Szörnyű állapotok vannak. Tudunk olyan hegyközségről, ahol konkrétan lincseléssel fenyegették meg a tisztségviselőket arra az esetre, ha bekapcsolnák a jégkárelhárító rendszert. Annyi téves információ terjedt el viszonylag rövid időn belül a közösségi felületeken, hogy észérvekkel már nem nagyon lehet harcolni ellenük, azokat alig hallja meg valaki. Nem is akarom minősíteni ezt az egész történetet, mert csak nagyon súlyos szavakat tudnék megfogalmazni az emberi hülyeségről – mondta a Népszavának egy mátravidéki szőlész.
Az elmúlt hetekben – részben a rendkívüli aszályhelyzet és csapadékhiány miatt felerősödött azok hangja, akik szerint a jégkárelhárításra kiépített JÉGER elnevezésű rendszer „beavatkozik” az időjárásba. „Szétkergeti a felhőket”, emiatt kerüli el az országot az eső.
Nemrégiben Bóna Szabolcs agrárminiszter bejelentette: megtartotta első ülését a rendszer működését vizsgáló tudományos testület létrehozását előkészítő szakmai munkacsoport. – Magyarországon immár 8 éve működik egy országos jégkármérséklő rendszer (JÉGER), amelynek fenntartására évente mintegy 2,5 milliárd forintot fordítottak. Jogos elvárás, hogy egy ekkora volumenű, az időjárási folyamatokat érintő rendszer működéséről pontos, független és tudományosan igazolt ismereteink legyenek. Ma azonban nincs ilyen átfogó, független, hazai tudományos értékelés, amely minden felmerülő kérdésre megnyugtató választ adna. Meggyőződésem, hogy ez az elmúlt évek egyik komoly mulasztása. Egy ilyen jelentőségű rendszer esetében ezt a vizsgálatot már évekkel ezelőtt el kellett volna végezni. Nem történt meg – foglalta össze az előzményeket a tárca vezetője.
„A természet nem hülye” – Önként csinálunk sivatagot Magyarországból, de van, aki nagyon szeretné, ha a csapadékvízre végre nem ellenségként tekintenénkBóna bejelentette: ezt a hiányosságot most pótolják, ezért felkérte a Magyar Tudományos Akadémiát, fogja össze azt a kutatási folyamatot, amelynek eredményeként objektív, tudományos, megalapozott válaszokat kapnak majd a rendszer valós működéséről.
– Nem olyan kutatást szeretnénk, amely igazolja a JÉGER működését, s nem is olyat, amely annak károsságát akarja bizonyítani. A vizsgálatok kiterjednek majd minden olyan kérdésre, amely a társadalmat foglalkoztatja.
Arra például, hogy kimutatható-e bármely összefüggés a JÉGER működése és a csapadék mennyisége, eloszlása vagy az aszály között. Arra, hogy van-e bármilyen hatása a környezetre. Arra, hogy milyen hatékonysággal végzi a feladatát és arra is, hogy jelent-e bármilyen egészségügyi kockázatot – tette hozzá.
Ígérete szerint a kutatás teljes mértékben független lesz, a minisztérium ehhez mindössze a feltételeket biztosítja, de a tudomány dolga feltárni az összefüggéseket és levonni a következtetéseket.
Ki szeretnék venni a JÉGER ügyét a hitviták világából, s azt elérni, hogy a jövőben ne hiedelmek, feltételezések vagy közösségi médiában terjedő vélemények alapján beszéljünk erről a rendszerről, hanem egzakt, tudományos eredmények alapján.
Korábban megírtuk, hogy a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara 2018-ra építette ki a 986 generátorból álló országos hálózatot, ami tíz négyzetkilométerenként egy generátort jelent.
Hézagos a jégkárok elleni védelemElvileg nincs olyan technológia, amellyel teljes mértékben kiküszöbölhető a jégverés, ám a rendszer alkalmazásával a lehulló jégszemek mérete bizonyíthatóan kisebb lesz, így kisebb károkat okoz a jég. A beruházás az Agrárkamara adatai szerint már 2018-ban bizonyította létjogosultságát: a jégkárok 70 százalékkal, a jégkár aránya pedig az összes bejelentett mezőgazdasági káron belül a harmadára esett vissza.
Vagyis az országos jégkármérséklő rendszerrel évente több tízmilliárd forintos nagyságrendű kárt előznek meg a mezőgazdaságban, a polgári, ipari és állami létesítményekben, ingatlanokban és ingóságokban.
Idén augusztusban az Agrárkamara – gazdálkodók bevonásával – elkészített egy reprezentatív felmérést, amely alapján országosan a gazdák kétharmada a JÉGER-rendszer leállítását kérte. Így az ország legtöbb megyéjében, a Dunántúl egy részét kivéve jelenleg nem üzemel a központi rendszer. Ezen túl azonban magánszemélyek vagy épp szövetkezetek, szőlőtermesztéssel foglalkozó gazdák is telepítettek ilyen állomásokat országszerte.
Az egri borvidéken például több mint húsz ilyen működik, állami támogatás nélkül, a szőlőtermelők által összeadott pénzből építették ki, s tartják fenn – rájuk például nem vonatkozik a leállás.
– Itt az egri borvidéken a helyközségi tanács tagjai döntenek majd arról, hogy működtetik-e a berendezéseket vagy sem – mondta a Népszavának Pál Sándor, az egyik legnagyobb helyi bortermelő cég, az Egri Csillagok Zrt. elnöke.
Szavai szerint egy magánmeteorológiai céggel állnak kapcsolatban, ők figyelik a meteorológiai adatokat, s abból egy számítási modell alapján valószínűsítik, hogy hány százalék a jégeső veszélye. Ha ez elér egy bizonyos kritikus szintet, akkor kapnak egy sms-t, hogy be kell kapcsolni a gépeket. Ahhoz képest, hogy mekkora kárt tud okozni egy jégeső, a rendszer működtetése nem igényel nagy kiadást, szemben például azzal, ha az Egri Hegyközség 1250 hektárjának egyharmadát elveri a jég, utóbbi ugyanis akár 4–500 millió forint fölötti kárt is okozhat. Ez csak a szőlőre vonatkozik, noha „egy füst alatt” megvédik az autókat, kerteket, gyümölcsösöket, s a háztetőket is.
Rázsi András meteorológus – ma egy egri középiskola tanára – közösségi oldalán foglalta össze véleményét az országos jégkármérséklő rendszerről. – Pont annyit tud, amit a neve mond, se többet, se kevesebbet. Ahhoz, hogy megértsük a rendszer pontos működését, lehetőségeit és korlátait, érdemes tisztában lenni azzal, hogy jön létre az a jelenség, aminek megszűnését, de legalább mérséklődését reméljük, azaz hogyan keletkezik a zivatar, aminek időnként kísérőjelensége a jégeső. A levegő leginkább nitrogénből és oxigénből áll, de található benne sok nyomelem is, többek között vízgőz és aeroszol, azaz lebegő szilárd vagy cseppfolyós részecske, és a csapadékképződésben e két utóbbinak van jelentősége. A levegő vízgőztartalmát közvetlenül nem érzékeljük, de láthatjuk, ha például egy hideg téli napon kicsapódik az ablakaink belső oldalán. Nyáron a levegő vízgőztartalma nagyobb, mint télen, de mégsem látjuk az ablaküvegen, aminek az oka, hogy a vízgőz kicsapódása nemcsak a mennyiségétől, hanem a levegő hőmérsékletétől is függ. Minél alacsonyabb ugyanis a hőmérséklet, annál kevesebb vízgőz szükséges ahhoz, hogy meginduljon a kicsapódás, azaz a levegő telített legyen vízgőzzel. A zivatarok jellemzően nyáron keletkeznek, de nem példa nélküli a hidegebb hónapokban sem. A létrejöttükhöz elsősorban az szükséges, hogy a légkör egy részén feláramlás alakuljon ki. Alapesetben fölfelé haladva a levegő hőmérséklete csökken, így a feláramló levegő, ahogy hűl, egyre közelebb kerül a telítettséghez, majd amikor eléri azt, elindul a kicsapódás a levegőben található lebegő részecskékre. Az így létrejövő apró cseppecskék tovább emelkednek és tovább „híznak”, úgy, hogy egymással is ütköznek és további vízgőzt szívnak magukba, s teszik azt cseppfolyóssá. Ha a feláramlás elég erős, akkor ezek az egyre hízó cseppek abba a magasságba is feljuthatnak, ahol a hőmérséklet fagypont alá csökken, és így megfagyva eleinte apró jégszemek keletkeznek. Minél nagyobb a feláramlás, annál tovább maradnak a levegőben ezek a jégszemek, és minél tovább maradnak a levegőben, annál nagyobbra tudnak hízni. Amikor a jégszemek elérik azt a méretet, hogy a gravitáció hatása meghaladja a rájuk ható erők összességét, megindulnak a talaj felé, és az esetek többségében útközben meg is olvadnak. Ha azonban a feláramlás elég erős, a zuhanó jégszemeket többször is visszaemeli, s azok tovább növekednek. Amennyiben így jelentős méretet érnek el, már nincs elegendő idejük arra, hogy zuhanás közben megolvadjanak, Ezért szilárd halmazállapotban érik el a felszínt, gyakran jelentős károkat okozva – írta.
Az olyan intenzív feláramlás, ami létre tud hozni jégesőt okozó zivatarokat, a Kárpát-medencében az esetek legnagyobb részében ciklontevékenységhez kötődik, annak is leginkább a hidegfrontjához, vagy az azt megelőző összeáramlási vonalhoz.
A jégkármérséklő rendszer működésének lényege, hogy amikor a légköri feltételek kedveznek a zivatarok kialakulásának – vagyis várhatóan olyan feláramlások jönnek létre, amelyek zivatarfelhők képződéséhez vezethetnek –, ezüst-jodid részecskéket juttat a légkörbe az érintett területen. Ennek hatására megnő a kondenzációs és fagyási magként szolgáló lebegő részecskék koncentrációja, így ugyanabból a vízmennyiségből több, de kisebb méretű jégszem alakul ki. Ennek következtében a kevés nagy méretű jégszem helyett sok apróbb keletkezik, amelyek nagyobb valószínűséggel olvadnak meg, mielőtt elérnék a felszínt – magyarázta el a rendszer működését.
Az évszázad aszálya fenyegeti Magyarországot a legszárazabb tavasz utánAmíg a gyümölcs- és zöldségtermesztőknek – különösen a Dunántúlon – a jég szinte 100 százalékos kárt jelent, addig az alföldi szántóföldi búzát, kukoricát, napraforgót termelőknek a csapadékhiány sokkal nagyobb kiesést okoz, mint egy esetleges helyileg behatárolható jégkár. A kritikusok szerint extrém időjárási helyzetekben a talajról kijuttatott ezüst-jodid nem képes eljutni a felhő megfelelő rétegeibe időben, így a jégeső ugyanúgy bekövetkezik, emiatt a rendszerre fordított milliárdos működtetési összegek nem térülnek meg arányosan. Sokan úgy vélik, hogy a generátoros védekezés hamis biztonságérzetet nyújt ahelyett, hogy a valódi fizikai védekezést, például jégvédő hálók építését vagy modernebb, repülőgépes, rakétás eljárásokat támogatná az állam. Bár az ezüst-jodid kijuttatott mennyisége elenyésző és környezetvédelmi határérték alatti, többen azért aggódnak, hogy a vegyszer halmozódása és a légköri folyamatok mesterséges befolyásolása az emberi egészségre is ártalmas lehet. A JÉGER legnagyobb ellenzői az alföldi – különösen a Csongrád-Csanád, Békés, Jász-Nagykun-Szolnok és Hajdú-Bihar megyei növénytermesztők, a közösségi médiában szerveződő lakossági csoportok, amelyek közvetlenül a JÉGER-t és a talajgenerátor-kezelőket tették felelőssé az elmaradt esőkért, helyenként fizikai atrocitásokkal vagy fenyegetésekkel is sújtva utóbbiakat.
