Az amerikai-iráni konfliktus újabb fordulatot vett, miután Donald Trump jelezte: a küszöbön álló újabb katonai akciók helyett egyelőre a gazdasági szankciókra és a blokád nyomására helyezi a hangsúlyt. Az Axiosnak úgy fogalmazott, Washington „visszafogottan” kezeli a helyzetet, és figyeli az iráni gazdaság romlását, a magas inflációt és a pénzhiányt. Egy héttel korábban még komolyan felmerült az újabb nagyobb amerikai katonai művelet lehetősége, most azonban a Trump-adminisztráció abban bízik, hogy a gazdasági szorítás tárgyalási engedményekre kényszerítheti Teheránt.
A Hormuzi-szoros ügyében közben közelebb került egymáshoz Irán és Omán technikai álláspontja. Abbasz Aragcsi iráni külügyminiszter augusztus 9-én azt közölte, hogy az új hajózási útvonalakról szóló iráni-ománi megállapodás a végső szakaszban van.
Irán újabb, gyakorlatilag teljesíthetetlen feltételeket szabott az Egyesült Államoknak a Hormuzi-szoros megnyitásáértEz azonban önmagában még nem jelenti a stratégiai fontosságú tengerszoros újranyitását. Teherán továbbra is azt követeli Washingtontól, hogy fizessen kártérítést a háborús károkért, szüntesse meg a szankciókat és az iráni kikötők blokádját, oldja fel a befagyasztott iráni vagyonokat, valamint hagyjon fel az Irán és szövetségesei elleni katonai fenyegetésekkel.
Közvetlen amerikai-iráni tárgyalás továbbra sincs
, az üzenetek közvetítőkön keresztül jutnak el egyik, illetve másik félhez.
Közel a technikai alku, távol a politikai megállapodás
A diplomáciai patthelyzet hátterében komoly belső hatalmi átrendeződés zajlik az Iszlám Köztársaság felső vezetésében. Masszúd Pezeskián elnök augusztus 9-én hivatalosan is Mohszen Rezait nevezte ki a Legfelsőbb Nemzetbiztonsági Tanács titkárává, miután Mohammed Bager Zolgadr lemondott a tisztségről. Modzsdtaba Hamenei legfelsőbb vallási vezető ugyanaznap saját képviselőjévé is kinevezte Rezait a testületben, Zolgradrt pedig politikai tanácsadójává tette. A személycserék azt jelzik, hogy a teheráni vezetés a Forradalmi Gárdához szorosan kötődő veteránokra támaszkodik a háborús és gazdasági válság idején.
Mohszen Rezai az iráni rendszer egyik legtapasztaltabb keményvonalas politikai-katonai szereplője. A veterán vezető már a sah elleni mozgalomban is részt vett, majd mindössze 27 évesen lett a Forradalmi Gárda főparancsnoka.
A szervezetet 1981 és 1997 között vezette, így az iráni-iraki háború nagy részében ő állt a gárda élén. Később a politikai életben és a gazdaságirányításban is magas tisztségeket töltött be. Kinevezése azt erősíti, hogy a legfelső biztonsági döntéshozatalban közvetlenül is nő a Forradalmi Gárda befolyása.
Egyszerűen nincs elég amerikai rakéta, Donald Trumpnak szólni kellett, hogy ne szélesítse ki az Irán elleni háborútA Legfelsőbb Nemzetbiztonsági Tanács az iráni államszervezet egyik legfontosabb döntéshozó testülete. A katonai stratégia, a nukleáris program, a külpolitikai mozgástér és a nemzetbiztonsági kérdések meghatározó része ezen a fórumon kerül napirendre, miközben a végső döntési jogkör a legfelsőbb vallási vezetőé. Rezai kinevezésének időzítése ezért különösen jelentős: a Hormuzi-szoros újranyitásáról folyó közvetett egyeztetések és az amerikai gazdasági nyomás közepette a teheráni vezetés nem engedékeny technokratát, hanem a rendszer egyik régi katonai emberét emelte kulcspozícióba.
Ezzel párhuzamosan továbbra is bizonytalanság övezi Modzsdtaba Hamenei helyzetét.
Édesapja, Ali Hamenei a február 28-án kezdődött amerikai-izraeli légicsapásokban vesztette életét, és az új legfelső vezető azóta nem jelent meg nyilvánosan. Az iráni állami média augusztus 9-én arról számolt be, hogy Pezeskián elnök július végén találkozott vele, a Baszidzs egyik vezetője pedig azt ígérte, később olyan felvételeket hoznak nyilvánosságra, amelyek Hameneit közterületen és katonai vezetőkkel együtt mutatják. A hosszan tartó nyilvános távollét tovább táplálja az egészségi állapotáról és tényleges politikai szerepéről szóló találgatásokat.
Egyre súlyosabb gazdasági helyzetben a perzsa állam
A katonai konfliktus gazdasági hatásai eközben súlyosbodnak. Az amerikai szankciók és az iráni kikötőket érintő blokád miatt a riál értéke mélypontra került, az infláció pedig a mindennapi megélhetést is egyre jobban terheli. Trump éppen erre építi mostani stratégiáját: Washington abban bízik, hogy a gazdasági szorítás hatékonyabban gyengítheti Teherán tárgyalási pozícióját, mint egy újabb katonai csapássorozat. Az amerikai vezetés ugyanakkor nem zárta ki a katonai eszközök későbbi alkalmazását, és a Perzsa-öbölben fenntartotta erőit.
A Hormuzi-szoros körüli patthelyzet a globális energiapiacokat is feszültség alatt tartja.
A háború előtt a világ tengeri kőolaj- és cseppfolyósítottföldgáz-szállításainak mintegy ötöde haladt át ezen az útvonalon. A lezárás és az iráni hajótámadások miatt a biztosítási költségek megugrottak, a hajózási társaságok pedig csak korlátozottan vállalják a kockázatot. Amerikai források szerint ugyanakkor a szoros déli útvonalán naponta több millió hordó olaj továbbra is kijut az Öbölből, amerikai katonai koordináció mellett.
Irán nagyobb ellenőrzést akar a Hormuzi-szorosban, kockázatos alku körvonalazódikIrán az elmúlt napokban nem enyhítette a politikai üzeneteit. A legfelsőbb nemzetbiztonsági tanács korábbi titkára még leváltása előtt az amerikai fenyegetések megszüntetéséhez, a blokád és a szankciók feloldásához, valamint teljes háborús kártérítéshez kötötte a szoros megnyitását. A teheráni parlament illetékes bizottsága közben jóváhagyta a Hormuzi-szoros ellenőrzéséről szóló törvényjavaslat kereteit, az iráni vezetés több szereplője pedig azt hangsúlyozta, hogy Irán nem mond le a térség feletti ellenőrzési igényéről. Ez azt jelenti, hogy a technikai hajózási alku előrehaladása mellett a politikai megállapodás továbbra is távoli.
Az elkövetkező napok így annak eldöntéséről szólnak, hogy a Donald Trump által választott átmeneti visszafogottság és a gazdasági nyomás közelebb visz-e egy kompromisszumhoz.
Az iráni-ománi megállapodás elkészülhet, de a szoros tényleges újranyitásához Washington és Teherán között kellene rendezni a blokád, a szankciók, a jóvátétel és a katonai fenyegetések kérdését. Közben a Forradalmi Gárdához kötődő Rezai kinevezése azt mutatja, hogy Irán a tárgyalási csatornák fenntartása mellett sem készül látványos engedményekre.
