Október 19-én szavaz Kanada nyugati tartománya, Alberta a kötelező szecessziós népszavazás jogi előkészítéséről, amelynek kacifántos leírása valójában a tartomány elszakadási törekvésének kétsebességes folyamatát jelzi. A kanadai szövetségi jog és az alkotmány ugyanis megtiltja a tartományoknak, hogy egyszeri referendummal döntsenek az országtól való elszakadásról. Az októberi szavazás tehát csupán az előkészítési opció élesítéséről szól majd, ám így is súlyos politikai hozadékai vannak.
A szénhidrogénekben gazdag Alberta karakterében mindig is különbözött az európai kultúrkörhöz közelebb álló keleti tartományoktól (főként Ontario és Quebec) és földrajzi távolságát tekintve is több ezer kilométerre található a Kanada politikai központját jelentő Ottawától. Alberta 1905-ben tartományi rangot kapott, ám a saját természeti kincsei feletti rendelkezést megtagadta az ottawai kormány a bevándorlás és a földosztási szövetségi ellenőrzésére hivatkozva.
Később a ’70-es évek olajválságára válaszul 1980-ban a Pierre Trudeau vezette szövetségi kormány a világpiaci ár alatt rögzítette a kanadai olajárat és extra adókat vetett ki az albertai kitermelésre, hogy így védje a keleti tartományok lakóit az inflációs hatástól.
A mesterséges korlátozás következtében számos beruházó kivonult a tartományból, több tízezer ember vált munkanélkülivé.
Ezt az ősbűnt a magyar szolidaritási hozzájáruláshoz hasonló elvonási rendszerrel fejelte meg az ottawai kormány, amellyel az olajkincsekben gazdag Alberta nettó befizetője lett a szövetségi államkasszának. Az olajpénzeket a kormány arra költötte, hogy a gazdaságilag kevésbé előnyös helyzetben lévő tartományokban is magas szintű közszolgáltatásokat nyújthasson. Az eddigi kizsákmányolás érzetére csak rátett a második Trump-adminisztráció vámháborúja, amelynek következtében az Albertából érkező kőolaj és földgáz is vámterheket kapott.
Az amerikai Politico nyár elején készített egy riportot egy albertai szabadtéri eseményről, ahol a szecessziópártiak a júliusi 1-i Kanada Napja helyett az elszakadás ügyét népszerűsítették. Az egyik szórólapon szereplő karikatúrán egy vörös-fehér juharleveles szúnyog látható, amint Alberta testét szipolyozza. A felirat szerint „Alberta természetes ellensége a keleti szúnyog”.
Az elszakadást pártolók között nagyon népszerűek az összeesküvés-elméletek is.
Marc Carney liberális miniszterelnököt a felépülő új világrend bábjának tartják, hiába figyelmezteti a lakosságot a Brexit szomorú következményeire, amelyet a brit jegybank elnökeként személyesen nézett végig. A Biden-kormányzat környezetvédelmi okokból leállítatta a Keystone XL vezetéket, amely albertai olajat szállított volna az USA szívében található Nebraska államba. A Trump-adminisztrációnak természetesen nincsenek skrupulusai a környezetkárosítással szemben, sőt elkötelezett híve az olajkitermelési kapacitás növelésének. Scott Bessent pénzügyminiszter januárban már úgy nyilatkozott, hogy Alberta „az USA természetes partnere” és a tartomány „bőséges nyersanyagairól” is említést tett.
Így fordulhat elő, hogy a Kanada és USA közötti vámháború ellenére a tartomány képviselőit már magas rangú kormánytisztviselők is fogadják Washingtonban.
A szeparatista és antiglobalista érzület mindenben rokon a MAGA-republikánusok populizmusával. A Politicónak nyilatkozók között többek Trump 2024-es győzelmét ünneplő sapkát viseltek és sokan bíznak abban, hogy az elszakadás esetén az USA vevő lenne az albertai kőolajra és földgázra. Az egyik kiválást támogató csoport, az Alberta Prosperity Project már a washingtoni kormánynál kilincsel egy 500 milliárd dolláros hitelért, amely segítené a tartomány „zökkenőmentes kiválását”.
Bár az elszakadást csupán az albertaiak 30 százaléka támogatja, Carney miniszterelnök minden fórumon felhívja a figyelmet az alacsony részvétel jelentette kockázatokra.
Az elszakadást támogató szavazók minden bizonnyal elmennek majd szavazni, míg a bizonytalan vagy egységpárti blokk tévesen azt hiheti, hogy a voksolás már „úgyis lefutott meccs”. Az éberséget erősítendő, Carney több Trudeau által bevezett környezetvédelmi szabályt visszavont, és Danielle Smith albertai kormányzóval együtt egy új nyugati vezetékről szóló megállapodást jelentett be, amely külföldi exportra dolgozna. A keményvonalasok már nem hisznek a kormányfő szavainak, az azonban csak októberben derül ki, hogy Carney gyakori látogatásai és figyelmeztetései meggyőzik-e Alberta lakóinak többségét arról, hogy a sikeres jövőjüket továbbra is Kanada jelenti.
Ez már bevallottan a megtorlás, Donald Trump 50 százalékos büntetővámmal sújtja Kanadát