Bár voltak olyanok is, akik védelmükbe vették Unger Anna politológust, a többség megütközéssel fogadta, hogy Ligeti Miklós, a Transparency International Magyarország jogi igazgatója helyett őt választotta meg a parlament az újonnan felálló Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal (NVVH) elnökévé. Az Europion felmérése szerint a tiszás szavazóknak is csupán ötöde értett egyet a döntéssel.
Az elutasítás gyaníthatóan csak részben magyarázható azzal, hogy Unger Annának volt egy rosszul sikerült, félreértelmezett mondata. Amikor arról beszélt, hogy az elszámoltatás során hat éven belül nem számíthatunk jogerős ítéletekre, akkor nyilvánvalóan nem az általa elképzelt ideális állapotot, hanem a jelenlegi bírósági gyakorlatból következő reális helyzetet vázolta fel.
Síklaki István szociálpszichológus a Népszava kérdésére nem hisztériának, hanem természetes jelenségnek nevezte a széles körű elégedetlenséget. Kézenfekvő, hogy az elmúlt évtizedekben nyújtott teljesítménye Ligeti Miklós mellett szólt, hiszen a Transparency egyik vezetőjeként közismert és hiteles személyiség. A parlamenti bizottsági meghallgatáson is meggyőzően szerepelt, úgy tűnt, minden arra predesztinálja, hogy a vagyonvisszaszerzési hivatal vezetője legyen.
Unger Anna mozgástere jelentős, a kulcsdöntések mégis több szereplő között oszlanak megUnger Anna szólt, hogy őt ne hívogassa se Magyar Péter, se másEhhez képest – folytatta Síklaki István – a kevéssé ismert Unger Anna megjelenése meglehetősen szürke volt, miközben nagyon határozottan nyilatkozott a bizottsági ülésen. A szociálpszichológus szerint Unger asszertíven viselkedett, tehát a meggyőződéssel képviselt saját álláspontja mellett nyitottnak bizonyult mások véleménye iránt is.
Sok múlik azonban a benyomásokon: az emberek többsége érzelmileg viszonyul az ilyen típusú politikai esetekhez. A közvélemény jelentős része a határozottságát nem asszertivitásként, hanem agresszivitásként értékelte.
Óhatatlanul negatív reakciót vált ki, ha van egy eleve nagyra becsült jelölt, aki ráadásul legyőzi a másikat a meghallgatási versenyben, mégsem ő nyeri el az adott tisztséget. Normális, ha ez indulatokat kelt, és az is normális, ha az indulatok szabadon megnyilvánulnak – közölte Síklaki István. Nincs ebben semmi meglepő, ahogyan abban sincs, hogy különféle összeesküvés-elméleteket kezdtek el terjedni arról, miért nem Ligeti Miklósra esett a kormánypárt választása.
Europion: A tiszásokat is megosztja Unger Anna megválasztása az NVVH éléreNem találkozott Unger Anna szakmai előélete azzal, amit a választók elképzeltek„Ilyenkor várható és érthető a konteók felbukkanása. Nem mondom, hogy ezt szeretni kell, de így működik a társadalom” – jelentette ki.
Az ügynek van kifejezetten jó oldala is: a kormány olyan légkört teremtett, amely lehetővé teszi, hogy felszínre törjenek a tömegesen megfogalmazott, artikulált vélemények – hangsúlyozta a szociálpszichológus, aki nem érzi úgy, hogy az Unger Annával időközben készült interjúk alapvetően befolyásolták volna a róla kialakult képet. A kommunikáció láthatóan nem az erőssége – állapította meg Síklaki István. Hozzátette:
az viszont, hogy a megválasztása jó döntés volt vagy sem, csak a gyakorlatban, nagyjából fél év múlva fog kiderülni.
Győri Gábor politikai elemző, a Policy Solutions igazgatója előrebocsátotta: a közösségi médiában megjelenő reakciók általában intenzívebbek és hevesebbek az általános társadalmi véleménynél. Ezzel együtt Unger Anna megválasztása valóban váratlanul jött sokak számára. Azok, akik tudták, ki ő, politológusként ismerték.
Valószínűleg belejátszott a döntésbe az is, hogy mi a szerepköre a vagyonvisszaszerzési hivatal elnökének. Nem neki kell nyomoznia, vádat emelnie. Világosan kirajzolódott, hogy Unger Anna a vízióalkotást, a stratégiai irányvonalak kijelölését markánsan a feladatának tekinti. Jó elgondolás a részéről az is – bár ennek formája még nem kidolgozott –, hogy szeretné fenntarthatóvá tenni a korrupció elleni fellépést.
A hivatalnak nehéz dolga lesz – utalt a politikai elemző arra, hogy Ligeti Miklós szerint jó esetben is csak az elrabolt közvagyon 10 százalékát lehet visszaszerezni.
(Érdekes módon ez a kalkuláció nem váltott ki tiltakozást, szemben azzal, amit Unger Anna a jogerős ítéletek időpontjáról mondott.)
Győri Gábor helyénvalónak tartja, hogy sem Unger Anna, sem Ligeti Miklós nem táplált illúziókat. Az esetek nagy részében ugyanis a lopásnak tekintett pénzlenyúlások súlyosan etikátlanok, de papíron feltehetően jogszerűek voltak.
Nemzetközi viszonylatban sem ritka, hogy az eltűnt pénzeknek nem tudnak a nyomára jutni, ha mégis, csak rendkívül elhúzódó, akár évtizedekig elhúzódó bírósági eljárások után – hívta fel a figyelmet Győri Gábor. Az, hogy Magyarországon ennyire szerteágazó, ennyire rendszerszintű volt a korrupció, egész biztosan nem könnyíti meg a vagyonvisszaszerzési hivatal helyzetét. A lopás szervesen beépült az állam működésébe.
Síklaki Istvánhoz hasonlóan Győri Gábor is rögzítette: a társadalom megnyugtatása és Unger Anna megítélése szempontjából egyaránt sok múlik azon, hogyan és kikkel sikerül felépíteni az új szervezetet, képes lesz-e betölteni a hivatal azt a szerepet, amit a közvélemény vár tőle.
Egy másik megosztó ügy
Unger Anna jelölése, majd megválasztása kapcsán Orbán Balázs doktori disszertációjának bírálata mellett egy másik megosztó ügyet is felidézett az Akadémiai Dolgozók Fóruma az elmúlt napokban.
Amikor egy évvel ezelőtt a négy humán- és társadalomtudományi kutatóközpontot leválasztották a HUN-REN hálózatából, és a mai napig homályos okok mentén az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez csatolták, a végső döntést az egyetem szenátusa szavazta meg.
Unger Anna volt az, aki kezdeményezte, hogy az ELTE zárt ülésen döntsön a kérdésről, amit a kutatók egy része a mai napig sérelmez.
„Az alapesetben nyilvános szenátusi ülésen így az érintett központok dolgozói, érdekvédelmi szervezetei nem vehettek részt, az ülés jegyzőkönyve azóta sem ismert, azt az ELTE közérdekű adatigénylésünkre sem adta ki. A választások után is csak azokat a dokumentumokat kaptuk meg, ahol a minisztérium részes fél volt. Ez nem átláthatóság. A döntés következményeként nem csak a kutatóhálózat egysége bomlott fel. A kutatóközpontokra vonatkozó új szabályzatok mindeddig nem készültek el, a dolgozók katasztrofális anyagi helyzetbe kerültek, és az egyetem szervezeti rendszerében semmilyen képviseletet nem kaptak” – írta az ADF.
„Az egyetemi szabályzat nem ír elő indokolási kötelezettséget a zárt ülés elrendeléséhez, de most szívesen hallanánk az érveket, amelyek a szenátor asszonyt a javaslat megtételére késztették, és a magyarázatot arra, hogy ehhez mennyiben szolgáltak alapul az átláthatóságról, demokráciáról, részvételről, elszámoltathatóságról és civil bátorságról alkotott elképzelései.”
A tavaly júliusi szenátusi ülésen a kutatóközpontok dolgozói a hálózat szétszakítása és az átadás ellen több módon is tiltakoztak, többen a nyilvános szenátusi ülésen is megjelentek. Unger javaslatára szenátus megszavazta a zárt ülés elrendelését, a tiltakozókat pedig kiutasították a teremből.
Mivel az ülés jegyzőkönyvét azóta sem hozták nyilvánosságra, nem tudni, hogy kik és milyen érveket hoztak fel a kutatóközpontok átvétele mellett vagy ellen és ki hogyan szavazott.
Unger Anna szerepének megítélése az ügyben ellentmondásos, mint arról az ADF bejegyzése alatti kutatói kommentek is tanúskodnak. Van, aki úgy gondolja, a szenátusi ülésen akár más döntés is születhetett volna, amennyiben a nyilvánosság előtt zajlik. Más viszont amellett érvel, abszurd éppen Unger felelősségét firtatni, hiszen ő számos fórumon állt ki korábban a NER ellen. Ráadásul forrásunk szerint egyike lehetett annak a kevés embernek, aki nemmel szavazott a kutatóközpontok átvételére.
A Tisza első igazi töréspróbája Unger Anna kinevezése