Friedrich Merz néhány nap alatt egyszerre kapott figyelmeztetést és egy kis lélegzetvételnyi időt. A szeptember 6-án megrendezett szász-anhalti tartományi választáson a CDU történelmi vereséget szenvedett, a jobboldali populista Alternatíva Németországért majdnem 44 százalékot kapott, ami azonnal felerősítette a kancellár vezetői alkalmasságáról szóló vitát. A múlt hét végi alsó-szászországi helyhatósági választáson viszont a kereszténydemokraták 27,2 százalékkal az első helyen végeztek, megelőzve a 24,6 százalékos SPD-t és a 15,9 százalékra erősödő AfD-t. Az országosan nem túl jelentős voksolás nem fordította meg a politikai hangulatot, ugyanakkor megakadályozta, hogy újabb azonnali kudarcról kelljen beszélni.
A kancellár helyzete ettől még rendkívül törékeny. Az INSA ügynökség felmérése szerint a megkérdezettek 78 százaléka nem szeretné, hogy Merz maradjon a kancellár, és még a konzervatív szavazók körében is többségbe kerültek azok, akik előszeretettel látnának új vezetőt a szövetségi kormány élén. A CDU ifjúsági szervezetének egyik vezetője már nyíltan arról beszélt, hogy ezzel a kancellárral nem lehet több választást megnyerni.
Merz ezzel szemben azt igyekszik bizonyítani, hogy a párt belső vitáinál fontosabb feladatok állnak előtte.
A Finnországban megrendezett, úgynevezett sarkvidéki csúcstalálkozón hétfőn azt mondta, Európa biztonsága döntő szakaszba érkezett, ezért Németország nem engedheti meg magának, hogy belpolitikai személyi kérdések kössék le. Oroszországgal és Ukrajna támogatásával kapcsolatban semmilyen irányváltást nem ígért. Ez külpolitikai következetességet jelez, a CDU-n belüli elégedetlenséget azonban aligha csillapítja.
Csaknem 150 ezren tüntettek a szélsőjobboldali AfD előretörése ellen Németország-szerteA kereszténydemokraták fő problémája az, hogy egyszerre kellene megállítaniuk az AfD további erősödését, eredményt felmutatniuk a gyengélkedő gazdaságban és közben fenntartaniuk a nagykoalíciót az SPD-vel. A három cél sokszor egymással is ütközik. A CDU gazdasági szárnya gyorsabb és keményebb reformokat akar, a szociáldemokraták viszont ellenállnak azoknak a jóléti megszorításoknak, amelyeket a kereszténydemokrata politikusok egy része elkerülhetetlennek tart.
Személyi kérdésből vezetési válság
A pártvezetés tekintélyvesztését jól mutatta Christina Stumpp helyettes főtitkár távozásának ügye. A személyi döntés napokon át kiszivárgásokkal, cáfolatokkal és háttéralkukkal zajlott, mielőtt a CDU közölte: Stumpp szeptember 21-én távozik, Merz pedig a türingiai Michael Hose képviselőt javasolja ideiglenes utódnak. A konfliktus azért vált kínossá, mert a posztot korábban maga Merz hozta létre Stumpp számára, most pedig úgy tűnt, hogy még saját pártközpontjában sem képes gyors és egyértelmű személyi döntést végigvinni.
A főtitkári struktúra önmagában persze aligha vezethet kormányválsághoz. Az erősen konzervatív Die Welt és más német lapok értelmezése szerint azonban az eset egy szélesebb problémát tett láthatóvá: a kancellár politikai tekintélye saját politikai közösségén belül is meggyengült. Miközben a párt vezető körei egyre kevésbé hajlandóak fegyelmezetten követni a központi vonalat, Franziska Hoppermann új főtitkár nyilvánosan kiállt Merz mellett, és azt mondta, a CDU jó irányba halad, a CDU alacsonyabb szintjeiről érkező bírálatok már nem csak szórványosak.
A legerősebb nyomás gazdaság- és szociálpolitikai ügyekben mutatkozik.
A szász-anhalti választás utáni felmérések szerint a választók számára a szociális biztonság fontosabb kérdés volt, mint a bevándorlás. A kormány nyugdíj-, egészségügyi és ápolási reformterveit ezért a koalíción belül is újraértékelik. Egy felmérésben mindössze 13 százalék támogatta, hogy a kabinet változtatás nélkül vigye tovább a terveket, 59 százalék korrekciót akart.
Ez különösen kellemetlen Merz számára, mert a kancellár éppen a reformképesség helyreállítását tette kormányzásának egyik fő ígéretévé. Ha enged az SPD-nek, a CDU gazdasági szárnya vádolhatja meg gyengeséggel. Ha erőlteti a szigorítást, tovább nőhet a társadalmi elégedetlenség és a koalíciós feszültség. A kisebbségi kormány gondolata ugyan időről időre előkerül a párton belüli beszélgetésekben, de politikailag alig reális: a Bundestagban a kereszténydemokraták számos ügyben éppen az AfD szavazataira szorulnának, ami a párt saját tűzfalpolitikáját tenné hiteltelenné.
Gazdasági ügyekben is egyre több ember bizalmát élvezi az AfD, Friedrich Merz reformjai népszerűtlenekMár megint ítéletnap
A következő közvetlen próba szeptember 20-án jön. Berlinben és Mecklenburg-Elő-Pomerániában is választást tartanak. Az északkeleti tartományban az AfD győzelmét valószínűsítik, miközben a CDU rendkívül gyenge, egyes felmérésekben egy számjegyű támogatottsággal áll. A helyi csúcsjelölt, Daniel Peters maga is „súlyos helyzetről” beszélt, és a kampányban látványosan igyekszik távolságot tartani a szövetségi kormány népszerűtlen ügyeitől.
Ha a CDU ott újabb súlyos vereséget szenved, az alsó-szászországi helyhatósági eredmény gyorsan feledésbe merülhet. A kérdés nem feltétlenül az lesz, hogy Merzet másnap leváltják-e. A párt vezetői egyelőre inkább a stabilitás mellett érvelnek, és a CDU-ban sincs kész, egyértelmű utódlási forgatókönyv. Sokkal fontosabb, hogy a kancellár mennyi politikai mozgásteret veszít a saját frakciójában és az SPD-vel folytatott tárgyalásokon.
Merz tehát még nincs közvetlenül a bukás szélén, de már nem ura a helyzetnek, nem ő határozza meg a közbeszéd irányát, és saját pártján belül is komoly tekintélyvesztésen ment keresztül.
A szász-anhalti sokk, a személyi ügyek, a rossz népszerűségi adatok és a reformprogram körüli vita összeadódott. Az alsó-szászországi eredmény időt adott neki, nem megoldást. A vasárnapi két választás után kiderülhet, hogy ez a néhány napos haladék elegendő volt-e ahhoz, hogy visszaszerezze a kezdeményezést vagy a CDU-ban végleg a kancellár jövője lesz az egyik fő politikai kérdés.
Orbán Viktortól Elon Muskig: a reakciók is szélsőségesek a német AfD tartományi választási sikerére