Megalománia és elszórt közpénzmilliárdok után nem jöhet újabb Lounge-korszak

Az idei augusztus 20-i ünnepség a korábban leszerződött 17,5 milliárd forint helyett végül nagyjából 3,9 milliárd forintból valósult meg – igaz, kisebb tartalommal. Mit mond ez önnek az állami rendezvények korábbi költségeiről? Minden rendezvény ilyen bőkezűen volt finanszírozva?

Nem láttam bele a korábbi finanszírozásba, az viszont látom, hogy ez az augusztus 20-i rendezvény megmutatta: lehet látványos és nívós ünnepséget csinálni a korábban betervezett összeg töredékéből is. Mi rendezvényszervezők az elmúlt 10–16 évben éreztük, tapasztaltuk, hogy valami nagyon nem stimmel az árazásokkal kapcsolatban. Az hogy ezt az időszakot túl tudta élni a szakma, szerintem óriási dolog, büszke vagyok rá. Nagy szüksége van a szakmának egy átlátható, tervezhető, teljesítményen alapuló működésre az állami rendezvények kapcsán.

Van becslésük arról, hogy nagyságrendileg hány milliárd forinttal fizethetett többet az állam a rendezvényekért annál, mint amennyibe azok valódi versenyeztetéssel kerültek volna?

Nincs ilyen becslésünk, az augusztus 20-i példa négyszeres árat mutat, igaz, más tartalommal, mint az eredeti. De a racionalizálással nem lett kevésbé ünnepi a végeredmény. Meglehet, hogy korábban minden jelentősen túl volt árazva, de nem kértünk közérdekű adatokat, pontosan nem tudjuk, csak sejtjük az eltéréseket. Ami szemmel látható volt, az egyfajta megalomán gondolkodás: hogy mindenből nekünk kell a legnagyobb. Ennek pedig borsos ára volt, ráadásul minden megbízás egy cégnél landolt.

Konkrétan a Lounge-csoportnál, amely gyakorlatilag egyeduralkodóvá vált az állami rendezvénypiacon az elmúlt években. Mit jelentett ez a többi rendezvényszervező és szolgáltató számára?

Azt, hogy sem a nagy állami rendezvényekhez, sem az állami cégekhez nem lehetett odaférni, legfeljebb alvállalkozóként. Ők voltak az állami rendezvények egyetlen közbeszerzési nyertesei. Uniós nagy közbeszerzések pedig nem voltak kiírva. A Hungexpo például a francia GL events csoport tagjaként, az olimpiákon, futball-világbajnokságokon és számos nagy világeseményen bizonyított anyacégünkkel a hátunk mögött elindultunk volna, ha van szabad verseny, de esélyünk sem volt, ahogyan másoknak sem. Ehelyett az ágazat cégei szolgáltattak a Lounge-csoportnak, hiszen a munkát valakinek el kellett végezni, a többiek kizárólag piaci megrendelésekből igyekeztek túlélni az elmúlt 16 évet. Ez szürreális volt.

Mikor nőtt meg az Orbán-kormány étvágya a rendezvénypiaci profitra?

Az első budapesti vizes világbajnokságon már elképesztő pénzek forogtak, és az eredetileg betervezett költségek megsokszorozódtak. Igaz, hogy nagy reklámot kapott Budapest, de ennek óriási ára volt. A grandiózus rendezvény rég nem arról szólt, hogy mi szükséges egy színvonalas sportesemény megrendezéséhez, hanem valami egészen másról. Az állami rendezvénypiac megrendelői és haszonélvezői pedig megtapasztalták, hogy bármit megtehetnek következmények nélkül.

Balásy Gyula a választás után felajánlotta az államnak a Lounge rendezvényszervező és kommunikációs cégeit. Mi a helyzet most a Lounge beszállítóival?

A MaReSz tagságától 3,5 milliárd forintnyi kifizetetlen számláról jött be információ. A kifizetések a mi információink szerint egyelőre még nem indultak el, ráadásul olyan körbetartozás alakult ki, mint az építőiparban. De mindenki bízik abban, hogy az elvégzett munka ki lesz fizetve. Sokan erre az ígéretre alapozva teljesítettek a kormányváltás óta lezajlott négy nagy nemzetközi esemény alvállalkozói közül is.

Milyen változtatásokat javasolnak szakmai szervezetként annak érdekében, hogy az állami megrendelésekhez valóban több piaci szereplő férjen hozzá?

Azon vagyunk, hogy a MaReSz a szakmai tudásával és a tagság tapasztalatával a kormányzat legfőbb szövetségese lehessen az ágazat megújításában és visszaadhassuk a szakma becsületét. Felajánlottuk a segítségünket egy egészségesen működő közbeszerzési gyakorlat és rendezvényszervezési szektor kiépítéséhez. Átlátható tenderelveket, tisztességes alvállalkozói fizetési szabályokat és szigorú összeférhetetlenségi normákat javaslunk, és nagy várakozással tekintünk a Nemzeti Rendezvényszervező Ügynökség megújulására.

Augusztus 20. után 1956. október 23-a lesz a következő nagy állami ünnep, ami az első próbája lehet annak, hogy valóban változott-e az állami rendezvények piaca. Mit lehet tudni a 70. évfordulós rendezvényekről?

Még nincs túl sok információnk a rendezvényről és a pályáztatásról. Kevés az idő az ünnepig, erre már uniós nyílt közbeszerzést sem lehet kiírni. Ahogy az augusztus 20-i ünnepség vagy az atlétikai világbajnokság esetében sem volt ördögtől való két nagy, kompetens céget kiválasztani, szakmailag ez jó választás is lehetett. Az augusztus 20-i rendezvény minősége is ezt mutatta. Számunkra, a szakma számára a legfontosabb, hogy transzparens legyen a pályáztatás, a kiválasztás folyamata és a kommunikációja.

Miből lehet majd látni október 23-án, hogy más rendszer jön? Több cég kap megrendelést, valódi verseny lesz vagy már a pályáztatás is másképp zajlik?

Ezek mind hozzátartoznak majd a jövőben egy egészséges, normális piaci helyzet létrejöttéhez. Ha transzparens közbeszerzés eredményeként tudnak cégek nyerni, és a döntéshozatal is transzparenssé válik, az már egyértelmű változás. Korábban nem minden a teljesítmény alapján dőlt el, most valódi szakmai kritériumrendszer alapján kell győzteseket kiválasztani. Az elmúlt 16 évben nem ez történt. A szakma azt várja, hogy tényleg legyen valódi verseny, és ne feltétlenül csak az ár, hanem a szakmai koncepció is megfelelő súllyal számítson a döntésnél.

Hogyan lehet elkerülni, hogy legyen egy „új Lounge”, vagyis hogy ne ugyanaz történjen meg néhány év múlva egy másik cégcsoporttal?

Ehhez kell a kormányzati akarat, ami úgy látom, megvan. Nekünk, piaci szereplőknek és a szakmai szövetségeknek is már az első jeleknél határozottan tiltakozni, jelezni kell, és nem szabad beletörődni, nem lehet a túlélésre játszani.

Nem sokan szólaltak meg a NER idején.

Akik mégis, azokat elnémították, ellehetetlenítették. Utólag és kívülről persze nehéz lehet megérteni, hogyan épült fel a szemünk előtt az a torz világ, amelyről mindenki tudta, hogy egyre nagyobb léptékben zajlik a közpénzek kicsatornázása. A szakmai szövetségekben cégvezetők ültek és ülnek, akik nemcsak a saját, hanem a cégük és az alkalmazottaik jövőjét is kockára tették volna. Mindannyian tanultunk abból, ami és ahogyan történt. Nem szabad még egyszer megtörténnie.

Ha észszerűbbé válik az állami rendezvények finanszírozása, az nem jelentheti azt, hogy a rendezvényszakma kevesebb munkához jut?

A haszon eddig sem az alvállalkozók – azaz a tényleges munkát elvégzők – körében keletkezett. Az extra profit ugyanis nem náluk realizálódott, hanem annál az egy cégnél, amely ezeket a közbeszerzéseket megnyerte. Mi ugyanazzal a profitrátával fogunk dolgozni, és arra számítunk, hogy a megváltozott körülmények miatt több cégnek lehet több munkája. Még úgy is, hogy az állami költések racionalizálva lesznek. A MaReSz-nek mintegy 170 tagcége van, a rendezvényszakma ennél jóval nagyobb, becslésünk szerint mintegy 500 ezer embernek ad munkát. Most próbáljuk forintosítani is, mekkora gazdasági súlya van ennek az ágazatnak, mert az elmúlt 16 év jelentősen eltorzította a képet.

A Hungexpón 2000 fős kongresszusi központ épült, mégis az uniós elnökség idején a Puskás Arénában alakítottak ki ideiglenes konferencia- és tárgyalási infrastruktúrát. Miért nem a Hungexpót használták erre, és mennyire volt ez költséghatékony megoldás?

Ez egy nagyon jó kérdés, bár tudnám rá a választ. Szerintem ez jól mutatja az előző kormány gondolkodását, amikor nem feltétlenül a józan ész és a költséghatékonyság volt az elsődleges szempont. Nekünk itt van egy világszínvonalú 2000 fős kongresszusi központunk, ennek ellenére tőlünk pár száz méterre, a Puskás Arénában felépítettek egy ideiglenes konferencia-központot. Felmerül a kérdés, hogy ez hányszor került többe. Úgy tűnt, mintha a pénz nem számított volna. Ez is része volt annak a hozzáállásnak, amelyben nem mindig a meglévő kapacitások észszerű kihasználása volt a cél.

A Hungexpo jelentős, 55 milliárd forintos állami beruházással újult meg. Hol tart most a kongresszusi és kiállítási központ, és milyen nagy rendezvények jöhetnek a következő években?

Tisztába kell tenni a Hungexpo státuszát. A terület és a felépítmények mind állami tulajdonban vannak, azaz a magyar embereké, itt történt az állami beruházás. Már több mint két évtizede egy francia cég üzemelteti a rendezvényközpontot. Az államnak ebből jelentős haszna van, mert nemcsak bérleti díjat fizetünk, hanem mérhető multiplikátorhatása is van a tevékenységünknek, a konferenciaturizmus rengeteg bevételt generál a kapcsolódó szolgáltatóknál.

Nagyon sok nemzetközi rendezvényt tudunk idehozni, és most úgy látjuk, egyre többet. A kormányváltással megnyílt, sőt szélesre nyílt az ajtó, megélénkült az érdeklődés az orvoskongresszusok, nagy nemzetközi cégek részéről. De ez a hatás nem egy év alatt mutatkozik meg, hiszen ezekre a típusú rendezvényekre évekkel korábban pályázunk, most például már a 2030–32-es eseményekre.

A filmiparban is lát változást? Korábban Budapest London után Európa egyik legfontosabb filmgyártási helyszíne volt, de az utóbbi időszakban a külföldi produkciók száma is visszaesett.

Nagyon bízunk a filmipar feltámadásában és a korábbi adó-visszatérítési modell visszatérésében. A Hungexpón is van filmstúdió, amit a Covid alatt hoztunk létre, tavaly pedig már 1,8 milliárd forintos árbevételt hozott. Nagyon komoly amerikai produkciók is forgattak nálunk, és sikeresnek bizonyult a filmipari szakkiállításunk, a Eurocine is.

A Hungexpo jövőjéhez a közlekedés is kulcskérdés. Van esély arra, hogy a rendezvényközpont valóban nemzetközi szinten is könnyen elérhető legyen?

Bízunk abban, hogy a közlekedésfejlesztésben is lesz előrelépés. Szerencsére Vitézy Dávid érti a problémát. Nagyon fontos lenne, hogy a reptéri vasútnak legyen itt megállója, és kötöttpályás megközelítést kapjon a Hungexpo – ez a nemzetközi versenytársainknál mindenhol megoldott. Van ennek viszonylag egyszerű eszköze, be is tervezték, de végül nem valósult meg. A Pillangó utcától egy mozgójárdás alagút a Kincsem Parknak és nekünk is megoldást jelenthetne. Ez egy olyan fejlesztés lenne, amely valódi gyakorlati értelemmel és haszonnal jár.