Magyarország;kiállítás;fotográfia;

Szilágyi Róza Tekla: "Képanyagokat szívesen fogadunk, de nem közösségi kiállítóteret igyekszünk létrehozni, hanem egy izgalmas, de mégis fókuszált és koncepció mentén működő intézményt, amely kiállítási programjának jelentős része nemzetközi együttműködés

Mindennapok fotográfiája – Budapesten nyílik meg jövőre a világ első, hétköznapi fotókat bemutató központja

A mindennapi fotográfiát fogja bemutatni jövőre a világ első, ilyen tematikájú központja a Margit körúton közel hatszáz négyzetméteren. Az új intézményről Szilágyi Róza Teklával, az Eidolon Centre for Everyday Photography (Eidolon – A Mindennapi Fotográfia Központja) igazgatójával és társalapítójával beszélgettünk.

Miért döntöttek úgy, hogy a privát fotózásnak szentelnek egy kiállítóhelyet?

Mert privát fotográfia terén Magyarország kiemelkedő helyzetben van, példának hozhatjuk a Fortepan közösségi fotóarchívumot, a Hórusz Archívumot, illetve a Blinken OSA Archívumában őrzött Privát Fotó és Film Alapítvány gyűjteményét. Emellett azt is látjuk, hogy a nemzetközi múzeumi közegben is komolyan érdeklődnek a privát fotó iránt. Számos nagy intézmény, mint a Victoria and Albert Museum, a MoMA és az ICP gyűjteményében is található privát fotó. Valahol ez tudatos gyűjtés eredménye, máshol egy gyűjtő adományozta a képeket a múzeumnak. A privát fotóval másrészt sok kutató, gyűjtő és művész foglalkozik, de nem létezik egy olyan intézmény a világon, amely a teljes profilját a privát fotóra húzná fel. Mi az Eidolonnál két fő témával foglalkozunk, az elmúlt korok családi fényképeivel és a jelenkor interneten cirkuláló, amatőrök által feltöltött fotóival, beleértve a közösségi médiában megjelenő képeket.

A központhoz bárki beküldheti a fotóit, és azt jó eséllyel kiállítják?

Képanyagokat szívesen fogadunk, és mindig kíváncsiak vagyunk mások munkáira, de nem közösségi kiállítóteret igyekszünk létrehozni, hanem egy izgalmas, mégis fókuszált és koncepció mentén működő intézményt, amely kiállítási programjának jelentős része nemzetközi együttműködésekre épít. Az Eidolon kiállítási stratégiájának célja az, hogy a vizuális kultúráról és a képolvasásról minél többet mondjunk el, ezért a szakmai csapatunk is e mentén alakítja jövőbeli kiállítási programunkat. Ha ugyanis értően tanulunk meg privát fotográfiát olvasni, akkor érzékenyíteni tudjuk magunkat a társadalom jelenlegi helyzetével kapcsolatban.

Merre lesz pontosan a központ?

A Margit körúton évek óta üresen áll egy OTP- bankfiók, és mivel itt lakom a környéken, egy ideje nézegettem a helyet. Azt éreztem, hogy ha itt létrejön egy új fotós intézmény, akkor az jól fog passzolni az itt működő Margit negyed program tevékenységébe és a kerület atmoszférájába is. Az otthonunk megtalálásában az OTP-csoport támogatott bennünket.

Hogy fog kinézni a tér?

A célunk az, hogy legyen egy nagyobb kiállítóterünk, amelyben akár két közepes méretű kiállítást is tudunk rendezni, és lesz egy kisebb terünk is, ahol frissen felbukkant képanyagokat tudunk bemutatni vagy kurrens társadalmi folyamatokra tudunk hamar reagálni egy kisebb kiállítással. Emellett létrehozunk egy könyvtárat is, ahol fotókönyveket és a privát fotográfia fontosabb fotóelméleti szövegeit lehet olvasni. Igazgatóként nekem az a vágyam, hogy ez a könyvtár kutatószobaként is működhessen, mert sok egyetemista és kutató keres meg minket, hogy szeretnének velünk dolgozni és foglalkozni a magyarországi képanyaggal, vagy rajtunk keresztül más nemzetközi fotógyűjteménnyel. A kiállítóteret pedig úgy alakítjuk ki, hogy rendezvényeket is tudjunk szervezni, hogy az Eidolon eddig is futó klubeseményeit, filmklubjait és konferenciáit is itt szervezhessük meg.

Ha definiálni kellene, pontosan milyen fotókat fognak kiállítani?

Mi szándékosan választottuk a mindennapok fotográfiája kifejezést, amit az angol ajkú szakirodalomban vernakuláris fotográfiának (vernacular photography) hívnak. A központ tervezésekor én eleinte a banális, amatőr, talált, privát, alkalmazott fotográfia kifejezéseken gondolkodtam, de végül Simó Györggyel, az Eidolon Centre for Everyday Photography másik alapítójával a mindennapok fotográfiája kifejezést választottuk, mert abba mindegyik előbb említett képcsoport beletartozik. Hogy néhány szokatlanabb példát említsek: ide sorolhatók akár a hivatásos fotósok családi albumai, az orvosi eszközöket befotózó alkalmazott fotósok bizonyos munkái és a közösségi médiában megjelenő képek is. 

Az intézmény működését segíteni fogja egy szakmai csapat?

Már most van egy nemzetközi tanácsadó testületünk, amely lassan két éve segíti a munkánkat. Egyik tagja Geoffrey Batchen, az Oxfordi Egyetem Művészettörténeti Tanszékének professzora, a vernacular photography fogalmának megalkotója, aki hosszú évtizedek ótafoglalkozik privát fotográfiával, és Andrew Dewdney, aki a London South Bank Universityn alapította meg a Centre for Study of the Networked Image kutatóközpontot, amely többek között a privát fotó kortárs digitális formáival foglalkozik, illetve Oksana Sarkisova, a CEU Blinken OSA Archívumának senior kutatója.

Népszerű ösztöndíj fotósoknak

Az Eidolon Centre for Everyday Photography intézménye (Eidolon – A Mindennapi Fotográfia Központja)  2023 őszén kezdte meg működését. Számos kutatást elindítottunk, és egy nemzetközi, angol nyelvű folyóiratunk is van, amelyben a privát fotográfia szakmájának legnagyobb nemzetközi képviselői publikálnak azzal a céllal, hogy ezt a témát a laikus közönségnek és a szakmabelieknek is átadják – mondja Szilágyi Róza Tekla. Kiemeli azt is, hogy van egy nemzetközi pályázatuk, az Eidolon Grant, amelyen keresztül huszonötezer eurót kaphat a nyertes pályázó. – Erre az ösztöndíjra az elmúlt két évben több mint ezer pályázat érkezett több mint hatvan országból. Mindezek mellett Talks on everyday photography címmel nemzetközi konferenciákat is szervezünk – tette hozzá az igazgató.

Reiner Stach szeptember 2-án megjelenő, kommentált A kastély-kiadása nem új végső megfejtést ígér. A kézirat törlésein, javításain és narrátori trükkjein át azt mutatja meg, hogyan építette fel Franz Kafka az elérhetetlenség világát.