Nyílt titok, hogy a tárgyalásai során rendszeresen tart előadásokat olyan népmesékre hivatkozva, melyeket a történészek az álhistorizáló mendemondák közé sorolnak. A világpolitika meghatározó szereplői közül állítólag Donald Trump viselte a legnehezebben a besenyőkről és a birodalom nagyságát megalapozó uralkodókról szóló sztorikat. Nem nehéz elképzelni a hírhedten figyelemzavarral küzdő amerikai elnök arcát, amint kínzó álmosság gyötri orosz partnerét hallgatva. Biztosak lehetünk abban, hogy ez a legkevésbé sem akasztotta meg Putyin tárgyalási stratégiáját.
De Putyint egyáltalán nem zavarja az sem, hogy kiderült, kitől kölcsönözte az államfői ars poeticáját jól jellemző hírhedt mondását. Caligula uralkodásának befejező, legőrültebb időszakában nagy előszeretettel mondogatta, hogy „Oderint dum metuant”. Magyarul, „Gyűlöljenek, csak féljenek”.
Ahogyan a történelmi tényeket, úgy Caligulának ezt a mondatát is kellő kreativitással használja az orosz elnök. A nyugati sajtóban róla készülő karikatúrákra reagálva egyszer úgy fogalmazott: „Rajzolgassanak csak, a lényeg, hogy féljenek!”. Az utóbbi néhány évben atomfegyverrel sűrűn fenyegetőző Dmitrij Medvegyev már úgy módosította az őrült római uralkodó és a hasonlóan vérgőzös orosz birodalmi vezető szavait, hogy „ha nem tisztelnek, akkor féljenek”. Mindezek után nem csoda, hogy a moszkvai propagandistáktól a legelborultabb kirohanásaik során rendszeresen hallhatjuk a caligulai-putyini gondolat valamelyik verzióját.
Megtapasztalva uralkodásának utolsó húsz évét teljesen érthető, hogy miért Caligulától merített Putyin és nem valamelyik humanistától. Az ukrajnai háború legutóbbi történéseit, a béketárgyalások esélyeit vizsgáló szakértők és kutatóintézeti elemzések sokasága mutat rá a félelemkeltés, a blöff és a megtévesztés kimagasló jelentőségére Moszkva tetteiben.
Ukrajna – részben a saját fejlesztésű pilóta nélküli eszközökre, rakétákra, részben a nyugati szövetségesektől kapott haditechnikára és műholdas támogatásra támaszkodva – rendkívül hatékonyan rombolja Oroszország haditechnikai, ipari és logisztikai hátországát. Putyin válasza erre a minden korábbinál hevesebb rakéta- és dróntámadások további fokozása. Eltérnek az értékelések arról, hogy ki és mit ért el eddig a háború immár ötödik, egyben egyik legvéresebb nyári szakaszával.
Az ukránok fél éve 30-35 ezer főt meghaladó veszteséget okoznak havonta az ellenségnek. Ezzel azt érték el, hogy az orosz haderő a jelenlegi mozgósítási gyakorlatával nem tudja pótolni a harcoló alakulatai létszámhiányát. Erre két válasza lehet Moszkvának. Az egyik szerint az eddigieknél több katonát, újabb 300 ezer fegyverest kellene felsorakoztatniok az ukrán védvonal áttörésére. A tábornoki kar és a megújított katonai vezetés évek óta erről igyekszik meggyőzi Putyint. A másik lehetséges megoldást az eddigieknél modernebb fegyverek kínálhatnák. A korszerű, hatékonyabb haditechnika hadrendbe állítására azonban az orosz hadseregnek nagyon korlátozottak a lehetőségei. A felhasznált drónok számát nagyságrendekkel tudták növelni, és egy jelentős újítást is felmutattak a gázturbinás drónok fejlesztésével. A Cirkon nevet viselő hiperszonikusnak és lelőhetetlennek beharangozott csodafegyverről viszont éppen a napokban bizonyosodott be, hogy a Patriot rendszerek nagy hatékonysággal képesek megsemmisíteni.
Putyin még megpróbálhatja egy általános mozgósítással és az ukrán nagyvárosok élhetetlenné rombolásával a maga javára fordítani a háború menetét. Hogy mennyire képes az orosz elnök racionális, nem kozmetikázott realitásokra alapozott döntéshozatalra? Annak alapján, amit az utóbbi időben hallunk tőle, ne várjunk csodát.
A hátországból kitartóan szivárgó információk egyértelmű előkészületekre utalnak. Az orosz elnök természetesen tagadja hogy mozgósításra készülne. Érezhetően tart a tömegek reakciójától. Veszélyes következményekkel járhat az is, ha az oroszok megkísérlik megfagyasztani Kijevet és a többi ukrán nagyvárost. Míg Kijev és Harkov már több pokoli tél tapasztalataival felvértezve várja a hideg hónapokat, addig Moszkva és Szentpétervár lakossága leginkább a légvédelem, és a városi hatóságok hatékonyságában hisz.
A téli fagyok eljöveteléig maradt két hónap Putyin rutinosan alkalmazott eszközeinek a jegyében fog telni. A félelemkeltés java az ukrán lakosságra irányul majd. De kijut belőle Európának, Ukrajna legaktívabb szövetségeseinek is.
A leginkább Németországból és a három balti államból jövő jelzések orosz hibrid hadviselésre utaló aktivitásokról szólnak. A berepülések, az energetikai infrastruktúrát érintő diverzáns akciók, valamint Európa-szerte a hadiipari érintettségű üzemek tűzesetei, felébresztették a kontinenst.
Az EU védelmi miniszterei a legutóbbi történések ismeretében az írországi Wicklowban vitatták meg az Ukrajnának nyújtott katonai támogatás mellett a tengeri és hibrid fenyegetések elleni lépéseket. Azt már egyik európai vezető sem vitatja, hogy van teendő bőven. Arról azonban megoszlanak az értékelések, hogy milyen mértékű kockázatokkal kell számolni.
Amerikai és baltikumi hírszerzési információkra, szakértői elemzésekre hivatkozva a Wall Street Journal, a The Guardian, és a Defense News leginkább provokációk, hibrid akciók lehetőségére hívták fel a figyelmet. Az érezhetően növekvő feszültséget európai és amerikai reakciók igyekeztek csillapítani. A NATO légi erejének több mint ötven repülőgépe, többek között amerikai, norvég és lengyel F-35 vadászgépek, AWACS és speciális elektronikus harci rendszerek tették egyértelművé, hogy mi történne egy orosz agresszió esetén. Az előzetes bejelentés nélkül augusztus 18-án indított több napos hadgyakorlat üzenetét az orosz katonai vezetés megértette.
Még ennél a hadgyakorlatnál is keményebb történéssel volt kénytelen szembesülni Moszkva. A napokban norvég és amerikai alakulatok Tomahawk szárnyas rakéta és Strikemaster rendszereket telepítettek Norvégiában Trondheim környékén és a Jan Mayen-szigetre. Ezeknek a rakétakilövő technikáknak és a hozzájuk tartozó radarállomásoknak a megjelenése felér egy rémálommal Putyinnak. A Kremlben bizonyára megértik, hogy csak idő kérdése és hasonló csapásmérő eszközök jelennek meg Finnországban, Németországban, Lengyelországban és Romániában.
Még nem lehet tudni, hogy minderre milyen lesz az orosz elnök reakciója. De érdemes felidézni, hogy 1983-ban Ronald Reagan döntése nyomán Pershing II rakétákat telepítettek Európába a szovjet SS-20-as rakéták telepítésére válaszul. A NATO határozott lépése akkor a hidegháborús politikájának átgondolására kényszerítette a Szovjetuniót.
Putyinra most minden eddiginél nagyobb nyomás nehezedik. Kirgizisztán fővárosában, Biskekben augusztus utolsó napján nyitották meg a Sanghaji Együttműködési Szervezet csúcstalálkozóját. Ezen Kína és India arra szólította fel Oroszországot, hogy mihamarabb vessen véget az ukrajnai háborúnak. Szavaikat, mind Narendra Modi, mind Hszi Csin-ping Putyinnak címezték. Tették ezt annak ellenére, hogy ők ennek a háborúnak a legnagyobb haszonélvezői.
Az orosz elnök szokásához híven úgy tesz, mintha minden rendben lenne. Nagyszabású gazdasági fejlesztésekről vázol ködös terveket, víziói világgazdasági jelentőséget kapcsolnak a jövő Oroszországához. A ma gondjai, a benzinhiány, a szétlőtt olajfinomítók, a milliós nagyságrendű emberveszteség és az omladozó gazdaság nem léteznek az elnök fejében.
Putyinnak az a fontos, hogy féljenek tőle. Caligula szavai hatottak az orosz birodalmi vezetőre. Hogy más is eljutott-e hozzá a Római Birodalom harmadik császárának uralkodásáról? Lehet, hogy csak a kedvenc mondását ismeri és arról már nem hallott, hogy Caligula zsarnokságának tragikus volt a vége. A történetírás szerint saját testőrei végeztek vele 30 kardcsapással.
Nagyravágyó terveket vázolt fel Putyin Vlagyivosztokban, elhessegetve a háborús nehézségek jelentőségétPutyin megbízottja szerint a háborús sínekre helyezett gazdaság „fékevesztetté” válhat