A FŰZ egy jól összeszokott szakmai és baráti csapat, mely 2021-es alapítása óta tudatosan olyan érzékeny témákkal dolgozik, amelyek a megérdemeltnél kevesebb figyelmet kapnak, holott mindenki életét érintik.
– A csapattal mindig olyan témákat keresünk magunknak, melyekhez mindannyian tudunk kapcsolódni, és azokat is megszólítani, akik nem érdeklődnek annyira a művészeti világ iránt – mondta Tóth Annamária Rita, hozzátéve, az idő mint tényező is mindenki életében meghatározó, ezért is kérték fel a megnyitóra Grósz Eszter filozófust, hogy tágabb értelemben is tekintsen a témára.
Idő mint filozófia
„Mindent a maga idejében” – szól a kiállítás címe, és ugyanezzel a gondolattal kezdte Grósz Eszter is a megnyitószövegét, melynek elején a Prédikátor könyvéből idézett egy ide vonatkozó gondolatot: „Mindennek meghatározott ideje van, ideje van minden tevékenységnek az ég alatt: ideje a születésnek és ideje a halálnak; ideje az ültetésnek és ideje az elültetett növény kiszaggatásának; ideje a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje a hallgatásnak és ideje a szólásnak.”
A filozófus szerint aligha van ennél egyszerre megnyugtatóbb és nyugtalanítóbb gondolat, hisz olyan rendet ígér, amelyben a növekedésnek és az elmúlásnak, a megőrzésnek és az elengedésnek egyaránt megvan a maga ideje.
Vagyis minden el fog jönni, aminek el kell jönnie, hiszen Isten mindent a maga idejében megfelelőnek és helyénvalónak készített el, és ezért nem kell szorongani, csak végig kell sétálni ezen a „tanösvényen”.
Grósz Eszter azonban felhívja figyelmet egy ellentmondásra is: e bölcsesség mintha mégis azt sugallná, hogy nagyon is múlik rajtunk valami, ami talán éppen az idő, mivel nemcsak meg kell érkeznünk az egyes állomásokra, de ezt lehetőleg a megfelelő időben kell tennünk. Szerinte ezért a kiállítás címe nem kész bölcsességet, hanem kérdést fogalmaz meg: van-e a dolgoknak saját idejük, és mi történik, ha az életünk folyása nem esik egybe ezzel az idővel?
Másik valóságok
Az öt mű az időt más-más aspektusból mutatja be. Palman Zsuzsi Mézelők című képén méhecskéket látunk kék és zöld színű sávok előtt, olyan érzést keltve, mintha éppen egyik virágról a másikra szállnának.
– Az alanyaimnak azért választottam a méheket, mert az ő életük nem olyan időfelfogásban zajlik, mint az emberé, hanem ciklikusan, azaz körkörösen, azt a tevékenységeik ismétlődése határozza meg. Ezzel szemben nekem az időm kényszerűen feszesebben zajlik, hiszen adott időre kell beérnem az otthonomból a városba, a gyerekemet elvinni az oviba, és közben tudnom kell, mikor indul a vonat, mikor van nyitva a bolt, és mikor kell este lefeküdni, hogy másnap ne essünk szét.
Amikor viszont egyszer megkérdezték tőlem, hogy gyerekként hogyan viszonyultam az időhöz, akkor nagyon jó érzés volt azt válaszolni, hogy nem volt. Emlékszem, hogy a nyári szünetekben csak úgy léteztünk.
Tóth Annamária Rita Világok sokasága című műve az időt absztrakt módon fogalmazza meg: hat vászonra festett képén derengő fényeket és színes, kavargó foltokat látunk.
– Ennél a műnél az egyes képekre úgy tekintek, mint életeseményekre, utakra, melyeknek megvan a saját idejük, és amikor lezárulnak, emlékként megmaradnak az ember lelkében. A Világok sokasága cím pedig azt fejezi ki, hogy többféle valóságot tudunk megélni az életünk során, több világnak vagyunk a részei, amelyek vagy kapcsolódnak egymáshoz, vagy nem – mondta a művész.
A képek közül az egyik pedig távolabb helyezkedik el a többitől, ezen a derengő fényt kör alakban látjuk, amiről a napra asszociálhatunk, mely akár egy időn kívüli állapotot is jelképezhet.
A tárlaton szerepel egészen konkrét alkotás is, melyen egy anya látható a gyermekével megháromszorozva, míg a címe: 5 hónap alatt 1854 alkalommal, összesen 49 901 percig.
– Én most aktívan élem az anyaságot, öt hónapos a kisfiam, és ezért adtam a műnek ezt a címet, mely a vele eddig eltöltött szoptatási időre utal
– mondta Juhász Kinga, és így folytatta: – Amióta ő megszületett, mintha egy teljesen másik dimenzióba léptem volna, aminek sokkal kaotikusabb ideje van, mint ahogy korábban éltem. És míg a gyerekkel foglalkozom, közben arra is gondolok, hogy mennyi mindent kellene csinálnom, de a mantrám továbbra is az, hogy „mindent a maga idejében”, hisz most meg szeretném élni a pillanatot.
A középkor reneszánsza
Az anyaság mint téma Wirth Abigail kerámiaképén is megjelenik, mely olyan érzést kelt, mintha egy európai középkori művet néznénk. A képen egyszerre több jelenet látható: középen egy anya áll páncélban, míg körülötte több kislányt látunk, akik valójában egy kislányt ábrázolnak, aki hol szomorkodik, hol durcáskodik, hol az anyja hajába kap, vagy éppen le akarja nyilazni.
– A műveimet mindig saját élmények és érzelmek ihletik, az utóbbi időben pedig elsősorban az anya-gyerek kapcsolat foglalkoztat, a mostani munkámnál az inspirált, amikor a szülő megpróbálja a csemetéjét kordában tartani, hogy beütemezze az idejét, vagyis megmondja neki, mikor egyen, legyen csöndben vagy aludjon. Ehhez ideális volt a középkori narratív ábrázolás, amihez amúgy is gyakran nyúlok, hisz ezeken a régi képeken sokszor több dolog történik „egyszerre”, vagyis fázisokban ábrázolják az idő múlását, így jól bemutatható, amikor a szülő körül a gyerek szaladgál és rosszalkodik – mondta Wirth Abigail, hozzátéve,
a képen egy kis fekete, repkedő ördög is feltűnik, ami azt szimbolizálja, hogy az embernek néha elfogy a türelme.
Czinder Fanni műve a figuralitás és az absztrakció határán egyensúlyozik: a Balatonról készült fekete-fehér fotókból és szintén a Balatonból származó kagylókból áll, melyet rétegzett és festett plexi keretez.
– Az életünk során, ahogy az idő múlik, egyes emlékek velünk maradnak, mások elhalványodnak, vagy átalakulnak, torzulnak. És közben mi magunk is állandóan változunk jó vagy rossz irányba – mondta a művész. Alkotásán is ezért tükröződik a felület, hogy magát a munkát se lehessen mindig ugyanúgy látni, másrészt a fotók részben eltakarják egymást, mint az egymásba fonódó emlékek, melyek közül egyesek kisebb, mások nagyobb hangsúlyt kapnak.
– Olyan ez az egész, mint a víz, amely folyton hullámzik, akárcsak az életünkben az érzések és az emlékek, amelyek szintén változtatnak rajtunk.
A jövőt tekintve pedig nem lehet mindent előre kontrollálni vagy felgyorsítani. Van, amit egyszerűen meg kell élni a jelenben, amelyben éppen létezünk. Hagyni kell, hogy a dolgok megtörténjenek, amikor azoknak eljött az ideje.
Infó
A Mindent a maga idejében című kiállítás szeptember 17-ig látogatható a Hungarian Art & Business (HAB) épületében, Budapesten, a VI. ker., Andrássy út 112. szám alatt.
