A hazai turizmus térképén két kiemelkedő vízi célpont vonzza a látogatókat, ám a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) és a Nemzeti Turisztikai Adatszolgáltató Központ (NTAK) adatai alapján alig-alig hasonlítható össze a két régió, vagyis a Balaton és a Tisza-tó. Míg előbbi továbbra is a magyar turizmus afféle „nehézsúlyú bástyája”, az elmúlt évtizedek minden örökségével, előítéletével és legendájával, addig utóbbi egyre inkább a dinamikus, az ökoturizmusra és a fenntartható aktív kikapcsolódásra építő, sikeres alternatívát képviseli.
Az elmúlt két-három év adatai szerint a Balaton turisztikai térsége a vidéki vendégforgalom több mint 30-35 százalékát adta, az éves vendégéjszakák száma stabilan a nyolc-kilencmilliós sávban mozog. Az olyan húzónevek, mint Siófok, Balatonfüred, Hévíz vagy Zalakaros önmagukban is százezres, sőt milliós nagyságrendű éjszakaszámot teljesítenek. Ezzel szemben a Tisza-tó éves szinten mintegy nyolcszázezer-egymillió vendégéjszakát regisztrál.
A térség kiemeltebb települései – Poroszló, Tiszafüred, Abádszalók és Sarud – ugyanakkor arányaiban sokkal kiegyensúlyozottabb elő- és utószezoni forgalmat bonyolítanak. Míg a Balatont még mindig erősen jellemzi a július-augusztusi nyári csúcs, a Tisza-tó esetében a tavaszi és őszi horgász-, kerékpáros- és vízi-turisztikai szezon érdemben hosszabbítja meg a kihasználtságot.
Fontos különbség a vendégösszetétel is. Míg a Balatonnál a külföldi látogatók aránya eléri a 20-25 százalékot, addig a Tisza-tó kifejezetten belföldi célpontnak számít, ahol a hazai utazók aránya a 90 százalékot is meghaladja. A szálláshelyi és vendéglátóipari bevételek terén a különbség még tovább nyílik. A Balatonnál az elmúlt évek prémium szállodafejlesztéseinek köszönhetően az egy kiadható szobára jutó árbevétel és a napi szobaárak is jóval felülmúlják az országos átlagot. A régió a főváros mögött az ország második legjelentősebb turisztikai árbevétel-termelő területe.
A Tisza-tónál a szállásdíjak és a vendéglátás árai mérsékeltebbek, a kínálat gerincét a falusi turizmus keretében működő magánszálláshelyek, kempingek és panziók adják. A bevételek egy része nem a luxusszolgáltatásokból, hanem a belépőkből – a Tisza-tavi Ökocentrum vagy a nemrégiben megnyílt tiszafüredi Kérész Látogatóközpont díjaiból –, a csónak- és felszerelésbérlésből, valamint az aktív programokból származik.
Az állami támogatások és beruházások terén is jól látható a különbség a két régió között. Kiemelt fejlesztési térségként a Balaton környékére több száz milliárd forint áramlott az elmúlt években. Nemcsak a Kisfaludy-program keretében megvalósult szálloda- és strandfejlesztések hanem az úthálózat, a kikötők is jelentős összegeket kaptak az elmúlt másfél évtized Fidesz-kormányai alatt.
Rátelepszik a hőkupola a vendéglátásra is, már csak a panasz árad a BalatonnálSzállodák pluszban, magánszállások mínuszban: felemásan indult a nyárA Tisza-tónál a fejlesztések inkább a természetközeli turizmus elérését szolgálták. A Poroszló és Tiszafüred közötti, műtárgyakkal és hidakkal megtűzdelt kerékpárút kialakításával vált teljessé és biztonságossá a 67 kilométeres tókerülő gátút, amelyet a szabadstrandok korszerűsítésével, vízi-turisztikai megállóhelyek kialakításával tettek még vonzóbbá, ezek költsége azonban még mindig töredéke a balatoni beruházásokénak. Turisztikai szakemberek szerint a két vízfelület így nem egymás riválisa, hanem inkább egymás kiegészítője.
A Balaton nagyobb vendégkört képes befogadni, s inkább a magasabb árfekvésű tömegturizmusra épít, míg a Tisza-tó a fenntartható, természetközeli és lényegesen pénztárca-barátabb aktív kikapcsolódás mintatérsége Magyarországon.
A Tisza-tavon nincsenek óriási jachtok, sem egymást érő négy-ötcsillagos luxusszállodák – egyetlen kiemelkedő kivételtől, a négycsillagos tiszafüredi Balneum hoteltől eltekintve. Emiatt a célközönsége is elsősorban a belföldi középosztály, az átlagos jövedelemből élő családok és a természetjárók. A jelenlegi gazdasági környezetben azonban a helyi vállalkozók bevételei is egyre szűkösebbek, mert a megélhetési költségek növekedése miatt sokaknak még két-három éjszakás belföldi pihenésre sem futja.
– Különösen fájdalmas változást jelentett a turisztikai szereplők számára a SZÉP-kártya felhasználási szabályainak módosítása – mondta a Népszavának Kücsön Gyula a sarudi élményfalu megálmodója. Amíg ugyanis korábban a feltöltött keretek 70-75 százalékát közvetlenül a belföldi szálláshelyeken és vendéglátásban költötték el a munkavállalók, addig a kártya keretének élelmiszer vásárlásra vagy lakásfelújításra történő megnyitása érezhetően elszívta a forrásokat a hazai pihenéstől. Mivel a belföldi vendégeket így már kevésbé kötik a hazai úticélok, mint korábban amikor a kártya felhasználási lehetőségei korlátozottabbak voltak, a fizetőképesebb családok inkább a külföldi utak felé fordulnak.
Minden szolgáltatót érint a Tisza-tó térségében a falusi vendéglátástól kezdve a nagy szállodákig, hogy az embereknek nincs pénzük nyaralni, akinek pedig van, az már nem is a Balatonra megy, hanem a görög, a spanyol, az olasz vagy a horvát tengerpartra indul, főleg, ha aktuálisan épp kedvező az euró árfolyama.
A szakember kiemelte: nagy állami fejlesztési források és kiemelt központi projektek nélkül, nagyjából a saját erejükből fejlődnek az itteni vállalkozások. Igyekeznek olyan aktív és emberközeli élményeket adni, amiben még visszaköszön a Tüskevár, és benne Matula bácsi világa, s ez az a fajta romantika, ami sokak szerint megkülönbözteti a térséget a Balatontól. – Itt azért viszonylag kevés a csillogás, inkább átlag turisztikai szolgáltatásokat nyújtó igényes és emberbarát a közeg, egyfajta igazi lelassulás, „slow living”, ahogy manapság divatos nevezni – mondta. Hogy árakban mennyivel versenyképesebb a Tisza-tó, mint a Balaton, arra úgy válaszolt: ez egyre inkább a szolgáltatási színvonaltól függ. A Tisza-tónál mostanság alakul ki az a fajta igényesebb gasztronómiai közeg, ami a magasabb árkategóriát is elbíró vendégeket bevonzhatja. Nemrégiben kötöttek szövetséget az egri borvidékkel, hogy a két térség ilyen módon is összekapcsolódjon.
Egyre több pénzt vesz el az Orbán-kormány a jómódú településektől, az ostor a nyaralótulajdonosokon csattanGondolnánk, hogy a horgászok valamelyest fellendítik a tó forgalmát, s a vendéglátásból élők bevételeit, de ez messze nincs így. Nagyon érdekes a horgászturisztika helyzete, s nagy dilemma, hogy ezt az ágazatot lehet-e egyáltalán „turisztikaként” értelmezni – mondják a helyiek. Kérdés ugyanis, hogy a horgászok mennyit fogyasztanak, és hol pihennek meg? A Tisza-tó eredeti szabályozása szerint hivatalosan nem lehetne kempingezni a parton, ennek ellenére a horgászok 80-90 százaléka lakóautókkal, sátrakkal érkezik. Nem fogyasztanak a helyi vendéglőkben, hozzák magukkal az élelmiszert, s igazából csak élvezik ennek a térségnek az előnyeit, teherviselés nélkül. A szálláshelyeiken a horgászok aránya 2-3 százalék alatt van. Ők inkább önellátó nomád életet élnek, aminek amúgy van létjogosultsága, viszont nem termel bevételt a térségnek. Ráadásul – tisztelet a kivételnek – gyakran a szemetet is otthagyják maguk után, aminek elszállításáról szintén az itteni településeknek kell gondoskodniuk.
