Miért gondolta azt, hogy a Covid témája megér egy regényt, ráadásul egy kétkötetest?
Mert a Covid egy olyan alapszituációt teremtett, ami egyéni és társadalmi szempontból is jelentősen módosított a szokásainkon, az életvitelünkön, a beidegződéseinken, a reflexeinken és az emberi kapcsolatainkon. A szövegeimben pedig az ember, illetve az emberi viszonyok mindig is fontosak voltak. Másrészt én is átestem a Covidon, s fontosnak tartottam, hogy beszéljünk arról a társadalmi és mentális helyzetről és azokról a kilábalási stratégiákról, amelyek egyénenként mások és mások voltak. Ezért is fontos, hogy a regényemben egyes szám első személyű elbeszélő szerepel, az ő szűrőjén keresztül látjuk ezt a szituációt, ami így befogadhatóbbá és átélhetőbbé válik az olvasók számára. És bár nehéz erről a témáról beszélni, s a pandémia alatt sokakat komoly traumák és veszteségek értek, azt gondolom, fontos ezzel irodalmi szinten is foglalkozni, hisz meghatározó jelenség volt a tizen- és huszonéves fiataloknak is, akik korábban nem éltek át semmi hasonlót. A regény elbeszélője is egy huszonéves nő, aki elméleti fizikával foglalkozik, és igencsak érzékeny alkat.
A Covid mint határhelyzet már az első kötetben is sok mindent vált ki a főhősből.
Igen, az első könyvben az az alapszituáció, hogy a főszereplő, aki egy berlini konferenciáról érkezik haza Magyarországra, elutazik vidékre, hogy meglátogassa a beteg nagyanyját, és belecsöppen a pandémia által kialakult helyzetbe, amikor is elkezdődtek a lezárások. Számos problémával, családi traumákkal kell szembenéznie, ami ebben a szélsőséges helyzetben válik igazán fontossá és érdekessé. Egyrészt a nő egy olyan beszélgetés tanúja lesz, ami egy bűncselekmény elkövetéséről szól, és ennek aztán utánajár, ami szintén problematikus helyzeteket szül. Emellett szó esik családi kérdésekről is, például az apa és lánya kapcsolatáról, két testvér közti viszonyról és generációs traumákról is, mivel a regény nemcsak a jelenben játszódik, hanem több idősíkon. A fizikus főhősnek pedig nemcsak a szakmájához kapcsolódó elméletekben kell a közös pontot megtalálnia, hanem a családi ügyekben is.
Már a novelláskötetében, a Váltóáramban is fontos szerepet kap a tudomány, hisz abban a Betelgeuse nevű csillag felrobbanása változtatja meg az emberek életét. Akkor ezek szerint érdeklődik a tudomány iránt?
Valóban, a Váltóáramnak bizonyos értelemben folytatása, nagyobb léptékű továbbgondolása az új regény, mert szó van benne fizikáról és fizikai jelenségekről is, de ebben női elbeszélő szerepel, ami igazi kihívást jelentett számomra, hiszen olyan nyelvet, érzésvilágot és gondolkodásmódot kellett megjelenítenem, ami egészen más, mint azoké a férfiaké, akik a Váltóáramban beszélnek. Ez a szereplő érzékenyebb, finomabb, ugyanakkor kritikusabb is, és az ő szemszögén keresztül sokkal mélyebbre látunk az emberi kapcsolatokban.
Hogy találta meg ezt a női hangot?
Sokáig gondolkodtam azon, hogy egyáltalán belekezdjek-e. A Váltóáram kapcsán sokan írtak arról, hogy miért nincs benne női elbeszélő, és hát, ami azt illeti, fel kellett nőni ehhez a feladathoz, meg kellett ehhez érni, és sokat kellett írni. S elengedni azt, hogy bármilyen tudatosságra törekedjek ennek a hangnak a megtalálásában. Hogy az természetes módon szólaljon meg. Olyan szereplőt szerettem volna, aki a maga komplexitásával, hibáival, esendőségével áll az olvasó elé, akinek tudunk a gyermekkoráról, a párkapcsolatáról, a hivatásáról, és ismerjük az érzelmi világát, a vágyait, s hogy miként hat a személyiségére a pandémia időszaka. Ő egy igazán kitett helyzetbe kerül, de egy regénynek az is a feladata, hogy olyan helyzeteket mutasson be, teremtsen, amelyekből tanulni, okulni lehet.
A Fóbia első kötetét a műfaji sokszínűség jellemzi. Elmondható lesz ez a második könyvről is?
Igen, egyszerre bűnügyi történet, családregény és fejlődéstörténet is, a két könyv pedig együtt ad ki egy teljes regényt. Tehát ez nem úgy második kötet, hogy az első befejezése után döntöttem el, hogy folytatom a történetet. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy a második könyv utolsó fejezetét írtam meg legelőször, még 2018-ban. Ez egy tudatos folyamat volt. Azért választottam ketté a történetet, mert így egyrészt izgalmasabb, másrészt technikailag is jobban kivitelezhető volt. Sokan meghökkentek azon, hogy az első rész egy erős fordulóponton ér véget, de ez egyáltalán nem baj, sőt. Annyit elmondhatok a második könyvről, hogy visszatérünk arra a helyszínre, ahol az első kötet nagy része játszódik, és hogy azok a kérdések, amelyek korábban felvetődtek, valamilyen formában megoldást nyernek. Emellett szó lesz a pandémia utáni helyzetről, ráébredésről, komoly önvizsgálatról és fölszabadulásról.
