereznem, és azzal el kellett mennem egy pubba, hogy ott előadják. Így jobban lehetett kapcsolódni a közönséghez.
Tehát erre manapság is szükség van.
Én hatvanéves vagyok, és még mindig átélek pillanatokat a közönséggel. Csodálatos dolgokat látok az interneten, de azonnal elfelejtem őket. Ha viszont elmegyek egy koncertre, az hónapokig velem marad, vagy akár az egész életemre.
Új uniós AI-szabályok: mikor kell megjelölni a mesterséges intelligenciával készült tartalmakat?Völgytől a Katlanig, Boglártól Paloznakig: belakja a jazz a magyarországi fesztiválokatÖrökzöldek, új számok és AC/DC
Valljátok be, hogy a nyolcvanas évek zenéiért jöttetek. Azt fogjuk játszani, de közben mást is – mondta Rick Astley a koncertjén a Paloznaki Jazzpikniken, így utalva arra, hogy tisztában van vele, az emberek főleg az örökzöld slágereiért rajonganak, mint a Never Gonna Give You Up, a Together Forever és a She Wants to Dance With Me című számokért. A színpadot be is járta a nyolcvanas évek hangulata, ami a három másik énekesnek és a két szaxofonosnak is köszönhető volt. De emellett új dalok is elhangzottak, a legutóbbi, Are We There Yet? című 2023-as korongról, köztük a countryhangzású Dippin My Feet és a mesterséges intelligenciáról szóló Never Gonna Stop.
Az énekes két szám közt a humorát is megcsillogtatta,
például az egyik dob belsejéből kivett egy mixert és egy koktélospoharat, amibe Martinit öntött, majd az egyik biztonsági őrrel leküldte azt az egyik nézőhöz, aztán ő is felemelte a sajátját, mondván: Cheers! (Egészségedre!) A leghíresebb, 1987-es száma kapcsán pedig ezt mondta: „Ha a Never Gonna Give You Up-ot most énekelném el, akkor a közönség fele elmenne a bárba, és csak inná a pezsgőt meg a bort.”
Emellett más együttesek dalait is eljátszották, mint a Raye nevű brit énekesnő jazzes, popos Where Is My Husband? (Hol van a férjem?) című számát, vagy az AC/DC-től a Highway to Hellt, amihez Astley beállt a dobok mögé játszani. A koncerten bevallotta, hogy tizennégy évesen nagyon szerette a rockzenét, és arról álmodozott, hogy az AC/DC-ben lesz dobos.
Mesélt egy meglepő sztorit is, hogy egyszer felhívták Los Angelesből, hogy énekelne-e egy filmhez, melyben egy milliomos összejön egy prostituálttal, akivel aztán boldogan élnek. Astley úgy vélte, ez egy hülyeség, így visszautasította az ajánlatot, de később megbánta azt.
A koncerten így előadta a Pretty Womant, melyhez gitárt vett a kezébe, s felvett egy napszemüveget, így megidézte a szám énekese, Roy Orbison szellemét is.
A koncert vége felé pedig elmondta: az együttesénél nem szokás, hogy a show végén lemennek a színpadról, és megvárják, míg visszatapsolják őket. Ehelyett ők hátat fordítottak és megvárták, míg az emberek tapssal reagálnak, mikor is felhangzott a várva várt szám, a Never Gonna Give You Up, a kivetítőn pedig feltűnt Astley fiatalkori énje is.
Végül az énekes elmondta, hogy már harmadszor lépnek fel a Jazzpikniken, ami minden alkalommal egyre jobb lesz. A show-t aztán a következő gondolattal zárta: „Nem szeretek repülni, így egészen a Balatonig vezettem. De mondok nektek valamit: minden mérföld megérte.”
A siker titka a közönség körében
A koncert előtt a közönséget is megkérdeztük, miben rejlik Rick Astley sikerének a titka, avagy miért szereti a közönség 2026-ban. Egy pár, Gergő és Fanni azt mondta, azért várják az énekest, mert jó hangulatot csinál, és mert eredeti. – Ő nem játssza meg magát, és olyan zenéket csinál, amelyek harminc éve is jók voltak, és most is ugyanúgy lehet rájuk táncolni. És bár a Never Gonna Give You Up-pal indult el a karrierje, nagyon jó zenéi vannak e mellett is, és más stílusú dalokat is mer csinálni. A tíz éve kijött Angels on My Side című számát gyakran szoktam hallgatni – mondja Gergő.
„Ez a sláger a véletlen műve” – Interjú Rick Astley-velEgy hölgytársaság egyik tagja, Tünde szerint Rick Astley azért jó, mert vidám és emberközeli személyiség, jól kommunikál a közönséggel, a dalai pedig örökzöldek, míg Dóra szerint az énekes önazonos, és a karrierje kezdete óta szereti, amit csinál, ami abszolút lejön a színpadon. – Másrészt
ő nem repülővel utazik, hanem autóval megy a koncertjeire, ami lehet, hogy segíti a ráhangolódásban.
A fesztiválon Kuti Zoltánnal is találkoztunk, aki magyarra fordította Rick Astley 2024-es Never című önéletrajzi könyvét. – A sztori ’87-ben kezdődött, amikor tizennyolc éves voltam, és valamikor augusztusban a velencei Arató Discóban hallottam először a Never Gonna Give You Up-ot. A barátaim hívták fel rá a figyelmem, ők már hetek óta hallották, és mondták nekem, hogy erről a bikahangú, fiatal énekesről van szó. Akkor még nem lehetett kapni a lemezeit, így csak a rádióban hallgattuk őt.
Az elmúlt negyven évben pedig megmaradtam a nyolcvanas évek popzenéinél, és követtem Rick Astley munkásságát, így amikor két éve a Facebook-oldalára kitette, hogy hamarosan megjelenik a könyve, rögtön felvettem a kiadója magyar képviselőivel a kapcsolatot – mondja Kuti Zoltán, hozzátéve: a könyv azért izgalmas, mert közvetlen, laza hangvételben íródott, és bemutatja, hogy egy észak-angliai munkáscsaládból származó fiú hogyan került egyik napról a másikra a rivaldafénybe, illetve hogyan küzdött meg ezzel, és hogyan élte túl a hirtelen jött sikert.
