Közel száz órányi személyes beszélgetés, több száz oldalnyi beszámoló és javaslatterv, félezer szakemberrel való találkozás után, valamint 12 megyét és 18 intézményt bejárva, több mint 3 ezer megtett kilométer után, a gyermekvédelmi diagnózis első fázisának végén állítottuk össze ezt a jelentést – így kezdődik a Gyermekjogi és Gyermekvédelmi Államtitkárság ma bemutatott, 200 oldalas dokumentuma. A cél a valóság tényszerű megmutatása, és azoknak a fájdalompontoknak és jó gyakorlatoknak a beazonosítása, amelyek mentén a gyermekvédelmi rendszert érintő fejlesztéseket és megerősített szolgáltatásokat szervezni szükséges – írták a készítők, akik kijelentették: a magyar gyermekvédelmi rendszer 2026-ra a strukturális összeomlás határára sodródott.
A dokumentum alapján több, mint 1,6 millió gyerek él Magyarországon, és közülük 130 ezer van veszélyeztetettként nyilvántartva, azaz a gyerekek közel 8 százaléka. A helyzet Észak-Magyarországon a legkritikusabb, Közép-Magyarországon és a Nyugat-Dunántúlon regisztrálják a legkevesebb érintettet.
A veszélyeztetettség oka lehet bántalmazás, elhanyagolás, gyereknevelési problémák, a gyerek önmagára és másokra veszélyes magatartása, és a szegénység: minden 5. gyerek érintett a szegénység kockázatával Magyarországon.
2021 óta évente 3600-4500 között változott az egy év folyamán szakellátásba kerülő gyerekek száma, 2025-ben a számuk 3629 volt. Bár ezekből az adatokból úgy tűnik, hogy 2024-től elkezdett csökkenni a szakellátásban élő, és így az egy év folyamán bekerülő gyerekek száma is, a valóság ezzel szemben az, hogy az elhelyezés szükségszerűségét ugyan sokkal több esetben állapították meg, de férőhely hiányában nem tudtak bekerülni a szakellátásba. Ezt hívjuk a rendszer bedugulásának – fogalmaztak a dokumentum készítői.
Tudtuk, csak nem sejtettük – jelentés a gyermekvédelemben elkövetett szörnyűségekrőlA nevelőszülői hálózatokban lévő férőhelyek száma 2022-ig emelkedett, majd 2023-ról 2024-re a kifogástalan életvitel és pszichológiai alkalmassági vizsgálatok bevezetésének idején drasztikus csökkent. 2025-re több mint 2000-rel kevesebb nevelőszülői férőhely volt, mint a csúcsot jelentő 2022-es évben. Ezen a területen problémát okoz az is, hogy jelentősen emelkedett a nevelőszülők átlagéletkora 50,5 évről 51,6 évre. A 60 év felettiek száma 1146 főről 1251 főre, a 65 év felettiek száma 428-ról 520 főre nőtt. Ez azért probléma, mert az életkor előrehaladtával sokan kevesebb gyermek gondozását tudják vállalni, illetve a következő években befejezhetik nevelőszülői tevékenységüket. Megfelelő utánpótlás hiányában ez a rendelkezésre álló kapacitások gyors csökkenéséhez vezethet.
A nyilvántartás szerint 2021. év eleje óta az állami fenntartású intézményekben több mint duplájára nőtt a bezárt csoportok száma: 2021. január 1-jén 43 bezárt csoportot tartottak nyilván, 2026 július 31-én már 97-et. Ekkor 853 olyan férőhely volt, ami azért nem tudott gyerekeket fogadni, mert nem volt elég szakember a megfelelően gondoskodáshoz. Tavaly egy egy éves gyereknek átlagosan 105 napot kellett várnia gondozási helyre – döntően kórházakban –, míg egy 14-17 éves gyereknek 358 napot. Azaz egy kamasz átlagosan majdnem 1 évet tölt el egy olyan helyen, ami nem jó számára.
Januártól változik a gyermekvédelmi szakellátás, a jelenlegi vezetők segítik az átmenetet, de nem kapnak automatikus felhatalmazást későbbi irányításraA szakemberek beszámolói szerint az elmúlt öt–tíz évben a gyermekvédelmi rendszerben megjelenő gyerekek jelentős részénél halmozottan hátrányos helyzet újratermelődéséből fakadó egyre komplexebb problémák vezetnek a kiemeléshez. A mélyszegénység, a több generációs kirekesztettség, szenvedélybetegségek jelenléte, gondozatlan terhességek, a szülők pszichiátriai problémái mellett egyre súlyosabb fizikai, verbális és szexuális abúzust szenvednek el a gyerekek.
Egyre fiatalabb életkorban jelenik meg a szerhasználat, míg korábban a 16-17 évesek körében volt jellemző ez a probléma, ma már általános, hogy a 11-12 éves gyerekek szerfüggőséggel kerülnek szakellátásba.
Egyes megyékben az önsértés, az öngyilkossági gondolatok és öngyilkossági kísérletek emelkedő tendenciáiról is beszámoltak, és a gyerekeket érintő problémák között több beszélgetésben megjelent a korai várandósság és a nemi úton terjedő fertőzések. Volt, akinek az intézménybe kerülésekor egyszerre több nemi betegsége is volt.
Gyermekvédelmi vezetőket menesztettek, a bántalmazások feltárására miniszteri biztost neveznek kiRendszerszintű problémák
* Súlyos férőhelyhiány: hetekig, hónapokig, olykor évekig várnak megfelelő gondozási helyre, jelenleg 2700 gyereknek kell olyan helyen élnie, ami számára nem megfelelő. Vannak olyan gyerekek, akiket akár 500 km-re a családjuktól helyeznek el.
* Nincs krízis intervenció: egy évben átlagosan 17.000 gyerek szökik és megközelítőleg 800 gyerek tartós szökésben van. Az intézményekben nincs az ilyen súlyosságú esetek kezeléséhez szükséges szakmai háttér.
* A szakma anyagi- és társadalmi megbecsültségének összeomlása, szakemberhiány: a gyermekotthonokban átlagosan 16 százalékos a munkaerőhiány, működőképes intézmények állnak üresen, gyerekcsoportok zárnak be.
* Erősen centrális működés, pénzügyi, gazdálkodási autonómia hiány az állami fenntartású intézményekben: a rendszer működése nehézkes, bürokratikus, körülményes és lassú, a napi kiadások, például a wc-papír vagy villanykörte is központi beszerzés alá esnek.
* Kettős mérce az állami és a nem állami fenntartású intézmények között: az egyházi és alapítványi fenntartású intézmények válogathatnak, mely gyermekek ellátását vállalják, ezzel szemben az állami ellátórendszert befogadási kötelezettség terheli.
* Egyes intézmények ingatlanjainak műszaki állapota rossz, életveszélyes és azonnali beavatkozást igényel: korszerűtlenek és költségpazarló, a gyermekellátásnak nem felelnek meg. Sok helyen olyan rossz állapotban van az elektromos hálózat, hogy klímát sem lehet beszerelni, üzemeltetni.
* Intézményi bántalmazás: a magyar gyermekvédelmi rendszer a komplex, rendszerszintű problémái miatt is bántalmazó módon működik, amelyben jelen van a felnőtt–gyermek és a kortárs bántalmazás is. A terepen dolgozó szakemberek is elszenvednek súlyosan traumatizált, agresszív megnyilvánulásokra hajlamos gyerekek részéről verbális és fizikai erőszakot.
Dolgozók mondták:
„A gyermekvédelmi rendszer befulladt. Nem tudjuk a családokat megsegíteni, és ha egy gyereket ki kell emelni, ott sem tudunk jól helyt állni. Kevés a férőhely, kevés a szakember, kevés a szolgáltatás. Egyszerűen csak rossz döntések közül tudunk válogatni, és már nagyon régóta nem a gyerek legfőbb érdekét nézzük, hanem a legkisebb rosszat keressük. Ez így nagyon megviseli a kollégákat is. Egyre nehezebb őket megtartani.”
„Úgy írta le egy régi kolléganő a rendszert, hogy amikor idejött dolgozni, akkor az emeletes ágyak ellen dolgozott, mert gyermekjogokat sért, most azon gondolkodik, hogy milyen rossz hogy nincs 3. emelet az ágyakon.”
„Hazagondozásban sem segít, amikor egy gyerek 500 km-re van elhelyezve. Hogy várható el egy szülőtől, hogy 7 órás utazással menjen el a kapcsolattartásra?”
„A gyermekfelügyelők 320 000 forint nettót visznek haza. Negyven jelentkezőből, amikor ezt meghallották, egy sem vállalta a munkát.”
„Annyira rossz állapotban vannak az intézmények, és annyira nincs ott olyan felnőtt, akihez a gyerek biztonságosan és tartósan kötődni tudna, hogy szerintem az egyetlen észszerű dolog az a szökés a gyerekek számára. Én se maradnék ott.”
„A gyámok több ezer km-t vezetnek havonta, miközben másfél havi benzinpénzt előre kell finanszírozniuk.”
