A növények nemcsak dekorációként szolgálnak, de meghatározzák az életünket, hiszen készülhet belőlük élelmiszer, gyógyszer, üzemanyag, és akár spirituális célokra is használhatók. A növényekhez való viszonyunk azonban napjainkra alapvetően megváltozott, ezt a témát járja körbe a budapesti Knoll Galéria kiállítása.
– Már a tárlat „Növények és mi” címe is orientál minket, hiszen mi ezzel jelezzük, hogy közösséget vállalunk a növényekkel, mivel minden ember kapcsolatban áll velük, és ez a viszony sokrétű lehet. A halott szeretteinktől is virággal búcsúzunk el, de virágot viszünk a születésnapra, nőnapra, tehát ezzel fejezzük ki a másik iránt a szeretetünket. A virágokhoz ezért mély érzelmek kötnek minket – mondja Pilinger Erzsébet, a Knoll Galéria vezetője. De negatív példákat is hoz, mondván, a kapitalizmusban az embernek kizsákmányoló kapcsolata is van a növényekkel: például ipari volumenű mezőgazdaságban dolgozzuk fel azokat, hogy aztán élelmiszert készítsünk belőlük, de emiatt el is pusztítjuk az ott élő növényeket, így azt is befolyásoljuk, hogy hol nőhetnek.
– Gondoljunk arra, hogy mennyi monokultúrás erdő létezik, melyekben csak egy fatípust ültettek. Ezt a környezetvédő teoretikusok nagyon károsnak tartják, mivel ezeken a területeken nem tud annyiféle rovar vagy más élőlény létezni, mint egy sokféle fából álló erdőben.
Az embereknek tehát rendkívüli hatásuk van a növények életére, ezért is kell ezt a viszonyt megvizsgálnunk – mondja a művészettörténész. A kiállítás alcímében olvasható plantropocén kifejezés egy olyan új időszakot jelöl, melyet nem földtörténeti korszakként kell értelmezni, hanem egy az emberek és növények között létrejövő új viszonyrendszernek. – Ez az elmélet eléggé inspiráló, mert arra mutat rá, hogy a jövőben egy jobb világ köszönthet be, ha változtatunk a Földet kizsákmányoló szemléletünkön – véli a galerista.
A kiállításon szereplő művek is az ember és a növény kapcsolatát dolgozzák fel: Korossy-Khaill Levente Fennmaradás című sorozatán például nőalakokat látunk, akik ápolják, védelmezik a növényeket. Egy narancssárga lepelbe öltözött nő egy pálcával éppen varázsol egy növény felett, míg egy másik, akár egy óriás vagy istenség, gumicsövön keresztül öntöz fűzfákat. A Felemelkedés című sorozatban férfiakat látunk, akik viszont már küzdenek a növényekkel, és arányukban kisebbek, ami felidézheti bennünk Babszem Jankó történetét vagy Gulliver utazását Brobdingnagban az óriásoknál.
Zilahi Anna Urtica című performatív videójában maga a költő-képzőművész tűnik fel, aki egy erdőben sétálva csalánok leveleit tépi le, majd azokat összevarrva ruhát készít magának, melyet magára ölt, így egyesülve szimbolikusan a növénnyel. – A művész a saját sérülékenységét mutatja meg, a testi és pszichés valójának határait feszegeti azzal, hogy érintkezik a fájdalmat okozó növénnyel – mondja Pilinger Erzsébet.
Fercsik Mariann fotósorozatát nézve messzire „utazunk”, kínai rizsföldeket látunk, melyeken azonban egy közeli gyár miatt már nem rizst termesztenek, hanem azokon gyümölcsfák virágoznak. Az ipari termelés miatt viszont a méhek sincsenek már a környéken, így a beporzást munkások végzik egy ecsetre hasonlító faeszköz segítségével. Szeli Kamilla nemezből készült szobrai pedig felnagyított, lebegő polleneket ábrázolnak, az alkotó konkrétan a pollenek mikroszkopikus képéből indult ki – a művek így a virágport a szó szoros értelemben közel hozzák a látogatóhoz.
Két alkotás a fantáziánkat is igénybe veszi: Paul Horn és Lotte Lyon osztrák művészpáros Újfundland című fotóin a zöld árnyalataiban pompázó esőerdőket látunk, de a látszat csal, mert ezek nem igazi helyszínek, hanem a művészek által létrehozott, mesterséges terek, azaz bemutatják azt, hogyan él a természet, mint burjánzó és harmonikus tér a tudatunkban. A hosszú nevű „conceptual drive_by (eden_jeneses and Omon Wynfryth)” nevű alkotópáros misztikus műve pedig egy katonai ágyból, egy 3D-nyomtatással készült kígyóállkapocsból és egy fémtáblába gravírozott szövegből áll, melyen az olvasható, hogy az alany, aki ebben az ágyban felébredt, nem tudja, hogyan került egy kertbe. Ennek eldöntése már a befogadón múlik.
Infó: A növények és mi – avagy a plantropocén esélyei. Kurátor: Pilinger Erzsébet. Knoll Galéria Budapest, Budapest VI. kerület, Liszt Ferenc tér 10. Megtekinthető 2026. szeptember 30-ig
