Kubatov Gábor;Ferencvárosi Torna Club;Magyar Péter;Kálnoki-Kiss Attila;

A sas csípje meg, hát milyen gyorsan tanul az elnök úr!

Kellett egy kormányváltás, de az „idegbeteg Pétertől” aránylag gyorsan eljutott a „kedves Attiláig” Kubatov Gábor, az FTC elnöke

Megtanult szépen, tagoltan írni Kubatov Gábor a választások óta. Nem egyszerűen hangnemet váltott, hanem úgy tűnik, mintha április 12-e után már nem esne nehezére kezelni a kést és a villát, vagy a betűket és a szavakat, s mintha már értené is a jelentésbeli finomságokat.

Az év elején még így beszélt a Ferencváros elnöke Magyar Péterről: „Cash, Tisza, pia és egy kis kola. Hogyan legyél igazi hülyegyerek? Először is legyél Magyar Péter. Ez mondjuk szar.”

Most pedig, a választás után, amikor a Fradiváros 25 milliárdos elszámolása miatt Kálnoki-Kiss Attila sportállamtitkárhoz kell fordulnia, már így kedveskedik: „Tisztelt Államtitkár úr, kedves Attila!”

Ugyanaz a Kubatov. Ugyanaz a klubelnök. Ugyanaz a Ferencváros. Csak a címzett lett más.

Magyar Péter április előtt még:

„Őszintén és egyenesen fogalmazok: Magyar Péter jól láthatóan egy idegbeteg, gyenge idegzetű csávó.”

Most pedig ugyanő azt írja az államtitkárnak: „Elküldtem azokat a dokumentumokat, amelyek igazolják, hogy a Fradivárosra fordított pénzek jogszerűen és a célnak megfelelően kerültek felhasználásra.” Az „idegbeteg, gyenge idegzetű csávóból” tehát hirtelen jogszerűen és célnak megfelelően felhasznált pénz lett. A hangnem pedig még tovább szelídült.

Pedig Magyar Péterről az év elején még Deutsch szokásos alpáriságát idézően közölte: „Ez egy ilyen hülyegyerek. Egy gátlástalan hülyegyerek.”

De Kálnoki-Kiss Attila a héten már ilyen hangvételú levelet kapott: „A transzparencia jegyében szerettem volna minél hamarabb rendelkezésre bocsátani a szükséges igazolásokat.”

A „gátlástalan hülyegyerek” után a „transzparencia”.

Rapid fejlődés fél év alatt. Lehet, kicsit elkésett vele.

Pláne, hogy Kubatov akkoriban nem állt meg ennyinél. Magyar Péter tőzsdei ügyleteiről ezt állította: „Magyar olyan részvényeket vett, amiről tudta az infókat. És persze az ilyen menő arcok, mint ez a hülyegyerek, a látszatra semmit nem adnak.”

Most viszont már éppen a látszatnak és a transzparenciának kell megfelelni. Dokumentumokat kell küldeni, igazolni kell a jogszerűséget, és illendően kell megszólítani az államtitkárt.

Magyar Péternek akkor még ez jutott: „Ha nettósítani akarod a hülyeségedet, akkor dicsekedj el a csajodnak, hogy mekkora tőzsdei cápa vagy. Hogy mennyit lehet kapni érte, hát egy laza ötöst, le lehet guggolni érte.”

Kálnoki-Kiss Attilának most már: „Tisztelt Államtitkár úr, kedves Attila!”

Ez nem egyszerűen hangnemváltás. Ez politikai akklimatizáció. Kubatov eddig személyében támadta, megalázta, kocsmai hőzöngőt idézően sértegette az ellenzék miniszterelnök-jelöltjét.

Most pedig ugyanannak az embernek a kinevezettjét már úgy becézgeti, mintha „kedves Attilával” együtt álltak volna a 2-es szektor kerítésrángatói között. Kubatov azt állította: „Őszintén és egyenesen fogalmazok…” Most is egyenes a mondat, csak egészen más irányba mutat: „A transzparencia jegyében szerettem volna minél hamarabb rendelkezésre bocsátani a szükséges igazolásokat.”

A korábbi egyenes beszédből gyalázkodás lett, a mostani egyenes beszédből együttműködés. Fél éve Magyar Péter még „hülyegyerek”, „gátlástalan hülyegyerek”, „idegbeteg, gyenge idegzetű csávó” volt. Most pedig itt a hízelgő, bizalmaskodó, fejet hajtó stílus: „Tisztelt Államtitkár úr, kedves Attila!”

De a személyiség nem változott. Csak a hatalmi helyzet. Annyi a pozitívum, hogy klubelnök egész gyorsan megtanult szépen írni. Köszöntsük Európában. 

Igen. Nem. Egyelőre nem tudni. De valami lesz, mert a magyar sportban ilyen még nem fordult elő.